Fejős Éva: Nem vagyok hajlandó a rosszon keseregni!
Fejős Éva akkor boldog, ha írhat. Éveken keresztül dolgozott újságíróként, ezzel párhuzamosan regényíró lett. Aztán gondolt egy merészet, és megalapította saját kiadóját.
"Lélekben már továbbléptem"
Több mint tíz évig voltál az egyik nagy múltú női magazin újságírója, miközben 11 könyved jelent meg. Külső szemlélőként nagyon hirtelennek, bátornak tűnt a lépés, amikor a biztos állást otthagytad és szabadúszó lettél, majd létrehoztad a saját kiadódat.
Valóban annak tűnhetett a külső szemlélő számára, hiszen a mai világban nem egyszerű vállalkozásba fogni, pláne, ha valakinek jó munkahelye van. De azért a könyveimre tudtam már alapozni, volt mire “bátornak” lennem.
Volt konkrét oka a döntésednek? Meg tudod mondani, mi adta meg a végső lökést?
Játssz velünk és nyerj!
Játssz velünk és nyerd meg Fejős Éva legújabb, Karibi nyár című könyvét! Nincs más dolgod, mint klikkelni és helyesen válaszolni a két feltett kérdésre!
A játék lezárása: 2016.03.15. 15:00
Nem pillanatnyi fellángolásból döntöttem. Egy ideje már nem éreztem jól magam a helyemen, vagy inkább nem éreztem kihívásnak a feladataimat. Elsősorban azért lettem újságíró, mert imádtam nagy riportokat írni. Olyanokat, amelyek hatással vannak az emberekre, amelyek segítségével megváltoztatom valaki életét. De akkor úgy alakult, hogy erre éppen nemigen volt lehetőségem. Mivel nem tudtam, hogyan tovább az újságírásban, fizetés nélküli szabadságot vettem ki, és elutaztam 5 hónapra Bangkokba. Nagyon szeretek futni, mert sport közben kiszellőztethetem a fejem, így ott is rendszeresen kocogtam. Ám az ott töltött utolsó hetekben elkezdett fájni a lábam, mintha meghúzódott volna. Az egyik kinti barátnőm elküldött egy masszőzhöz, akinek jó néhány külföldi vendége volt. A hölgy kérdezgetett: hogy vagyok, mit csinálok, milyen gondjaim vannak, mivel foglalkozom... Én pedig meséltem neki az itthoni életemről, arról, hogy talán már másfelé visz az utam. Egyszer csak annyit mondott: “Ha továbblépsz, az mindig fáj”. Számomra akkor lett világos, hogy én már a lelkemben továbbléptem, még ha fájdalmas volt is, tehát a döntés már megszületett. Aznap éjjel elsirattam a múltam, a kollégákat, a 11 csodálatos évemet. Nem sokkal később megszűnt a fájdalom a lábamban. Aztán, amikor hazajöttem, bementem a főszerkesztőmhöz és felmondtam.