Fogadjunk, hogy te is odáig vagy érte, de alig tudsz róla valamit: meglepő információk a húsevők egyik kedvenc ételéről
Kicsit visszautalva a cikkünk címére: semmi baj, ha a cikkben leírtakat eddig nem tudtad a baconről, ez abszolút nem tartozik az általános műveltséghez, de mivel a magyarok is rengeteg bacont esznek, úgy gondoltuk itt az idő megmutatni, honnan is ért el hozzánk a bacon-őrület.
Keletről érkezett Európába
Időszámításunk előtt 1500 körül a kínaiak már fogyasztották a sertés húsának azt a részét, amit ma baconként ismerünk. Innen terjedt át szép lassan a Közel-Keletre, ahonnan a kereskedők által eljutott az ókori görögökhöz és rómaiakhoz is. Utóbbiak többnyire fügével és borral fogyasztották. A későbbi évszázadok alatt Angliába is elérkezett a hús, a bacon szót azonban nem ők találták ki, feltehetően a német „bak” szóból származik a ma használt kifejezésünk.
A sertés hátsó részét jelentő „bak” a francia nyelvben „bacco”-ként jelent meg, még egy országgal arrébb, Angliába már baconként érkezett meg. Fontos hozzátenni, hogy ekkor még nem a mai értelmében használták a szót: a legtöbb (sózott) sertéshúst nevezték így. Amerikába azonban először nem az angolok, hanem a spanyolok közvetítésével érkezett meg a hús, hála Kasztíliai Izabellának, aki Kolumbusz Kristóffal az új földrészen addig ismeretlennek számító malacot küldött a gyarmatosítóknak. Az állat annyira jól érezte magát az új környezetben, hogy néhány év alatt megtöbbszöröződött a számuk.
Bacont hazavinni nagy dicsőség volt
A 12. században egy Dunmow nevű angol településen különleges hagyomány társult a baconhöz. Az a férfi, aki a helyi gyülekezet előtt megesküdött, hogy legalább egy évig és egy napig nem veszekszik a feleségével, a fenti időszak után kapott egy jókora adag bacont. Innen származik az angol „bring home the bacon” (szó szerinti fordításban: hazavinni a szalonnát) kifejezés, amivel ha illettek valakit, nagy dicsőségnek számított. Az a férfi ugyanis, aki betartotta a szavát, és nem veszekedett a feleségével, békés és megbízható férfinak minősült, akit a környezete megbecsült. A fenti angol kifejezést magyar nyelvben általában kenyérkeresőnek szokták fordítani.
Elindul a nagyüzemi gyártás
Az ipari forradalom előtt a bacont mindenki maga készítette, illetve helyi piacokon lehetett megvásárolni őket a hentesektől, akik egy-két településnyi embert tudtak ellátni termékeikkel. Az ipari forradalom után, 1770-ben azonban John Harris Wiltshire-ben megnyitotta a gyárát, ahol már nagyüzemi mennyiségben készültek a saját (wiltshire-i) baconjei. A tömeggyártásnak köszönhetően már könnyen az angolok étrendjének szerves részévé válhatott a reggeli bacon, főleg, hogy a megfizethető ételek közé tartozott. 1930-ra a világ bacon- és sonkakészletének 99%-át Nagy-Britannia látta el. Érdekes, hogy a bacon a második világháborúban egy különleges szerepet is betöltött: a hús zsíros részéből robbanószert készítettek.
Azóta rengeteg különböző tartósítószerrel és egyéb adalékanyagokkal próbálják módosítani vagy feljavítani a bacon minőségét, ha azonban a megfelelő terméket szeretnénk vásárolni, ügyeljünk rá, hogy adalék- és színezékmentes opciót válasszunk, lehetőség szerint olyat, ami csak a sótól és a bükkfa füstöléstől kap zamatot, tudtuk meg Kovács Pétertől, a Gierlinger termékeket is készítő Tamási-Hús Kft. kereskedelmi igazgatójától.
Lapozz!
Oldalak
