Hitler személyesen adott parancsot a Nobel-díjas magyar tudós megölésére
Október 22-én volt 37 éve, hogy elhunyt Szent-Györgyi Albert orvos-biokémikus, az egyik legismertebb magyar Nobel-díjas. Élettörténete éppoly kalandos, mint amilyen sokszínű volt a tudományos munkássága.
A tanítványai rajongtak érte
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Az első világháború kitörésekor medikusként frontszolgálatra hívták be, megkapta az ezüst vitézségi érmet is, de mivel nem rejtette véka alá, hogy értelmetlennek tartja a háborút, sebesülése után leszerelték - idézi fel a Múlt-kor cikke.
1917-ben diplomázott, majd Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett, megismerkedett az elektronfizikával és a kvantummechanikával is. Első tanulmánya a sejtlégzés mechanizmusával foglalkozott, kísérletekkel igazolta az oxidáció-redukció elektronátadási folyamatát.
Gróf Klebelsberg Kunó hívására 1930-ban tért haza családjával, és elvállalta a Trianon után Kolozsvárról Szegedre áthelyezett tudományegyetemen kifejezetten a számára létrehozott biokémiai tanszékének vezetését.
A fiatal professzorért rajongtak tanítványai: a poroszos, tekintélyelvű stílus helyett vitára biztatta tanítványait, akikkel kirándulni is eljárt, motorkerékpárjával 1934-ben európai túrát is tett.
Radványi Géza Grosschmid néven, Kassán látta meg a napvilágot 1907. szeptember 26-án. Tanulmányait szülővárosában végezte, majd a húszas években belekóstolt az újságírásba, hogy aztán átnyergeljen a mozgóképművészetre: 1933-tól rendezőasszisztensként és forgatókönyvíróként foglalkoztatták különböző német és francia filmgyárak.