Teljesen rossz berögződés a gyerekek megbüntetése - Ezt csináld inkább, ha rossz fát tesznek a tűzre!
Büntetés. Tipikus fogalom, mely minden szülőben felmerül a gyermeknevelés kapcsán. Lehet-e büntetni a gyereket? Milyen szabályokat állítsunk fel neki? És hogyha átlépi a megengedett határokat, hogyan hassunk rá úgy, hogy ne büntessük meg? Cikkünkben erre kerestük a választ.
Napjainkban a büntetés módszere elég kőkorszaki megoldásnak számít, és sem a tapasztalatok, sem pedig a szakirodalmi kutatások nem támasztják alá helyességét. Helyette sok építő jellegű, bevált módszer van, amivel ránevelhetjük gyermekünket arra, hogy hogyan lépjen a helyes útra.
Miért rossz berögződés a büntetés?
Igen vékony jégre lépünk, ha gyermekünk nevelésénél előkerül a büntetés vagy éppen a jutalmazás fogalma. Nehéz ugyanis meghúzni a határt, hogy mikor és hogyan cselekedjünk csemeténk egyes jó vagy éppen rossz tetteit követően. Mert hát miért is ne dicsérjük és jutalmazzuk meg, ha valamit jól csinál, és vajon hogyan szankcionáljunk, ha rossz fát tesz a tűzre? Azzal talán mind egyetértünk, hogy nagyon nehéz visszafogni magunkat, ha a gyerek valami olyat tesz, amit egyáltalán nem lenne szabad neki. Ilyenkor pedig felmerül a kérdés bennünk, mit tehetünk annak érdekében, hogy a helyes útra tereljük, mindezt pedig úgy, hogy sem testi, sem lelki büntetést ne alkalmazzunk?
A büntetés sokféle szokott lenni, és sokszor a szülő észre sem veszi, hogy lelki megfélemlítést alkalmaz, nem is beszélve a testi fenyítésről, mely a sarokba állítástól egészen a fenékre ütésig vagy a pofonig is terjedhet – amit egyébként a Gyermekvédelmi törvény is egyértelműen tilt! A büntetés nem jó taktika, mert ezzel pusztán azt érhetjük el, hogy a gyerek fél tőlünk vagy behódolása jeleként megteszi, amit akarunk, mert úgy érzi, elvárunk tőle bizonyos dolgokat. Ennek ellenére ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyet is ért velünk vagy éppen felfogta, mit is csinált valójában. Ennél fogva pedig a büntetés bizalomvesztéshez vezet.
Számos tanulmány kimutatta, hogy azok a gyerekek, akiket fizikálisan büntetnek, agresszívan viselkednek egyes társadalmi interakciókban, ahol pedig kemény verbális fegyelmezés zajlik pl. ordibálás, a későbbiekben nagyobb valószínűséggel lesz hajlamos a gyerek az iskolai helytelen viselkedésre, a lopásra, a szülőknek való hazudozásra és a verekedésre.
A nevelés céljaként fontos, hogy a szabályokkal mindig tudjon azonosulni a gyerek, értse meg, hogy miért fontos betartani azokat, és fogadja el, hogyan kellett volna helyesen cselekednie. Büntetés helyett lehetőséget kell adni a kicsiknek arra, hogy kijavítsák, amit elrontottak, tisztában legyenek tetteik következményeivel és elgondolkozzanak, mi a helyes irány.
Ha büntetjük a gyereket, mi is mérgesek és ingerültek leszünk, ez pedig nyilvánvalóan kihat őrá is. Ha pedig nem érzi magát biztonságban, megértve és elfogadva, nem fog a tetteinek vagy döntéseinek következményeivel foglalkozni. A fenyítést követően a kicsik védekező mechanizmusba kezdenek, bezárkóznak, és próbálnak menekülni az adott helyzetből. Nekünk pedig, felelős szülők lévén, a megfelelő technikákkal át kell törnünk ezt a védőburkot.
De akkor mit tegyünk a viharos időszakokban?
Hiteles példamutatással ránevelhetjük gyermekünket a való életre és a szabályok betartására. Hogyha az előállt helyzetet mindig higgadtan és nyugodtan próbáljuk kezelni, biztosítjuk gyermekünket arról, hogy közös erővel igenis meg tudjuk oldani a problémát. Ha nyugodtan reagálunk arra, amit elrontott, nagy eséllyel ő is hamarabb megnyugszik majd, így számára is sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz átlátni a helyzetet, és könnyedén meg fogja érteni, mit kellett volna másképp csinálnia.
