Felemészti a szorongás a mai fiatalságot - Tari Annamáriával és Dr. Molnár Évával beszélgettünk a kapunyitási pánikról
„Az egyetem életed legszebb időszaka lesz” – hallottam sokszor. 21 éves vagyok és világ életemben nem voltam még ennyire stresszes, habár elméletileg „életem legszebb időszakában” járok éppen.
A kapunyitási pánik alattomosan és némán férkőzik be a mindennapokba. Jelen van, még akkor is, ha nem beszélünk róla. Egy probléma, mely a fiatalok millióit kísérti nap mint nap anélkül, hogy nevet adnánk, jelentőséget tulajdonítanánk neki. Ahhoz viszont, hogy ráébredjünk, hogyan is küzdhetünk meg hatékonyan a jelenséggel, először érdemes megértenünk, miben is gyökerezik és mi is a kapunyitási pánik valójában. Tari Annamária, pszichoterapeuta, valamint Dr. Molnár Éva, szociológus osztotta meg szakértelmét erről a fiatalokat érintő, fontos témáról. Riportanyagunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet egy társadalmunkban sajnos nagyon erőteljesen jelenlévő problémára, amelyről mégis ritkán esik szó.
„A kapunyitási pánik, mint pszichológiai jelenség a halasztott gyermekkor és a mamahotel fogalmakkal olykor szorosan együtt jár, melyek nagyjából 18 és 28 éves kor között, a kibontakozó felnőttkorban a legjellemzőbbek. Hagyományosan ebben a korban kellene elkezdeni az önálló felnőtt életet, kialakítani egy olyan életformát, melyben már nem a szülő a legbiztosabb, állandóan jelen lévő támasz” – mondja Tari Annamária. A pszichológus felhívja a figyelmet arra, hogy az érzelmi leválásnak a fejlődés lélektan szerint valójában 18-19 éves korban kellene kezdődnie, 23-25 éves kor körül pedig be kellene fejeződnie. Ez a társadalmi változásokkal párhuzamosan nagyon megváltozott, paradox módon a 21. század információs korának iszonyúan pörgős életsebessége mellett lelassul a fent említett életfolyamatok alakulása.
.JPG "Tari Annamária, pszichoterapeuta")
A kapunyitási pánik valójában nem egy betegség, sokkal inkább egy korszaknak tekinthető, amely a felnőtté válást érintő szorongásról, a döntésképtelenségről, a jövővel kapcsolatos reménytelenségről szól. Fiatalnak lenni valószínűleg sosem volt egyszerű feladat, napjainkban viszont az egyik legnagyobb kihívás az életben, hogy rájöjjünk, kik is szeretnénk lenni.
Térkép nélküli turisták egy idegen városban
A jelenség kialakulása nagyrészt az erős digitalizációnak is köszönhető, hiszen ma már nem igazán találkozunk olyan tinédzserrel, vagy fiatal felnőttel, akinek ne lenne okostelefonja. „Már 10 évvel ezelőtt felbukkant a pórázra kötöttség fogalma, az ún. digitális póráz jelenléte, amely sajátos módon kötődik az okos eszközökhöz” – fejti ki Tari Annamária. Úgy véli, a szülők többsége átállt egy újfajta szülői viselkedésformára, mely arról szól, hogy megveszik az okostelefont gyermekeiknek, hogy egész nap tudhassák, hol van éppen és mit csinál. A pszichológus szerint ezzel az a legfőbb probléma, hogy a folyamatosan ellenőrzés alatt álló gyermekek önállósodása sokkal nehezebben megy, emellett pedig az ellenőrzés mögött mindig ott bújik a bizalmatlanság, melynek következtében a lassan már fiatal felnőttnek nevezhető tinédzser megszokja, hogy folyamatosan megkérdezik, mi történt, így kiderül, hogy jól csinálta-e az adott dolgot, vagy sem. Ha nem, akkor pedig majd a szülei kijavítják helyette; lassan elvész belőle az a motiváció, melyet az önállósodás mentén kellene átélnie. Ha pedig ez még nem lenne elegendő kiváltó ok, a hétköznapi kudarcélmények hiánya is hozzájárul a kapunyitási pánik felerősödéséhez. Hiszen gondoljunk csak bele, ha világ életünkben fogják a kezünket és a legegyszerűbb hétköznapi dolgokat sem intézzük el mi magunk, önállóan, akkor hogyan tanulunk meg hibázni?
