Őrület a köbön? Miért nem tanulunk a hibáinkból?
Einstein szerint az őrült fogalma: "Ha újra és újra ugyanazt teszi valaki, de más eredményt vár."
Nos, ezek szerint az emberiség nagyobbik felének már varrják a kényszerzubbonyt. Hányszor megyünk bele hasonló helyzetekbe, mégis más eredményt várva? Milliószor! Akár az exednek adsz új esélyt... Akár bevállalsz egy túlórát úgy, hogy soha nem fizették ki az eddigieket sem... Akár megeszed azt az ételt, amit imádsz, de rosszul leszel tőle később. Talán ezek mind őrültségek: ismételni dolgokat.
Miért nem tanulunk a hibáinkból, mint ahogyan az elvárható? Mert hiszünk! Így megy Einstein realitásával ügybuzgón szembe az emberi lélek vágya és reménye.
Mindannyian hiszünk valamiben, ami fontos nekünk. Nem elsőként vallási alapon gondolom, sokkal inkább apró, vagy nem is annyira apró, az életünket módosító, vagy meghatározó tényezőkről lenne szó...
Ami nem sülhet el jól
Természetesen vannak esetek, amikor kifejezetten ellenállunk egy adott helyzetnek, mert már beleégett a tudatunkba, hogy ez nem sülhet el jól. Ám elég egy fura, apró csavar és képesek vagyunk belevetni magunkat... Az emberi lét szépsége; mérlegelünk, gondolkodunk, aztán teljesen mást teszünk, mint ami helyes volna. Utólag aztán lógatjuk az orrunk, hogy már megint mi történt... Puff!
Egy általam elismert pszichológus/pszichiáter sokszor mondta: "Meg kell élni a jó és a rossz történéseket egyaránt, hiszen a dolgok megélésének elnyomásából lesz a pszichózis." Nos, igaza lehet. Néha csupán azért bólintunk rá a tudatosan helytelennek vélt dolgokra, mert lebeg bennünk a kérdés: mi lesz, ha nem tesszük meg? Lehet, hogy életünk végéig bánni fogjuk? Na, ezt nem szabad! Ha kérdésed van, választ kell találnod. A mondat végén az egyetlen elfogadható írásjel a pont. Talán így helyes életünk végén is... Nem azért sírni, hogy nem tettünk, próbáltunk meg dolgokat. Nem mertünk munkahelyet váltani, vagy megcsókolni valakit, esetleg beengedni az életünkbe.