"Ez az ajándék nem hagy aludni" - súlyos következményekre figyelmeztet az állatorvos a kisállatok ajándékozásáról - Interjú
Karácsony és húsvét környékén attól hangos minden médium, hogy ne ajándékozzunk élő állatot! Ezzel állatorvosként és állattartóként Dr. Tornyi Katalin is teljes mértékben egyetért. Azonban a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy sok párkapcsolatban, családban az állat, „az új családtag” jelenti az ünnepi meglepetést. A kisállat ajándékozás előnyeiről és hátrányairól, a hazai szabályozás szigorúságáról, és a gyermekkori felelősségről is kérdeztük a szakértőt. Interjú.
Dr. Tornyi Kata - a lovak és a pónik fogtündére
Holisztikus és integratív szemléletű állatorvos, ló-egészségügyi szakállatorvos, kutya és ló osteo- és fizioterapeuta, állatorvosi akupunktőr, képesített HKO gyógynövény- és takarmányozás terapeuta.
Vajon miért divat még mindig kisállatot ajándékozni, mikor másról sem hallani, csak a szenvedő állatokról a menhelyeken és az utcákon?
Sokan, akik minden figyelmeztetés ellenére élő állatot ajándékoznak szeretteiknek, nem mérik fel tudatosan, hogy az állattartás mekkora felelősséggel és milyen hosszú távú következményekkel jár a mindennapi életre. Szerintem az emberekben edukációval, ismeretterjesztéssel kell tudatosítani, hogy az állatok ugyanolyan érző lények, mint mi vagyunk, és nem játszhatunk kedvünkre életükkel. Mindenhonnan áramlik felénk, hogy az állattartásnak mennyi pozitív hatása van a testi és lelki egészségünkre. Ez valóban így is van, ha a háziállatunkkal harmonikusan tudunk együtt élni. Az ajándékozó sokszor bele sem gondol a megajándékozott helyzetébe. Mivel ajándékot adni szép dolog, így ő csak azt látja, hogy teljesítette az ajándékozott szíve vágyát, de milyen alapon rendelkezik bárki is egy másik ember élete felett?
Hiszen az élő állat ajándékozásával a cukiságfaktor mellett hatalmas és hosszú távú felelősséget, kötöttséget és kötelezettséget is a megajándékozott nyakába varrunk. A kedves, szófogadó, nyugodt cukiság helyett egy szeleburdi, fekhelyét szétmarcangoló, a WC-ülőkét szétrágó, papucsokat aprító, folyamatosan a gazdira ugráló, karmoló és/vagy harapdáló energiabomba is lehet a legújabb tagja a családnak. Az ajándékból így rémálom lesz, ami végül az állat menhelyre történő lepasszolásával járhat. Az állattartás manapság minden tekintetben luxus, amely jelentős erőforrásokat (pénz, idő, energia) igényel, de a pénz önmagában nem elég a hosszú és boldog közös élethez.
Mi a szakmai véleménye, elég szigorú a hazai szabályozás a kisállattartással kapcsolatban? Amennyiben nem, hogyan lehetne szigorítani, esetleg elkerülni, hogy kevesebb állat kerüljön utcára és a menhelyekre?
Az utóbbi években egyre szigorúbbak hazánkban az állattartással kapcsolatos szabályok. Szerintem ezeknek a szabályoknak a betartatása mellett már megfelelő állattartói kultúra alakulhatna ki (pl. a kutyák mellett lovak, pónik és szamarak számára is kötelező a microchip; az egypatásoknak lóútlevéllel is rendelkezniük kell; a kutyáknak az alapimmunizálást követően évente veszettség oltást kell kapniuk; a lovakat nem szabad kötött módon tartani, ahogy a kutyákat sem szabad láncra verni). De ehhez minden állattartónak be kellene tartani az előírásokat és nem a kiskapukat, illetve a kifogásokat kellene keresni. Természetesen mindenkinek joga van állatot tartani - kivéve, akit ettől a jogától valamiért megfosztottak - azonban állattartóként kötelezettségei is vannak. Ha pedig valaki a kötelezettségeinek bármilyen oknál fogva nem tud eleget tenni, az szerintem felelősségteljesen mérje fel, hogy mekkora szenvedést okozhat, és ennek megfelelően gyakorolja a jogait!
