Bármennyire kimerült is egy anya, az ölelése akkor is gyógyít
Nincs olyan, hogy nem bírom!
Emlékszel, a múltkor mit írtam az alvásainkról? Képzelheted, hogy ez a betegségekkel teli időszak még inkább próbára tesz mindannyiunkat! És amikor már azt gondolod, hogy ennél kevesebbet már egyszerűen nem lehet aludni, akkor, na, akkor… Jön egy újabb vírus lázzal, náthás tünetekkel és iszonyú köhögéssel, isten tudja, honnan! És jön egy újabb kétségbeesés, mert ilyen hanggal az én kis apróságom egyszerűen nem köhöghet! És ugye, megint jön az a rohadék, borzasztóan félelmetes éjszaka, amikor tízpercenként pillantasz az órára, abban reménykedve, hogy pillanatok múlva itt a reggel…
Hónapok óta nem alszom sem én, sem a férjem. De ennél sokkal rosszabb az, hogy Lölő sem. Az elmúlt két hétben összesen úgy húszórányi „pihenés” adatott meg. Nem alszom, mert egyszerűen nem tudom egy pillanatra sem lehunyni a szemem, amíg azt érzem, hogy Lölőnek most aztán végképp extra nagy szüksége van rám. Nem alszom, mégsem gondolok arra, hogy bírom-e. Egyszerűen nincs olyan, hogy nem bírom! Van, hogy azt hiszem, a kimerültségtől már szinte felemelni sem bírom a karom, de bizony ez a kar tud ilyenkor is a legszeretőbben, legmegnyugtatóbban ölelni. És mintha gyógyítana is…
Ezt is ajánljuk:
Egy anya tűnődései fáradtságról, bűntudatról, boldogságról
Fotók: barizsuzsi
Oldalak
