Ha kedd, akkor local market
Gyümölcsök teszik ki az étkezés egyharmadát
Kaján kívül rengeteg gyümölcsöt vehetünk, de vannak itt ruhák és igazi bolhapiacot idéző standok is. A vacsoránk olcsóbb, mint máshol, és a gyümölcsöket is szinte féláron be tudjuk szerezni, így tettünk ez alkalommal is.
Az eheti „termésben” ananász, mangó, papaya, banán, jackfruit, roseapple, starfruit szerepelt, előbbiek kaphatóak otthon is (legalábbis utóbbiakkal még nem találkoztam), de meg kell hagyni, hogy csak a banán íze ugyanolyan (picit édesebb, de szinte ugyanaz).
Az ananász azonnal levet ereszt, otthon az őszibarackot ettem mindig csap fölé hajolva, az ananászt itt ugyanúgy kell (még jobb egy tál felett, akkor utólag a levét is megihatjuk). Elképesztően édes, szinte abbahagyhatatlan, a hűtőnk állandó tartozékává, ezáltal a reggeli zabkása alapelemévé vált.
Papayát még sosem kóstoltunk, ezért nem mertünk egy egészet választani, maradt az előre szeletelt csomag és elsőre nem is tűnt tévedésnek a döntésünk. Meghatározhatatlan ízű, puha, nem ízlik. De nem szabadultunk meg tőle, a hűtőben várta a másnapot és újabb kísérletbe fogtunk. Vacsora előtti gyümölcstesztelés, lássuk még egyszer a papayát! A biztonság kedvéért apró darabokra vágtam, színre pont, mint a sárgarépa. Állagra továbbra is puha, az íze lehűtve édeskés, de mégis semleges, az első élmény ellenére azonnal befaltuk a maradékot.
A jackfruit egy hatalmas gyümölcs, ebből vágják ki az ehető kisebb részeket, melyek mindegyike egy-egy magot rejt. Elképesztően intenzív ízű és illatú, ez az a gyümölcs, amit az ember vagy szeret vagy nem, és mi szeretjük. Puha, ugyanakkor szilárd gyümölcsről van szó, egyáltalán nem lédús, bármikor felismerhető és semmihez sem hasonlítható íze van.
A csillaggyümölccsel már könnyebb dolgom van, megpucolni sem kell, csak ujjnyi vékony csillagokra vágni. Elsőre a szőlő ugrott be, de nem az igazi, puha, édes, mégis inkább az egreshez hasonlítanám. Valahogy sejtettem, hogy ezzel nem lesz baj, mert rögtön három darabot vásároltunk a piacon.
Nem úgy a rosepple-ből, egyetlen darabot vettünk, pontosabban kaptunk ajándékba, mert az eladó kinevetett minket, amikor megpróbáltunk fizetni ezért a mennyiségért. Nem hiába szerepel az alma az elnevezésben, almaízű, bár savanykás alma, de mégis semlegesebb, ízre vizesebb, állagra tökéletesen ugyanolyan, mint az alma.
A mangót szinte sosem esszük magában és megtanultuk, hogy újságpapírba csomagolva kell érlelni. Amint megérett egy, már készülhet is a klasszikus thai desszert. A rizs semleges ízéhez tökéletesen passzol az édeskés, lédús mangó, és még különlegesebbé teszi a kókusztejes édes-sós öntet.
Később vár még a licsi, a sárkánygyümölcs, a guava, első körben ennyi fért a hátizsákunkba, de itt leszünk még négy hónapot, van időnk.