Tüll szoknya gumicsizmával, felemás zokni, fordított pulóver - A Te gyerekednek mi a heppje?
Igen, én is magasra vont szemöldökkel méregettem a királylánykának öltöztetett kislányokat. Minek kell ráadni szegény gyerekre azt a műszálas dresszt?! Aztán lettek unokahúgaim. Sőt, mit több, előttük lett egy fiam, aki szintén rácáfolt arra, hogy a gyerek megjelenése mindig a szülők ízlését tükrözi. Akkor mégis mit?
Nálunk a cipzáros pulóverrel kezdődött. Olyan kétéves forma lehetett a fiam, amikor egyik reggel az elé tartott pulóverbe szemből „hajtott be”, nem „tolatva”, ahogy azelőtt játszottuk – és ahogyan szépen bele tudott volna bújni, hogy aztán összecipzároljam elől. Láthatóan rájött a világ legnagyszerűbb dolgára, úgy kacagott! Onnantól kezdve a hátán futott végig a cipzár és az álla alá került kapucniban csodásan elfért pár kisautó. Ó, de szerettem nézni azt a fordított legénykét, ahogy előttem masírozott az utcán! Tetszett, hogy így tetszik magán a pulóvere.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Hopp! Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert tartozom egy epizóddal, amikor hűlt helye volt ennek az érzésnek. Amikor nem tudtam gyönyörködni abban, hogy „milyen össze-vissza öltöztél fel, kisfiam”?! Ráfeszültem az egyéni megoldásaira – például a zokniba betűrt gatyaszárra –, csak azért, mert már suliba járt. Valószínűleg így hatott rám a légkör és jobban örültem volna „a tisztességes komformitásnak”. Nos, nemcsak a gyerekeknek van tanulni valójuk az iskolában, hanem a szülővé vált felnőttek is megkapják a leckét. Ebben az esetben én azt, hogy felülkerekedjek a saját megfelelési igyekezetemen. Mindenesetre tanulságos volt belátni, hogy párszor annyira felfújtam ezt a kérdést, hogy undok megjegyzésekre ragadtattam magam. Mit teszek majd, amikor kamasz lesz?! – bízom benne, hogy semmi otrombaságot, mert idejében elcsíptem magamban ezt a bizonytalanságot.
A lányos anyáknak nehezebb lesz?
Különleges
Barbie divat
Megérkeztek a Barbie Extravagáns divatbabák 2022-es modelljei - és nem is akármivel! Vadonatúj egyedi karakterek különleges, merész, trendi öltözékek, kis kedvencek és egy lélegzetelállítóan extravagáns ezüst kabrió.
Van még egy dolog ebben a témában, amit másként gondoltam a fiam születése előtt. Az élt bennem, hogy a lányos szülők nagyobb kihívással állnak szemben a külsőségek terén, hiszen a lányok – és nők – még mindig nagyon kitettek a média hatásának. Nem mindegy, hogy milyen képet plántálnak belénk a mesék, mit a meséket megszakító reklámok, plakátok, újságok. De mostanra úgy látom, hogy ez a nyomás a srácok – és férfiak – esetében is létezik, csak még kevesebbet beszélünk róla. Ugyanúgy vannak férfi ideálnak kikiáltott formák, brandek, státusz szimbólumok, amik megjelennek a fiatalok világában is – akik mostanra épp úgy „kifilterezik” magukat, ahogy a csajok. Eredetileg a lányos szülőknek szántam a cikkem folytatását, de ezen a ponton összeértünk.
Számít, amit mondunk?
Nagyon is, még ha a gyerekünk abba a korba is lépett, hogy ezt igyekszik titkolni. Gondoljunk csak vissza a saját szüleinkre! Idegesítő megjegyzéseik voltak? Bántóan leszóltak? Észre se vették, miben hagytuk el a házat? Így vagy úgy, valójában arra vágytunk, hogy jó véleménnyel legyenek rólunk. Igyekszünk hát sokat dicsérni a sajátjainkat, csakhogy azt tapasztalhatjuk, hogy a visszájára sül el. Miért? Utólag tűnhet úgy, hogy mi magunk is dicséretre vágytunk volna, ha nem kaptuk meg, de jóllehet, erre csupán a büntető-jutalmazó szülői nevelés tanított bennünket. Mi van, ha a figyelemnek, az elfogadásnak és a szeretetnek nem a dicséret a nyelve?
„Jól nézek ki?”
Nagy a kísértés, hogy rávágjuk a véleményünket. Pedig az, hogy neki tetszik-e az a merész összeállítás, valójában már eldőlt. Merem állítani, hogy nem az számít, hogy nekem, szülőnek is tetszik-e az a trendi szerelés vagy sem, ezt hagyjuk meg a kortársainak. Sokkal inkább arról szól ez a kérdés, hogy észreveszem-e, ahogy ő érzi magát benne? Nekünk nem szükséges többet mondanunk annál, mint amit ő belőle érzékelünk, amit rajta látunk. „Választottál egy bő farmert és egy rövid pólót. Nekem úgy tűnik, hogy nagyon jól érzed benne magad!”
Gondoljunk bele, amikor hasonló kérdéssel kerítjük be a párunkat! Stílustanácsadásra vágyunk, vagy egy visszajelzésre a kisugárzásunkról? Kétségtelen, hogy az utóbbihoz kicsit több figyelmet kell fordítani a másikra, de a végeredményt nézve megtérül. Még akkor is, ha „úgy látom, hogy nem vagy teljesen elégedett ezzel a szettel”, „azt látom, hogy nem olyan magabiztosan, komfortosan mozogsz benne” – elég volna csak ennyit visszatükrözni ahhoz, hogy a ruhacsere mellett döntsünk. Ha a ruhára kapunk megjegyzést, egyből érvelésbe lendülünk – „de féláron volt”, vagy „most ez a divat” –, amit akár sértett replika követhet – „nem értesz te ehhez”, „jó, nekem meg tetszik”, – vagy elbizonytalanodva kullogunk átöltözni és még háromszor lejátsszuk ezt a kört. Ahelyett, hogy önállóan tudnánk dönteni, ráérezni, ami nekünk jó. Ezt a függetlenséget kívánnánk a gyerekeinknek is, nem igaz? – amihez akár extravagáns szárnypróbálgatásokon át vezet az út.
Ha tényleg nem tetszik, amit visel
Lehet olyan eset, amikor egyáltalán nem tetszik, amit magára vett a gyerek. Nem alkalomhoz illő. Ekkor a véleményünk helyett még mindig elláthatjuk információval a helyszínről, alkalomról, időjárásról annak érdekében, hogy ő maga térjen belátásra. Amennyiben ez nem történik meg, elgondolkodhatunk azon, vajon tudnánk-e úgy gyönyörködni benne – a döntésében, önállóságában –, ahogy kiskorában tettük, amikor még cukinak láttuk?
Elgondolkodhatunk azon is, hogy hogyan kezdeményezünk egy olyan beszélgetést, amikor jobban megismerhetjük a gyerek egyre alakuló véleményét, elképzelését a divatról, megjelenésről. A hiedelmeit arról, hogy szerinte hogyan kellene kinéznie. Ne felejtsük el, hogy nincsenek könnyű helyzetben a mai tinik! Szép szülői feladat mindennek anélkül teret adni, hogy helytelenítenénk őket, zavarba hoznánk vagy védekezésre késztetnénk. A véleménynyilvánítás könnyen elapasztja a kommunikációt, míg az őszinte érdeklődés, az elfogadás serkenti. És ahol kommunikáció van, ott virágzik a kapcsolat.
Fotók: 123rf.com
Oldalak