Nagyon fontos, hogy szülőként mi is ismerjük el, ha hibázunk. Ezzel azt mutatjuk csemeténknek, hogy mi is sebezhető emberek vagyunk, akik ugyanúgy követnek el hibákat, mint ő. Ha a megfelelő példát mutatjuk neki saját viselkedésünkön keresztül, ő is garantáltan átlátja majd a helyzetet, és legközelebb – példánkból okulva – ő is képes lesz a bocsánatkérésre és cselekedete beismerésére.
Alábbiakban 4 megoldást mutatunk be, hogy hogyan nevelhetjük sikeresen gyermekünket – elkerülve a büntetést:
Beszéljünk a gyerekhez és ajánljunk fel alternatívákat: ha elmagyarázzuk csemeténknek, miért is volt rossz, amit tett, meg fogja érteni, hogy miként cselekedjen a közeljövőben ugyanolyan helyzetben. Mondjuk el neki, hogy az, hogy eltört egy poharat azért történt, mert nem figyelt eléggé oda, és az asztal szélére tette. Ismertessük, hogy a falra készített irkafirka nem helyes, helyette inkább rajzolja papírra gyönyörű alkotásait. Fontos, hogy ha tudunk, mindig ajánljunk fel neki valamilyen helyettesítő alternatívát. Mindig mondjuk el neki, miért csinált butaságot, de sose büntessük meg érte, hiszen a puszta büntetéssel nem fogja megérteni, mit rontott el és hogyan lehet azt másképp csinálni.
Mindig ismertessük meg a következményekkel: ha elmondjuk a gyereknek, pontosan mit is okozott tettével, hozzásegíthetjük, hogy megértse, legközelebb hogyan tud helyesen cselekedni. Például világosítsuk fel, hogy amiért végig járkálta a benti szőnyeget a sáros cipőjével, nekünk nagyon sok időbe fog telni, hogy a szennyeződést és piszkot kitakarítsuk. Vagy mondjuk el neki, hogy azért, mert ellökte a testvérét, ő most sír és tettével fájdalmat okozott neki. Ha pedig eltörte a játékautóját, többet nem tud vele rendesen játszani, de ha megragasztjuk közösen, máris újra használható lesz. Ha látja, hogy nekünk és a körülötte élőknek mibe került az ő „bűntette”, érezni fogja a helyzet súlyát a jövőben és másképp cselekszik majd.
Biztosítsuk neki szeretetteljes környezetet: egy kisgyerek, aki boldogságban és harmóniában nevelkedik, sokkal könnyebben tanul és alkalmazkodik az aktuális dolgokhoz otthon a családban, mint az, akinek a feje felett folyamatosan veszekednek a szülők és állandó a feszültség otthon. Ha biztosítjuk neki a szeretetteljes közeget, nem fél majd segítséget kérni tőlünk és őszintén elmondani, ha valami rosszat csinált.
Öleljük meg és szóljunk csendesebben hozzá: tudjuk, hogy nehéz egy-egy kemény helyzetet követően kedveskedni gyermekünknek, és megölelni őt, hiszen olykor a bennünk felgyülemlő feszültségtől és méregtől nem látunk tisztán. Mégis, azt tanácsoljuk, amikor rosszat tesz a gyerek és mindezt esetleg egy kiadós hisztiroham is kíséri, beszéljünk hozzá halkan és higgadtan, és öleljük át egy percre. Ezzel emlékeztetjük, hogy attól, hogy hibázott, még nem rossz ember, és mindenkivel előfordulnak rossz dolgok. Ha mélyponton van a kicsi, fontos emlékeztetnünk őt, hogy nagyon szeretjük – az elkövetett butaság ellenére is. Ölelgessük meg, hiszen sokkal könnyebb nevelni egy gyereket akkor, ha szeretjük, mint akkor, ha megbüntetjük. Halk hangunk őt is a hiszti megszűntetésére sarkallja, és egy higgadt beszélgetés sokkal többet ad neki, mint az ordibálás – pláne a testi fenyítés.
A tél és a hideg idő nem kecsegtet túl sok lehetőséggel – már ami a kinti tevékenységeket illeti. Ennek függvényében a hűvös szürkeségben sokszor nincs kedvünk kimenni a szabadba gyermekünkkel. Hát még ha sötétedik is! Ennek ellenére nagyon fontos, hogy mindig legyen levegőn a gyerek.
Leadfotó, fotó: Pixabay.com
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
