Zséda: "Arra születtem, hogy énekeljek!"
Zséda nemrég kiadott egy különleges kalendáriumot, aminek a folytatását is tervezi, de sok mást is tartogat számára a 2012-es év. Karrierjéről, divatról, álmokról beszélgettünk vele, és azt is elárulta, hogy kiket tart igazi stílusikonoknak.
Hogyan jött az ötlet, hogy összerakd a Zséda 2012 kalendáriumot? Mi volt a célod vele? Kiknek ajánlod elsősorban?
Zséda: Tudom, hogy furcsán hangzik, de nagyon sokszor kérdezték meg tőlem, hogy miért nincs Zsédás naptár. Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy kicsit többet adni egy klasszikus naptárnál. Szerettem volna egy olyan kiadványt készíteni, ami egész évben ott lehet az embereknél, amiből praktikus tanácsokat kaphatnak, jó ötleteket, segítséget. Hiszek abban, hogy a stílus tanulható, hogy kis segítséggel bárki megtalálhatja azt a néhány tökéletes ruhadarabot, amivel soha nem tud hibázni, amiben mindig káprázatosan fog festeni. A másik fontos célom az volt, hogy felhívjam a figyelmet olyan helyekre a városban, amiket én valamiért különlegesnek, jónak tartok, és szívből ajánlom őket mindenkinek.
Lesz a kötetnek folytatása? Elkészül majd a Zséda 2013 is?
Zséda: Nagyon örültem neki, amikor néhány napja a könyvem kiadója, az Alexandra jelezte nekem, hogy ők is örülnének a folytatásnak. Én már most gyűjtöm az ötleteket, az újabb praktikákat, és járom a várost érdekes helyek után kutatva, hogy a következő kötet még színesebb, érdekesebb lehessen.
Kik azok a nők, akiket te igazi stílusikonoknak tartasz?
Zséda: Első helyen mindenképpen az édesanyámat kell megemlítenem. Már csak azért is, mert a könyvnek is az az elsődleges célja, hogy megmutassa, nem kell feltétlenül szupersztárnak lenni ahhoz, hogy valaki stílusosan, jól éljen. Én a legtöbbet édesanyámtól tanultam. Ő az a fajta nagybetűs nő, aki ha belép egy szobába, nem lehet nem rá figyelni. És persze sorolhatnám a klasszikus dívákat Audrey Hepburntől Marilyn Monroe-ig.
Van példaképed?
Zséda: Figyelem a divatot és figyelem a világot magam körül. Igyekszem a jót, amit látok, beépíteni a saját személyiségembe, de hasonlítani senkihez nem szeretnék. Sokszor hallunk olyat, hogy XY a magyar Celine Dion vagy Audrey Hepburn. Én nem erre vágyom. Én Zsédaként szeretném a maximumot nyújtani. Én is rajongok előadókért, művészekért, de a saját pályámon a saját utamat járom.
A könyvben a kedvenc magyar divattervezőidről is írsz. Hogy látod, mennyire kapnak lehetőséget a magyar tervezők?
Zséda: Én azt látom, hogy egyre többen fedezik fel maguknak a fiatal magyar tervezőket, és igenis van presztízse annak, ha egy hazai tervező ruháját viseljük. Nagyon büszke vagyok mindazokra, akikkel volt már alkalmam együtt dolgozni. Jó, ha észrevesszük, hogy itthon is vannak rettentően tehetséges emberek, és nem mindig csak kifelé figyelünk, másokat csodálunk! Azt gondolom, ha valaki eredeti és jó dolgot képes alkotni, és nagyon hisz saját magában, akkor igenis van lehetősége a legjobbak közé kerülni.
Mindig is énekesnő szerettél volna lenni? Mikor döntöttél úgy, hogy ezt a pályát választod?
Zséda: Azt már egészen pici lányként tudtam, hogy a színpad az én világom. Sokáig nem bírtam választani a színház és az éneklés között, de ahogy elkezdtem közönség előtt énekelni, (még ha eleinte ez nem is jelentett többet a tábortűznél, vagy iskolai színpadoknál) rögtön éreztem, hogy ilyenkor valami különleges történik. Láttam az emberek szemében, hogy megtörténik a csoda.
Hogyan indult a pályád annak idején?
Zséda: 14 évesen összepakoltam a hátizsákomat, és Pápáról Szentesre költöztem, hogy az ottani drámatagozaton tanulhassak. Aztán valaki azt tanácsolta, keressem fel Sík Olgát, és tanuljak nála énekelni. Nagyon akartam, így 16 évesen ismét költözködtem, ezúttal Budapestre, teljesen egyedül. Azóta az éneklésből élek. A mai napig megküzdök minden egyes dalért, lemezért, klippért, mert nem vagyok hajlandó a kompromisszumra. Mindig a legjobbat akarom adni. Ez a küzdés és makacsság mindvégig jellemezet a pályámat, de azt hiszem, csak így van értelme.
A szóló karriered előtt a Cotton Club Singers-ben énekeltél. Melyik a jobb, egy csapatban énekelni, vagy egyedül?
Zséda: Egyik sem jobb vagy rosszabb. Van, akinek az egyik áll jobban, van, akinek a másik. Én úgy éreztem, hogy az én igazi utam az, ha szólistaként próbálom meg. Nem volt garancia a sikerre, és az együttes éppen akkor volt a csúcson, én mégis úgy éreztem, mennem kell, mert a magam útját kell járnom. Nem bántam meg!
Van kedvenc dalod?
Zséda: Mindet imádom, mind egy darab belőlem. Nyílván az aktuális dal mindig egy kicsit nagyobb figyelmet kap, mint most például a Legyen úgy, de választani nem tudnék közülük. Mind egy érzés, egy hangulat, egy titok, valami, amit el akartam mondani, és a kiváló szerzők, akikkel dolgozom, segítettek a megfelelő formába önteni őket.
Oldalak
Hasonló cikkek
