A boszorkányszombat
A boszorkányszombat szó hallatán mindenki csúf banyák csoportját képzeli el, akik őrült táncot lejtenek egy hatalmas üst körül, így ünnepelve a gonosz éjjelét.
Vad orgiák
A boszorkányszombatok állítólag igen jól megszervezett, népes összejövetelek voltak, ahol a boszik urukkal és parancsolójukkal, a Sátánnal találkoztak, hogy nagyságát dicsőítsék, beszámoljanak rémséges tetteikről, majd a jövő évi utasítások kiosztása után féktelen és erkölcstelen mulatozásba merüljenek.
Ősi népszokások
A találkozók effajta, szinte már mesebéli leírásai inkább csak a képzelet szüleményeink tulajdonítható, hisz az extázis közeli hatalmas összejövetelek csupán a XVI. század végén váltak a boszorkányhit szerves részévé. Tény azonban, hogy az elhagyott helyeken való csoportos összejövetelek többi ősi népszokáshoz is kapcsolódtak, de a fenti leírások többsége a korabeli hatóságok dokumentumain alapul, akik az esetek nagy részében megszállott boszorkányvadászok voltak.
Boszorkányüldözés
A boszorkányperek során több ezer nő vallotta, hogy féktelen orgiákon és mulatozásokon vett részt, ahol a gonoszt dicsőítette, ám valójában ezek a vallomások a legelképesztőbb kínzásokkal lettek kicsikarva az ártatlan nőkből.
Persze sokszor az is előfordul, hogy a vádak elől már menekülni nem tudó nők sokszor így álltak bosszút ellenségeiken, hisz ha tettestársként tüntették fel őket, rájuk is hasonló sors várt, mint a megkínzottakra.
Állandó motívumok
A összejövetelek lefolyására vonatkozó elképzelések számos részletben eltérnek, ám vannak bizonyos állandónak tekinthető motívumok is. Ilyen például, hogy a boszorkányok éjjel gyűltek össze, különleges kenőccsel bekent tárgyakon (például seprűn) vagy démonok hátán lovagoltak a helyszínre. Sok leírásban említik, hogy kísérőként gyermekeket szedtek őket, illetve, hogy az összejövetelen a Sátánnak adtak ismételten tanúbizonyságot hűségükről.
Meghatározott időpontok
Az ünnepségek mindig meghatározott időpontban zajlottak: október 31-én (Mindenszentek előestéjén), április 30-án (Walpurgis-éj), illetve mind a négy, kereszténység által átvett pogány ünnepen, azaz a február másodikai gyertyaszentelőkor; június 23-án, Keresztelő Szent János napjának előestéjén; az augusztus elseji aratóünnepen és a december 21-én tartott Szent Tamás napon.
A résztvevők számára vonatkozólag igen eltérőek a feljegyzések, hisz míg a fanatikus De Lancre boszorkányüldöző feljegyzéseiben százezer személyről tesz említést, addig a legtöbb vallomásban 50-100 névnél nem szerepel több.