A Titanic elfeledett hangjai: így értesültek a harmadosztályú utasok a balesetről
A Titanic katasztrófájának éjjelén a harmadosztályú utasok még megvacsoráztak. A számukra felszolgált étel jóval kellemesebb volt, mint amihez hozzászoktak. Sokan ezután még a közösségi helyiségbe mentek, majd aludni tértek. A családok nagy része kisgyerekekkel utazott, így ők a tragédia idején már aludtak.
Dr. Jekkel Gabriella - A Titanic elfeledett hangjai
Hatalmas pánikot okozott a hajó leállása
Mi történt? – kérdezte halkan, nehogy felébressze az alvó gyerekeket Alfrida.
Miért kérdezed? – ült föl az ágyában Anders.
Csönd van! Túl nagy a csönd! – hallgatózott az asszony, aki már hozzászokott a hajó folyamatos duruzsoló hangjához.
Igazad van! – lépett ki a padlóra a férfi, majd gyorsan felvette a nadrágját és a kabátját – Mintha nem mozogna a hajó. Megnézem mi történt. Addig maradjatok itt!
A férfi kiviharzott a folyosóra, ahol szinte arcon vágta a némaság. A kabinok közötti tér teljesen üres volt. Anders azt várta, hogy találkozik másokkal is az ajtók előtt. Így azonban nem tudta merre indulhatna el, hogy megkérdezze mi történt. Úgy döntött, az egyedüli számára ismert útvonalon indul el, ami a dohányzóba vezetett. A lépcsőn találkozott néhány férfival, akik hozzá hasonlóan tanácstalanul lődörögtek a folyosókon. Megállította őket, de teljesen ismeretlen nyelven szóltak vissza a vele szemben állók. A mondandójukhoz hevesen gesztikuláltak, mintha vitatkozni akarnának, de hangjukban mégis volt valami gyengédség. Anders hiába próbálta megérteni az egymás szavába vágó olaszok magyarázatát, semmivel nem jutott közelebb a tényekhez, ezért inkább továbbment a lépcsőn.
Annak ellenére, hogy azt hitte, már egész jól feltérképezte a hajó belsejét, most tűnt csak fel neki, hogy mennyi folyosó nyílik egymásból a hajó testében. Volt, amit ajtó választott el, míg mások szinte a végtelenbe vezettek. Hiába jelezték táblákon az ajtók funkcióját és a végcélukat, Anders nem értette a feliratokat. Egyre elkeseredettebben próbált olyan utast találni, akivel megérteti magát. Az ismeretlen folyosókon azonban nem mert elindulni. Félt, hogy eltéved és soha többé nem talál vissza a kabinjába, ahol a felesége és a gyerekek arra várnak, hogy ő végre visszaérjen és elmondja mit tudott meg. Abban ugyanis már biztos volt, hogy a gyerekek is felébredtek. Alfrida pedig valószínűleg nem tudja őket megnyugtatni, hiszen maga is ideges lehet már.
Végtelen folyosók szelték át a hajó gyomrát
Anders felfelé haladt a lépcsőn, majd végre néhány emelettel feljebb már a vízszint fölött hangokat hallott. Felfelé nézett a hang irányába, de csak a gyönyörűen festett plafont látta. Eddig fel sem tűnt, hogy még a plafonon is van díszítés – jegyezte meg halkan, hogy egy kicsit háttérbe szorítsa az idegességét.
Hiába próbálkozott, egyszerűen nem jutott feljebb a hajóban, ami most már egy áthatolhatatlan labirintusnak tűnt a számára. Lehorgasztott fejjel indult újra lefelé. Inkább visszamegy a kabinba. Összeszedi a többieket és együtt felmennek a sétányra, ott talán lesznek már mások is. Ahogy a gondolatait próbálta összeszedni, akkor jutott eszébe, hogy a vízfelszín felett már vannak ablakok is a hajón. Gyorsan a gőzös testéhez rohant és kinyitott egy körablakot. Ahogy az üveg hangszigetelése csökkent, úgy zúdult rá Andersre a több méterrel a feje felett zajló káosz.
Megpróbált kijjebb hajolni az ablakon, kissé hátracsavarta magát, hogy ne az alatta levő vizet lássa, hanem a feje feletti fedélzeten lévő eseményeket. Valóban állunk – hökkent meg a férfi, miközben kihajolt a víz fölé – Mi a fene történhetett, hogy megálltunk? Igyekezett még jobban kifordítani a felső testét. Sokkolta a feje felett elétáruló látvány. A fedélzet felől hangzavar és füttyszó hallatszott. Közvetlenül az ablaka felett egy mentőcsónak lógott, ami egyik pillanatról a másikra mozogni kezdett. Mintha éppen megpróbálnák megtölteni azokat.
Anders nem bírta tovább nézni a hajót, a fejében kezdte összerakni a látottakat. Ahogyan visszahúzta a fejét az ablakból, csak akkor vette észre, hogy a mellette lévő ablaksoron egyre több a félelemtől falfehér, mégis értetlen arc jelenik meg, akik hozzá hasonlóan a fejük felett lévő eseményeket próbálják megfejteni. A férfi tudta, hogy nem maradhat itt, de azt is, hogy a családját azonnal értesítenie kell. Annak ellenére, hogy még mindig nem tudta, mi történhetett, rosszat sejtett. Ahogy rohant lefelé a lépcsőn egy másodpercre megállt a fordulóban lévő óra előtt. Nem sokkal múlt éjfél.
A Titanic elfeledett hangjai című regényben valós személyek, munkások és harmadosztályú utasok történetét ismerheted meg. Róluk korábban nagyon kevés szó esett, pedig a hajó legalsó kabinjaiban hús vér családok tervezgették az álmaikat, melyet majd Amerika hozhat meg számukra.
Leadfotó: Getty Images
Oldalak