„A döntésképtelenség rendkívül lelassítja a fiatal felnőttkori érzelmi folyamatokat, az emberek egy helyben, kétségbeesetten topognak döntésképtelenségük miatt. Szívfájdító látni egy húszas-harmincas éveiben járó embert, aki olyan, akár egy térkép nélküli turista egy teljesen idegen városban” – teszi hozzá a pszichológus.
A szabadság ára
Persze fontos megemlíteni, hogy a digitalizáció mellett a világban folyó gazdasági változások is a kapunyitási pánik kiváltó okaiként említhetőek. Hiszen rendkívül nehéz helyzetben vannak a fiatalok az anyagi elindulást tekintve, főként, akik csak önerejükre számíthatnak, ez pedig már önmagában is elegendő okot ad a szorongásra. A Debreceni Egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszékének egyetemi adjunktusa, Dr. Molnár Éva segítségét kértem, hogy a problémát övező társadalmi tényezők mélyére áshassunk.
„A társadalmi-gazdasági környezet és az uralkodó értékrend folyamatosan változik, ami alkalmazkodást kíván a fiataloktól és azt, hogy másféle életstratégiát kövessenek, mint a szüleik. Megváltozott a felnőtté válás folyamata, a különböző fontos mérföldkövek már nem lineárisan épülnek egymásra, hanem részben elcsúszva jelentkeznek” – mondja Dr. Molnár Éva, aki korábban egy tanulmányt is írt a kapunyitási pánik jelenségéről. Úgy véli, a probléma hátterében olyan meghatározó folyamatok állnak, mint például a munkaerőpiac magas képzettségű munkaerőre való igénye, a tanulmányi idő meghosszabbodása, a magas lakhatási költségek, de pszichológiai vonatkozásban fontos megemlíteni a fokozódó igényt az önmegvalósításra vagy a párkapcsolati elköteleződés motivációinak a megváltozását. A szakértő szerint a korábbi generációkhoz képest manapság jóval nagyobb szabadságuk van a fiataloknak, de sokkal kiszámíthatatlanabb is az élet, ami fokozza bizonytalanságérzetüket.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy vajon régen is létezett-e ez a jelenség, csupán nem kapott konkrét nevet, vagy egyáltalán nem volt jelen a társadalomban a kapunyitási pánik.
„A társadalmi jelenségeket, folyamatokat nagyon nehéz egy bizonyos kezdődátumhoz kötni. A nemzetközi szakirodalom a kétezres évektől használja a „quarterlife crisis” vagyis kapunyitási pánik kifejezést és Magyarországon is az elmúlt évtizedekben jelent meg a köztudatban, aminek számos oka van” – magyarázza Dr. Molnár Éva. A szakértő hozzáteszi, hogy a magyar társadalomban sokáig jellemző volt a többgenerációs együttélés. Ennél a háztartástípusnál a felnőtté vált gyermekek nem is költöztek el a szülőktől, hanem a házastársukkal és a születendő gyermekeikkel is a szülői házban éltek, tehát legalább három generáció élt egy háztartásban, ennek minden szépségével és nehézségével együtt. Ráadásul az iskola befejezése, a házasságkötés, a gyermekvállalás az adott korszaknak megfelelő korai életkorban történt. Éppen ezért ezekben az időszakokban nehezen lehetne értelmezni a kapunyitási pánik jelenségét. „A huszadik század második felében aztán fokozatosan csökkent a többgenerációs háztartások száma, a tanulmányok befejezése és a családalapítás ideje pedig egyaránt kitolódott.”
De nem csupán ez az egyetlen ok, amire visszavezethető, hogy korábban nem találkoztunk a kapunyitási pánik jelenségével, mint a társadalomban jelenlévő probléma. A korábban jellemző családmodellek mellett a politikai viszonyok is erős befolyásoló tényezőkként említhetőek.
