Te is sokszor nyomkodod reggelente a szundi gombot? Akkor van egy rossz hírünk
A szundi gomb többet árt, mint használ
„A sorozatos ébredés-visszaalvás során a felületes és mély alvás aránya jelentősen eltolódik az előbbi irányába, ugyanakkor a REM-alvás ideje csökken, ez pedig az alvás számos létfontosságú funkcióját megzavarja, negatívan érinti” – fogalmazott Buda Botond ideggyógyász.
Önmagában már az sem a legszerencsésebb, hogy a munkánk vagy tennivalóink miatt a legtöbben nem akkor ébredünk, amikor élettanilag a legcélszerűbb lenne, hanem amikor muszáj, amikor az ébresztő felriaszt minket, többnyire könyörtelenül félbeszakítva egy éppen zajló kilencvenperces alvási ciklusunkat. Ilyenkor a szundi gomb nyújtotta pluszalvás reményében sokan egymás után háromszor-négyszer is vissza-visszaalszanak, pedig nagyon nem kéne.
„Ha szól az ébresztőnk, a legjobb, amit tehetünk, hogy felkelünk, bármennyire is jólesne tovább aludni” – hangsúlyozta az ideggyógyász.
Az alváskutatók által alvási inerciának nevezett jelenséget a gyakorlatban mindannyian jól ismerjük: ébredés után rövidebb ideig normális körülmények között is bizonytalannak, tántorgónak, határozatlannak érezzük magunkat. Normális körülmények között ez az alvási inercia rövid időn belül lecseng, azonban ha az alvási ciklus rossz fázisában ébredünk – különösen igaz ez a 3. fázisú mély alvásra és a REM-re – ez a zavartság, bizonytalanság, szétszórtság, határozatlanság, koncentrációs nehézség hosszú órákra kitolódhat.
Buda Botond kiemelte azt is, hogy ha többször is aktiváljuk a szundifunkciót, az esetek többségében REM-fázisú alvásba zuhanunk vissza. Így aztán a csipogó ébresztő jórészt éppen a REM-fázist újra meg újra derékba törve ébreszt, ahelyett, hogy – ahogyan ez a normális, zavartalan alvás során többnyire történik – egy REM-fázis végén ébrednénk. Ennek következtében nem csupán tompán, ködösen, szétszórtan, nyúzottan ébredünk, hanem bizony ez az alvási inercia hosszú órákra rányomja a bélyegét az előttünk álló munkanapra is.
A nem kellő mennyiségű vagy minőségű, feltöredezett alvás olyan magasvérnyomás-betegséghez vezethet, amikor már az éjszakai órákra sem csökken érdemben a vérnyomás a napközbenihez képest. Ugyanígy nőhet például a cukorbetegség kialakulásának kockázata is.
„Jelentősen megnövekszik a szív- és érrendszeri betegségek és agyi érkatasztrófák (szívinfarktus, stroke stb.) előfordulási valószínűsége. Összességében évekkel rövidülhetnek meg a várható élettartam-kilátások” – hívta fel a figyelmet Buda Botond.
Hozzátette azt is, hogy alvás közben számos olyan immunológiai folyamat is zajlik, amelyek fontos szerepet játszanak a szervezet fertőzések elleni védekezőképességének fenntartásában és erősítésében, gyulladások elleni küzdelmében. Már egyhetes „rossz alvás” gének százainak működését zavarja meg, rontva ezzel a fertőzések elleni védekezés hatékonyságát, kedvezőtlenül befolyásolva egyes gyulladásos folyamatokat, növelve a szöveti és persze a pszichés stressz szintjét is.
„A zavart alvás következtében egyértelműen nő az amúgy is igen gyakori szorongásos és hangulatzavarok előfordulása is –, ez ugyancsak súlyosan ronthatja az életminőséget” – emlékeztetett Buda Botond.
Még nincs vége, lapozz!
Fotó: 123rf
Oldalak
Hasonló cikkek