Ha szigorítást kellene említenem, én kötelezővé tenném a gazdijogsit, a menhelyről való örökbefogadást pedig fizetőssé tenném. Ha a hazai menhelyekről is, ahogy pl. Németországban is, csak egy bizonyos összeg befizetését követően lehetne állatot örökbefogadni, akkor csak azokhoz kerülhetne állat, akiknek legalább az elinduláshoz van elegendő pénze. S ha valami nem ingyen van, hanem fizetni kell érte, azt jobban végig gondolják az emberek. A gazdijogsi pedig az állattartáshoz szükséges alapvető ismeretek elsajátítását teszi kötelezővé. A megszerzett tudásról pedig vizsga formájában kellene számot adni. Ha valakinek nem sikerült a szükséges alapokat elsajátítani, így a gondos gazda ismérveinek nem tud eleget tenni, az se tartson szerintem állatot.
Emellett azonban nagyon fontosnak tartom, hogy az állattartók és leendő állattartók hiteles forrásból, megfelelő felvilágosításban részesüljenek (az állattartás anyagi vonzatával, az állattartó kötelezettségeivel kapcsolatban, a rájuk váró “nem várt helyzetekről” stb.), hogy minden tekintetben - mentálisan, fizikálisan, anyagilag és erkölcsileg is - fel tudjanak készülni az állat érkezésére. Vallom, hogy a felelős állattartás ott kezdődik, amikor az állat tartására nem aktuális élethelyzetben a leendő gazdi tud nemet mondani és az életét igyekszik abba az irányba terelni, hogy alkalmas legyen egy állat befogadására.
Mit gondol, melyik az a kor egy gyermek életében, amikor már felelősségteljesen tud gondoskodni egy kisállatról? Mit tanácsolna egy szülőnek, meddig érdemes várni, hogy kisállatot kapjon a gyerek?
Ha a szülők készen állnak az állattartásra, akkor szerintem érdemes minél kisebb korban elkezdeni a gyermek felelős állattartóvá való nevelését. De ebben a szülőnek hatalmas szerepe és felelőssége van. Következetességet igényel és megfelelő szabályokat, amiket minden résztvevőnek be kell tartani. Egy gyermek önállóan nem tud gondoskodni a háziállatról és szerintem ez nem is elvárható. Gondoljunk csak arra, hogy az állattartás nem kevés pénzt igényel. Én azt tanácsolnám a szülőknek, akkor lepjék meg gyermeküket egy kisebb vagy nagyobb állattal, ha annak az ellátására szülőként ők maguk készen állnak. Hisz számos olyan élethelyzet van, amikor a gyermek kedvence és annak ellátása hosszabb vagy rövidebb időre a szülő nyakába szakad teljesen. Gondoljunk csak arra, amikor a gyermek tovább tanul, több hetes nyári gyakorlatát külföldön tölti, illetve amikor a kamaszkorral járó hormon cunami teljesen felforgatja a testi és lelki életét, vagy amikor az első, mindent elsöprő szerelem beköszönt az életébe.
Milyen extra kihívásokkal jár egy állat ünnepek előtti/alatti befogadása a családba?
Ha állatot veszünk magunkhoz, az az év bármely szakaszában hatalmas változással jár. Az állat fajától, fajtájától, illetve korától függően részben vagy teljes egészében felforgatja az addigi életünket, a napi rutinunkat. Bár az ünnepek körül általában a szülők is több időt vannak otthon, a gyerekek pedig a téli szünetüket töltik, mégsem a nyugodt otthonülés jellemző a karácsonyi időszakra. Pedig mindenki a pihenésről és feltöltődésről álmodozik. Egy állat befogadása számos extra kihívás elé állítja a leendő tulajdonost: az állat számára komfortos és biztonságos élettér kialakítása, megfelelő takarmány/eleség beszerzése, aktuális állategészségügyi teendők (soron következő kötelező oltás, féreghajtás, külső paraziták elleni védekezés) miatt az állatorvos felkeresése és a megfelelő mennyiségű és minőségű napi mozgás biztosítása stb.
