Ha jön a tél, irány a meleg! - Így tértünk vissza Thaiföldre

Első közös otthonunk
Amikor három hét után Thaiföldön azt mondta a Kedvesem, hogy ide vissza szeretne jönni, ha visszahívják, én már rég tudtam, hogy így lesz, mégis próbáltam az ellenkezőjéről érvelni: elvágjuk a többi lehetőséget, rengeteg hely van még a világon, ahova mehetnénk. Tudtuk ezt mindketten, de otthon éreztük magunkat – az első közös otthonunk egy hotelszoba volt.
Sultan emelte a tétet, gyakorlatilag mindkettőnknek állást ajánlott, nem a saját pénzükből belepillanthattunk volna, hogyan kell kite-iskolát csinálni, ami nagyon hasznos tapasztalat, ha az ember idővel kite-iskolát nyitna, újabb kérdéseink lettek. Bár a szívünk Thaiföld felé húz, minden lehetőséget meg akartunk adni az Arab-öböl hullámainak is.
Végül az lett, aminek lennie kell. Egy éppen nyitni készülő kite-iskola nem tud biztos válaszokat adni, nekünk pedig nincs elég tartalékunk, hogy a világ egyik leggazdagabb és ezzel együtt legdrágább országában tanuljuk meg az iskola-nyitás gyakorlati tudnivalóit és esetleges buktatóit, ezért mi most is a mosoly országa felé vesszük az irányt. Úgy sem volt valódi döntéshelyzet. A szívünk sem sajog már, a hasunkban pillangók várják a szabadulást. Vajon milyen lesz visszatérni?