3 világhírű magyar sportoló, kiknek teljesítménye mindenkit elkápráztatott: mi rájuk emlékezünk ma, a magyar sport napján
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd, születési nevén Guttmann Arnold 1878-ban látta meg a napvilágot Budapesten. Rendkívül sokoldalú ember és sportoló volt, számontartják építészmérnökként, gyorsúszóként, labdarúgó- és labdarúgó edzőként, játékvezetőként, de még újságíróként is.
A sportsajtó által "magyar delfinnek" hívott legenda egy szegény budapesti zsidó családban született. 1899 októberében egyéves, önkéntes, tiszthelyettes képző szolgálatra vonult be a 6-os vártüzérekhez. Ezt követően a Műegyetemen oklevelet szerzett, majd Alpár Ignác irodájában, majd Lechner Ödönnel kezdett dolgozni. 1907-ben nyitott önálló irodát, sikeresen nyert pályázatokat. Mérnöki pályája elején szecessziós, majd eklektikus, konstruktív és modern stílusjegyekkel is dolgozott. Hajós életét nagyban meghatározta a II. világháború antiszemita ideológiája, azonban sportsikerei egyfajta védelmet biztosítottak számára és eleinte mentességet élvezett a zsidótörvények alól, azonban a nyilasuralom már őt sem tekintette kivételnek és bujkálnia kellett. Vitéz Halassy Olivér vízilabdázó és úszó olimpikon ebben az időben több zsidó sportolót is bújtatott, Hajós neki segédkezett.
Úszóként az 1896-os nyári olimpián, mely az első újkori olimpia volt Athénban a 13 fokos tengervízben rendezett versenyen megnyerte a 100 méteres vízből induló, mind pedig a 1200 méteres hajóról partig tartó gyorsúszó számot. Ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai győzelmét, ami nem aranyérem, hiszen akkor még ezüstöt kaptak a győztesek.
Az úszás, az atlétika és a tornász sport mellett a labdarúgói teljesítménye is kiemelkedő volt. Roppant erős és stramm fizikuma volt, ezért balösszekötő poszton alkalmazták. 1897. május 9-én az első nyilvános edzőmérkőzésen játszott labdarúgó-mérkőzésen a Budapesti Torna Club (BTC) csapatában, ahol 1898–1904 között rúgta a labdát. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak.
Gyakorlata, valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül, 1897-től szükségből lett játékvezető. Klubtalálkozókon, bemutató meccseken, az MLSZ bajnokságában tevékenykedett, majd 1903-ban az MLSZ Bíróvizsgáló Bizottsága előtt elméleti és gyakorlati vizsgát is tett, ugyaninnen datálva NB I-es bíró lett. Halálát specifikus tüdőbaj okozta 1955-ben.