Exkluzív interjú Csősz Bogival 2. rész
Voltak mélypontjaid, amikor úgy érezted, hogy haza szeretnél jönni?
Bogi: Vannak mélypontjaim, de ez nem az országgal kapcsolatos, hanem a saját helyzetemmel, hogy éppen maximálisan boldognak érzem magam az adott pillanatban vagy sem. Meg nyilván vannak társadalombeli különbségek, amelyek miatt hiányt érez néha az ember. Mások az értékek, a felfogásunk és a szépérzékünk is, de pontosan ezáltal, sokkal gazdagabb lesz az ember, hogy megismer egy másik kultúrát.
Sűrűn jársz haza?
Bogi: A legutóbbi alkalommal 3 hónapja voltam otthon, de most megígértem magamnak, hogy minden hónapban hazajövök. Amikor az ember végleg eldönti, hogy külföldön megházasodik, és az élete nagy részét ott fogja tölteni, akkor szomorúság tör az emberre, és elkezd mindent hiányolni, ami eddig ott volt előtte.
Mi az, ami a legjobban hiányzik?
Bogi: Az első legjobban hiányzó dolog a haragzúgás volt, a déli harangszó, és az hogy nem tudok magyar hangokat hallani. Nagyon sok könyvet vásároltam, amit kivittem magammal, de igazából az sem segített, úgyhogy inkább úgy voltam vele, hogy jobb hazajönni többször. Magyarországon a kozmetikumok, illetve a bőrápolási technikák nagyon jók, ezért bőröndszámra vittem ki a biokozmetikumokat, és a biotisztítószereket, amelyeket az egész család megtanult használni, beleértve a takarítókat, és a szakácsokat is. Megtanítottam őket a szelektíven hulladékgyűjtésre is. Szerencsére rengeteg barátom meglátogat, és úgy térnek haza, hogy újra megnyílnak. A törököktől olyan szintű kedvességet és jóindulatot kaptam, annyira hasonlítanak, az erdélyi családomhoz és az erdélyiekhez. Nagyon érdekes benyomások értek és érnek, ezért nagyon sok mindenben meg tudtam nyugodni, és tiszta lappal tudtam indítani a kapcsolataimat.
Ha hazajössz általában mi az első dolgod?
Bogi: A kozmetikus mindig kimaradhatatlan program, és a barátaim, szeretteim nagyon várnak, akik nagyon nagy feltöltődést adnak, ilyenkor jókat beszélgetünk, és megosztjuk egymással az élményeinket. Szinte az életemben nincs is fontosabb annál, mint hogy megosszam a környezetemmel azt, amim van. A férjemtől is ezt látom, hogy egyáltalán nem érdekli, kinek mit adott. Mindketten ilyen spirituális személyiségek vagyunk, mindent a jó érdekében teszünk, és arra törekszünk, hogy egyre jobb legyen minden. Szeretünk utazni, új vidékeket felfedezni, amint csak lehet, kimenekülünk, és a leges-legszebb helyekre megyünk. Imádjuk a természetet, és a búvárkodást.
Munka szempontjából könnyebb volt Törökországban?
Bogi: Nem volt könnyű, voltak időszakok, amelyeket nagyon nehezen vettem, kihívás volt a számomra. Nehezen tudtam azt elfogadni, hogy a film-, illetve a színházvilágban nem beszélnek angolul, de ez elősegítette, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvet. Rengeteg munkalehetőség van, ebből a szempontból megéri, de nyilván nem szeretném a magyar munkáimat ezért lemondani a jövőben. Számomra fontos, hogy ne tűnjek el a magyar köztudatból. A férjem is segít, amiben tud, bár akadt egy-két vitánk a munkából kifolyólag. Volt olyan felkérésem, amit nem engedett, hogy elvállaljak, mivel annyira féltette a nevem, így én is úgy voltam vele, hogy a társadalom miatt inkább nem vállalom el.
Milyen jellegű munka volt?
Bogi: Például divatbemutató fehérneműben. Kijelentette, hogy a fehérnemű nem fér bele, csak a fürdőruha. Beláttam én is, hogy annyira szigorú társadalom a török, és annyira az által ítélnek meg, amit csinálsz. Ezáltal fontos volt, hogy megtegyek néhány lépést és feláldozzak érte egy-két alkalmat. Rájöttem, hogy ezzel ő vigyázott rám, és sokat tett azért, hogy befogadjanak engem a társadalomba és tiszteljenek az emberek, ez neki nagyon fontos volt. Egyébként egy idő után, ez mind visszafordult, tehát olyan szintű szeretettel és tisztelettel voltak irántam, hogy akkor értettem meg, mennyire fontos az, hogy elfogadjanak. Úgy vagyok vele, hogy amit lehet, megteszek, és semmi esetre se érthessék félre azt, amit csinálok. Nem élhettem azt a bohém életet, mint azelőtt, alkalmazkodnom kellett.
Oldalak
Hasonló cikkek