Ha lakásban tartott állattal gyarapodik a család, akkor arra is gondolni kell, hogy a szobatisztaság nem egy magától értetődő dolog. Azt a kölyköknek, sőt a korábban kennelben, udvarban élő állatoknak is meg kell tanulni. Ki vágyik arra, hogy karácsony reggel pizsamában és mezítláb a reggeli kávé felé csoszogva egy kupac meleg kutya kakiba lépjen? Esetleg az ünnepek alatt az állatorvosi ügyeletre rohanni, mert a karácsonyi finom falatokból a kis kedvencünk bezabált? Többen ebben az időszakban hosszabb-rövidebb időre elutaznak. Az állatokkal való utazásnak is megvannak a szabályai! Egy, a családhoz frissen csatlakozó állatot pedig szerintem nem szép dolog más felügyeletére bízni már a kezdetek kezdetén, amikor az ismerkedésnek, a bizalomépítésnek, a kötődés kialakulásának és az összecsiszolódásnak van itt az ideje.
Milyen plusz stresszfaktorokkal kell mind az emberek, mind az állat oldaláról számolni?
Egy állat befogadásával mind az állat, mind az emberek élete és addigi napi rutinja gyökeresen megváltozik. Az állat új tartáshelyre kerül, az eddigi környezetéből hirtelen kiemelik. Ha kölyökkutyát vagy -macskát veszünk magunkhoz, az anyukájuktól és a testvéreiktől elszakítva egyedül kerülnek egy számukra teljesen idegen helyre. Sokszor a vidéken befogott, átmenetileg menhelyen élő kutyák kerülnek a nagyvárosok zsivalyába és forgatagába vagy a korábban kertben élő kutyák a lakás négy fala közé bezárva. De lovaknál is előfordul, hogy a korábban boxban tartott lovat kiteszik a legelőre a ménesbe vagy pont fordítva. Ezt akárhonnan is nézzük, jelentős stresszt jelent az állat számára.
S ehhez jönnek még az ünnepek sajátos kihívásai: extra hang-, illetve fényhatások (tűzijáték, villódzó karácsonyi fények), a különböző illatok és a látogatóba érkező ismeretlen emberek. Ha az emberek oldalát nézzük, a család részévé válik egy gondoskodásra szoruló állat. A szobatisztaság nem magától értetődő dolog, kezdetben számítani lehet a meglepetésekre. Időben kell kelni minden nap és a zord időjárás ellenére is ki kell mozdulni akár naponta többször is az otthon melegéből. Ha pedig éjjel aktív állatra (pl. házi nyúl) esett a választásunk, meg kell találni a módját, hogy mind a két félnek biztosítva legyen a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés.
Bármely állat tartása hatalmas élmény és számos pozitív hatása van. Azonban az állattartás számtalan felelősséggel és kötelezettséggel is együtt jár. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az állattartás luxus, amely időt és pénzt igényel. A helyzet felmérését és a végső döntés meghozatalát minden esetben bízzuk arra, aki a későbbiekben a felelősséget viseli és aki az írt és íratlan kötelezettségeknek eleget kell, hogy tegyen.
Az adventi naptárról először mindig a gyerekkori szobánk sötétbarnára festett ajtófélfája ugrik be, amin egy vastag anyagon 24 darab zokni fityegett, benne 3-3 darab aprósággal. A fentebb lévőkből a nővéreim vették ki nekem a bonbont, egy pár hajcsattot, cukorkát, középtájon már magam pipiskedtem a felvarrt zoknihoz. Aztán hamar szertefoszlik ez a szép kép, és arra gondolok, hogy a mi gyerekeinknek ezek már nem akkora dolgok. Ha belegondolunk, ők napi, heti szinten kapnak valamit.
Leadfotó/Fotók: 123rf.com
Oldalak
