Fejős Éva: Nem vagyok hajlandó a rosszon keseregni!
"Megtanultam hallgatni a megérzéseimre"
Egyetlen egyszer sem bántad meg?
Nem, soha. Kezdetben még álmodtam a régi kollégákkal, de ilyenkor sem ébredtem rossz érzéssel. Tovább kellett lépnem, így hoztam létre a saját könyvkiadómat. Tudtam, hogy ez anyagi és érzelmi áldozatokkal jár, és persze vannak nehézségek, ugyanakkor csodás kihívás. Igaz, a korábbi könyvkiadó, ahová akkoriban tartoztam, mindent megtett annak érdekében, hogy erre a váltásra ösztönözzön. Mondhatni, kapcsolati válságba kerültünk, de ez is segített abban, hogy elhiggyem, vagyok olyan erős a piacon, hogy képes legyek saját lábra állni, és kiállni az érdekeimért. Eddig még nem csalatkoztam a megérzéseim, ezért most már megtanultam, hallgatni is rájuk.
Mindig az írással akartál foglalkozni?
Igen, világéletemben éreztem, hogy ez az én utam. Már gyerekként is történetmesélő szerettem volna lenni, a történetek kitalálása okozta a legnagyobb örömet.
Nem nyomaszt a felelősség, hogy vállalkozóként emberek megélhetéséért felelsz?
A legjobb barátnőmet, Diát csábítottam el hozzám, ő is felmondott a munkahelyén (ugyanannál a lapnál, ahol én dolgoztam), hogy a kiadóm és az új magazinom főszerkesztője legyen. Ez az ő döntése volt, nem az enyém, de egyikünk sem bánta meg. Tény, hogy nem könnyű felelősséget vállalni másokért, én most ezt már tanulom egy ideje, és hiszek benne, hogy néhány év múlva többen dolgozunk majd a kiadóban. Persze nem vagyok felelőtlen, és tényleg csak addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér, nemrégiben például nemet mondtam egy reklámkampányra. Mert igaz, hogy nagyon kedvező feltételeket kínáltak, de a milliós nagyságrendű költség nekem horribilis összegnek tűnt, így nem mertem belevágni.
Fotók: Femcafe/Debreczeni Zita
Oldalak
Hasonló cikkek