„A huszadik század második felének egyik sajátosságaként hozható fel, hogy egyáltalán nem beszéltek társadalmi problémákról. Az államszocializmusban uralkodó rendszer fontos eleme volt, hogy szoros kontroll alatt tartsa a társadalmat, illetve azt a látszatot keltse, hogy az akkor működő politikai, gazdasági, társadalmi berendezkedés mindenki számára egyformán jó” – teszi hozzá a Debreceni Egyetem szociológusa. – „Így arról sem lehetett beszélni, ha a fiatalság egy része szorongott a jövőtől, az önállóságtól, félt attól, hogyan állja meg a helyét.”
Fontos viszont megvizsgálni a politikai körülmények és a társadalom összefüggéseit is, Dr. Molnár Éva ezt a szempontot is erősen hangsúlyozza. „Az akkori korszak nem kínált sokféle lehetőséget a fiataloknak és nem is volt célja, hogy mindenki a saját személyiségének, temperamentumának megfelelő életutat válasszon, majd ennek megfelelő ütemben haladjon az életcéljaival, hanem voltak „jól bejáratott” életpályák, amiket követni illett: tanulás, munkavállalás, házasság, szülővé válás. Ehhez képest napjainkban nem ennyire lineárisan követik egymást ezek a fontos életesemények, időben elcsúszhatnak, vagy egymással párhuzamosan haladhatnak, sőt akár ki is maradhat egy-egy életszakasz. A fiatalok sokkal kevesebb társadalmi kontrollal találkozhatnak, nagyobb szabadságuk van, mégis a sokféle alternatíva, választási lehetőség feszültséget is teremt” – teszi hozzá a szociológus.
Így érzik a fiatalok
A hozzáértő szakemberek mellett megkérdeztem néhány kortárs elszenvedőjét is a jelenségnek, választ kapva arra, vajon ők hogyan élik meg és miként vélekednek a kapunyitási pánikról, egyáltalán ismerik-e ezt a jelenséget, tudják-e tudatosan kezelni a problémát.
„Én az egyetemen hallottam először a kapunyitási pánik jelenségéről” – meséli András, 23 éves, egyetemi hallgató. – „Persze már régóta foglalkoztat a jövőm és talán mindig is egy kicsit félve tekintettem a felnőttkorra. Nagy segítség, hogy eddig minden évben bekerültem a koliba, egy albérletet egészen biztosan nem tudnék finanszírozni, emiatt többször aggódtam már, hogy mi lesz, ha befejezem az egyetemet. Sajnos a szüleim sem igazán tudnak anyagilag támogatni, a lehetőségeik szerint segítenek persze, de azt kell mondanom, hogy eszméletlenül nehéz egyedül elindítani az életünket.”
A megszólaló fiatal nincs egyedül véleményével. Egy hamarosan diplomázó, fiatal lány, Melinda is hasonló gondolatokat osztott meg velem.
„Amikor egyetemre megyünk, különösen, ha ehhez el kell költöznünk otthonról, nagyon hirtelen szakadunk el a szüleinktől. Én, kollégistaként rengetegszer gondolkodtam azon, a tanulmányain végéhez közeledve, hogy a kollégiumi férőhely nélkül mégis hogyan állnék a saját lábamra” – mondja – „Nem tudom, hogy leszek majd képes szülői támogatás nélkül fenntartani egy albérletet. Mindez talán abból ered, hogy borzasztóan nehéz olyan állást találni, legyen szó akár gyakornoki pozícióról, akár diákmunkáról, mely kapcsolódik a tanulmányainkhoz és meg is fizetik. Enélkül pedig elképesztően nehéz elindulni és belevágni a jövőnk felépítésébe.”
Nem csak a lakhatás az egyetlen kihívás, amellyel a fiataloknak szembe kell nézniük, a megfelelő munka megtalálása és a párkapcsolati bizonytalanság szintén erősen hozzájárul a szorongáshoz.
„Nemzetközi igazgatást tanulok az egyetemen, sokszor úgy érzem viszont, hogy nagyon nehéz lesz a szakomhoz illő munkát találnom kiépített kapcsolati háló nélkül” – mondja a fél év múlva diplomázó Gabriella – „De nem csak a megfelelő munka miatt aggódom sajnos. Jelenleg nincsen párkapcsolatom és sokszor tűnődöm azon, ha majd ki kell költöznöm a kollégiumból és elkezdenem az önálló életemet, vajon hogyan is fogom ezt kivitelezni. Nyilván sokkal megnyugtatóbb, ha van az ember mellett egy biztos támasz, akire számíthat és, akivel együtt haladhat előre az életben. Gyakran gondolkodom a jövőn és olykor nagyon rémisztő tud lenni a bizonytalanság.”
