Erőszak az iskolapadban
Szülőként a mai felgyorsult és modern világban nem könnyű megóvni a gyerekeket az őket érő külső hatásoktól. Sajnos előbb vagy utóbb minden gyermek szembesül a kegyetlen világgal, és egyetlen védőbástyája az lehet, ha már jó korán megkapja azt az értékrendet, amivel később helyes döntéseket képes hozni. Hiszen nem zárhatjuk be a lakásba!
Amióta világ a világ a kisfiúk verekednek, veszekednek, a kislányok összekapnak, összesúgnak egymás háta mögött, előfordul, hogy egy egy horzsolással a térdükön, vagy pár hajszállal kevesebbel térnek haza az iskolából. Ez még önmagában nem lenne probléma, viszont sajnos nehezen lehet kiküszöbölni olyan tényezőket, amikkel a felnövekvő generáció mindenképpen érintkezik, sajnos most már egészen fiatal korban és ennek következtében egyre jobban beágyazza magát a durva erőszak az iskolapadba. Már korábban is probléma volt, hogy a TV-ben sugárzott műsorok némelyikén hiába van 12-es, vagy 18-as karika, nehéz megakadályozni, hogy gyermekünk belenézzen, és már pár képkocka is elég ahhoz, hogy kíváncsi legyen, mi az amitől szülei eltiltják.
Most viszont sokkal veszélyesebb eszköz került a kezükbe, az internet. Le sem lehet tagadni, hogy nagyon hasznos „találmány” volt annak idején, de ezzel olyan eszközt adtunk a növekvő generáció kezébe, amivel minden tudást megszerezhet, és itt a kulcsszó a MINDEN. A gyerekek az iskolapadban egyre erőszakosabbak és durvábbak. Egymással, másokkal, és sajnos a pedagógus egy idő után tehetetlen, hiszen nincs túl sok eszköz a birtokában amivel fegyelmezhetne, és ami van, egy idő után már az is hatástalanná válik.
A másik probléma, ami az internettel együtt manapság egyenesen arányosan jön, azok a különböző közösségi oldalak. Nem csak a gyerekekre jelent veszélyt, de főleg rájuk. Korábban ilyen jellegű kommunikációra mint itt, csak bizonyos chat oldalakon, vagy párkereső netes oldalakon lehetett felcsatlakozni, és annak idején ez „ciki” is volt. A közösségi oldalak lényegében ugyanezt a funkciót töltik be, és nem hogy népszerűtlen csatlakozni, inkább az ellenkezője. Sajnos ezek által elveszik a személyes kommunikáció varázsa, nem tanulnak meg sem a gyerekek, sem a fiatalabb generáció épkézláb mondatokban kifejezni magukat, sőt, ami talán még ennél is rosszabb, amig az interneten böngészve ráakadhatna gyermekünk egy egy érdekes és építő jellegű cikkre, írásra, addig ezeken a közösségi oldalakon csak az értelmetlen információk halmaza, ami rá zúdulhat.
Arról nem is beszélve, hogy bármilyen adattal, bármilyen életkorral csatlakozhatunk ezekhez a csoportokhoz, így gyakorlatilag minden felület elérhetővé válik. Amíg korábban a nyári szünetben Tüskevárt olvastunk a Balaton parton mert kötelező olvasmány volt, mostanra már „maradt” az internet, ami sokkal csábítóbb és érdekesebbnek tűnik, mint a szépirodalom. Ez talán még a „legkisebb” probléma. Egy brit kutatás szerint a 14-26 évig terjedő aktiv internet használó korosztály 87%-a egy egy közösségi oldalt nyit meg elsőként, ha bekapcsolja a számítógépet. Sajnos szülőként és pedagógusként is nehéz megakadályozni, hogy gyermekünk idő előtt szembesüljön az innen és internetről kapott információktól, aminek következtében nem tanul meg alapvető viselkedési normákat, amire később alapvető szüksége lenne, sőt, olyan torz képet alakít ki magában a világról, aminek következményeképp nehezebben tudja majd később megállni a helyét. Szintén brit tudósok pontosan ezeket az internetes felületeket és a televíziót teszik felelőssé az egyre fiatalabb életkorban jelentkező magatartásbeli problémákért.
Nincs könnyű dolga a szülőknek, sem a pedagógusoknak. Nem megoldás a tiltás, vagy csak egy ideig, hiszen előbb vagy utóbb találkozik a gyermek ezekkel a tartalmakkal. Minden esetre érdemes kitolni ezt az életkort minél későbbre, addig pedig lehetőség szerint olyan értékrendet és mintát érdemes adni és mutatni gyermekünknek, ami szűrő lehet számára a későbbi hatásokkal szemben.