"Kevés randim volt, szinte azonnal bekopogtatott a férjem" - Interjú Palotás Petrával

Milyen tippeket adnál annak, aki regisztrálni akar egy társkereső oldalon?
Nem didaktikus módon, de nagyon sok tipp van a könyvben is, méghozzá görbe tükörként. A szereplők sok bakit elkövetnek, az ő hibáikból is tanulhat az ember. Szerintem egyébként a legfontosabb aranyszabály, hogy nagyon hamar találkozni kell a másikkal. Abban látom a buktatókat, ha az ember álomvilágban él, hiszen könnyű szerelmesnek lenni a szerelembe, és könnyű felruházni egy valóságban nem ismert személyt mindenféle olyan tulajdonsággal, amivel valójában nem rendelkezik. Nagyon jó szűrőnek tartom az internetes párkeresést, az első levelekből sok minden kiderül. Illetve ma már szerintem teljesen legitim, hogy más fórumokon is leellenőrizzük az embert, erre fantasztikusak a közösségi portálok. Ha valaki bevállalja, hogy fölteszi magát egy ilyen oldalra, megosztja az adatait, akkor a másiknak szíve joga, hogy rákeressen.
Mennyi idő alatt írsz meg egy regényt?
Változó. Ha nagyon intenzíven dolgozom, akkor 3-4 hónap alatt, de az írás mellett persze ott van a gyereknevelés és a többi elfoglaltság is, ami miatt elhúzódhat. Most szeretnék majd belehúzni, mert hála istennek kialakult egy olvasótáborom, akik már nagyon várják a következő könyvet. Aki ezt választotta szakmának, annak különben sem fér bele, hogy kétévente írjon meg egy könyvet.
Ezek szerint már van ötleted a következőre. Elárulod, hogy mi az, vagy még titok?
Az ötlet már megvan. Annyit elárulok, hogy Magyarország és egy nagyon távoli vidék keveredik majd a történetben, és könnyen lehet, hogy a krimis vonal is visszatér. Akik szeretik a könyveimet, azok csemegeként kutatják a boltokban már nem kapható regényemet, a Bangkok titkait. Még tizenkét évvel ezelőtt született meg ez a Bangkokban játszódó krimi, és mivel bejött ez a vonal, lehet, hogy visszahozom.
Mi a munkamódszered? Van valami különleges szokásod írás közben?
Nyomj itt egy nagy
Tetszik-et és gyere
máskor is!
Mennyire tudtál beilleszkedni Németországban?
Szerencsés vagyok, mert nagyon, habár a szerencse mellett tudatosság is volt benne. Mikor két héttel a szülés előtt Borával a pocakomban kiutaztam, tudtam, hogy vagy nyitni fogok a hasonló helyzetben lévő nők felé, vagy hirtelen nagyon magányos leszek. Már a kórházban születtek olyan barátságok, amik a mai napig tartanak, és akikkel több, mint négy éve rendszeresen találkozunk. A férjemnek nagy a családja, egy-egy családi eseményen összejönnek vagy nyolcvanan, úgyhogy mindig akad mit ünnepelni, nagy a pörgés. Illetve óriási ajándék, hogy van két nagyon jó magyar barátnőm is, akikkel összejárunk, az ő gyerekeik is kétnyelvűek.
Nincs honvágyad? Nem tervezed, hogy hazaköltöztök?
Viszonylag intenzív az élet Magyarországgal: anyu is sokat jön, én is sokat jövök, úgyhogy klasszikus értelemben vett napi honvágyam nincs. Olyankor van hiányérzetem, ha egy családi rendezvényen nem tudunk részt venni, viszont ha hazajönnénk, akkor egy csomó minden meg már kintről hiányozna. Még van két évünk, amíg Bora iskolába megy, addig eldönthetjük, hogy hol legyen a második nagyobb állomás. Én Budapestet is nagyon szeretem, de talán az lenne az álmom, hogy kint legyen a bázisunk, de nagyon sokszor hazajöjjünk.
Ha nem írsz, akkor mivel töltöd az időd?
A varrás egy nagyon szép, új hobbiként bejött az életembe. Zokniállatokat gyártok, amiknek annyira nagy sikere volt, hogy még népművészeti vásárokra is mentem velük, ahol nagyon szerették őket. Azt is nagyon élvezem, hogy életemben először van kertem, ahol Borával együtt kedvünkre kertészkedhetünk. Ezen kívül nagyon szeretek sportolni, amit az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam, de most igyekszem majd behozni a lemaradást.
Fotó: www.PROfoto.ws
Oldalak