Természetesen viszont nem az egyetemisták az egyetlen képviselői a kapunyitási pánikban szenvedő fiatalságnak.
„Komoly szorongáshoz vezethet, ha valaki azt érzi, nincs kellő képzettsége, vagy a szaktudása nem olyan értékes. De létezik az a jelenség is, amikor a megszerzett szakma piacképességével nincs semmi gond, viszont a fiatalból hiányzik az egészséges önértékelés, önbizalom. Nem mer hinni önmagában, abban, hogy az életét képes egyedül is megoldani" - mondja Tari Annamária. Emellett a pszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy szintén komoly pszichés traumát jelenthet, ha a pályakezdő, bekerülve élete első munkahelyére, egészen mással szembesül, mint amit korábban elképzelt. „A felnőttségre készülődve a fiatal általában mozgalmas, kreatív beosztásban látja magát, ahol naponta új kihívásokkal találkozik, és persze a baráti összejövetelek, az izgalmas hétvégi bulik sem maradnak el. Ezzel szemben gyakran 12-14 órát is eltölt a munkahelyén, temérdek feladat szakad a nyakába, és a hétköznapi hajtásba belefáradt kollégákkal van összezárva, ahol ő is egy lesz a sok közül. Ennek a helyzetnek a feloldása látszik a „job-hopper” viselkedésben, a fél-egy év utáni munkahelyváltoztatásban, melynek a fedőszava általában a „fejlődni szeretnék”, valójában azonban a realitás csalódásainak feldolgozatlanságát is mutathatja." Mindez pedig azt eredményezi, hogy a fiatalok sosem érzik teljesen biztosnak magukat abban, hogyan is kellene alakítaniuk az életüket.
Létezik megoldás?
A kapunyitási pánik összetett problémájának a megoldódása sem egylépéses folyamat. Az viszont egészen biztos, hogy rengeteg tényezőre visszavezethető, mind társadalmilag, mind politikailag, mind pedig lélektanilag.
„A szülőknek és a fiataloknak is aktívan tenniük kellene a probléma megoldásához” – magyarázza Tari Annamária – „Ez az egész azért nehéz, mert a felnőtté válás egyfajta lélektani gyásszal jár együtt, egy életszakasz váltás, mely azt jelenti, hogy el kell hagyni a gyerekkort és át kell lépni az önálló felnőtt életbe. Ilyenkor a szülőknek is le kell futtatniuk egy gyászfolyamatot, el kell engedniük az aktív szülői státuszt. Persze ennek idő kell, de fontos, hogy legyen egy üteme, tempója. Emellett pedig minden fiatalnak azt kell hangsúlyoznia, hogy amire igazán szüksége van a szüleitől, az a biztatás, de a partvonalon túlról, amelyben megvan a szülői bizalom.” A pszichológus szerint emellett a szülőknek nagyon fontos erősíteniük gyermekükben, hogy nem tökéletes életet várnak el, tökéletes karrierrel és párkapcsolattal, hiszen egy jó-szülő gyermek viszony arról szól, hogy akár 40 évesen is tudjuk, hogy számíthatunk szüleinkre, ha baj van, de nem szólnak bele az életünkbe.
Ha a jövőn való rágódás és szorongás már tarthatatlan, mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, de az is jó ötlet lehet, ha csatlakozunk egy könyv-, vagy éppen filmklubhoz, esetleg önismereti csoporthoz, ahol hasonló témákkal foglalkoznak. Így könnyebben felismerhetjük majd, – ez a riportanyag is ezt hivatott üzenni – hogy egy leküzdhető problémáról van szó, melyhez elszántságra és motivációra van szükség, illetve arra, hogy bízzunk magunkban és igenis higgyük el, hogy meg tudjuk csinálni, képesek vagyunk önállóan is boldogulni ebben az óriási káoszban, melyet nagybetűs életnek hívnak.
Kijózanító eredményt hozott a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kutatása.
Leadfotó: 123rf.com, fotók: 1. Pexels, 2. 123rf.com, 3. Pexels
Oldalak
Hasonló cikkek
