Mahó Andrea kislányáról mesélt - Nagy volt az ijedtség, miután hazatértek a kórházból
Az énekes-színésznő a koronavírus-járvány kellős közepén adott életet első gyermekének, hazaérzezésüket követően pedig újabb nehézséggel kellett szembesülniük.
Hónapokig nem árulta el, hogy várandós
A magyar zenés színház egyik legnagyobb sztárja, Mahó Andrea meglepő bejelentéssel indította az évet. Egy videós interjúban árulta el, hogy gyermeket vár, ahol nehéz lett volna lepleznie állapotát, ugyanis akkor már a terhességének hatodik hónapjában járt. A Madách Színház sztárja az utóbbi hónapokban felkészült arra, hogy a jövőben már nem a színjátszás, hanem az anyaság teszi majd ki életének legnagyobb részét.
Az egyik legfontosabb szerepét, a Mary Poppinst már tavaly év végén át kellett adnia másnak, mivel a karakter színpadi megformálása veszélyes manővereket igényel. Februárban a többi szerepét is leadta, hogy kizárólag a baba érkezésére tudjon fókusznál, ám mindeközben teljesen felforgatta az életet a koronavírus-járvány.
Az énekes-színésznő már régóta vágyott már kisbabára, de korábban nem úgy alakult az élete, hogy ez a csoda megadasson számára. Most őszintén mesélt arról, hogy milyen érzés negyvenévesen, először nekivágni az anyaságnak, miközben egy világjárvány pusztít. A vizsgálatokról, a kis Anna Róza születésének körülményeiről és az otthon töltött napok izgalmairól is vallott a Femcafe.hu riporterének.
Sokáig vártál arra, hogy megtaláld a megfelelő embert, akivel vállalkozol a családalapításra. Mit éreztél akkor, mikor kiderült, hogy megfogant a baba?
Mindig is nagyon szerettem volna anya lenni, aztán egyszer csak tavaly augusztusban kiderült, hogy most jött el az idő. Olyan érdekes, hogy az ember vágyik valamire, hirtelen megkapja, és akkor nem tudja elhinni, hogy valósággá vált. Ez egy nagyon érdekes érzés, olyan álomszerű. De nem álom volt, mert szépen, ahogyan azt kell, hónapról-hónapra elkezdtem gömbölyödni.
Régóta vártál már erre a pillanatra. Nagyon aggódósan élted meg a terhességedet?
Az első gyermekénél szerintem mindenki sokkal óvatosabb és több benne a félelem, mert nem tudja, mire számítson. Ez az érzés nem változott bennem azóta sem, hogy kibújt Anna Róza a pocakomból. Ismeretlen terepen tapogatózok, folyamatosan tanulok. Muszáj meggyőzni magamat, hogy higgadt maradjak és hallgassak a megérzéseimre. Az aggodalmaskodással egyelőre én is küzdök.
A várandósságod nagy része nyugalomban telt, de az utolsó időszakban berobbant a koronavírus-járvány Magyarországon is. Hogyan viselted a megváltozott helyzetet? Milyen nehézséget jelentettek számodra a korlátozások?
Nagyon hálás volt a helyzetem a körülményekhez képest, mert a vizsgálatoknak a 90 százaléka lezajlott még a vírus előtt. Egy nagyobb vérvétel maradt hátra ebben az időszakban, ami fejtörést okozott. Csomó labor leállt és csak a vírustesztekkel foglalkoztak. Úgy oldottuk meg, hogy a nőgyógyászom magánrendelőjébe mentem el, ahol egyszerre csak egy kismamát fogadtak, így teljes biztonságban voltam. A kórház is kalandos volt, mert a nőgyógyászom betöltötte már a 65. életévét, így a korlátozások miatt nem jöhetett be velem a szülőszobába. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, szinte mindennap beszéltük és vártuk, hogy enyhítenek ezen a rendeleten. Április 9-én úgy éreztem, hogy nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot, szerettem volna pontot tenni a dolog végére, így megegyeztünk, hogy átad egy kollégájának, aki fiatalabb. Jók voltak a megérzéseim, mert másnap, 2020. április 10-én megszületett a picilány.
Megkaptál minden segítséget ebben a helyzetben, amire szükséged volt?
Mindenki nagyon kedves és előzékeny volt, de mégis ott volt bennem a bizonytalanság. Hiába mondtam magamnak, hogy ne aggódjak. Nem tudtam először, hogy egyáltalán kit hívjak fel, ha beindul a szülés. A kórházban szembesültünk azzal, hogy a párom a bejáraton sem léphetett át. Csak a kismamákat fogadták a 2-es számú női klinikán. Jött a protokoll, azzal kezdték, hogy megmérték a testhőmérsékletem, hogy nem vagyok-e lázas, utána ki kellett töltenem egy papírt, hogy nem jártam külföldön, nem találkoztam fertőzött emberrel, nincsen lázam. A szülőszobára csak úgy mehettem, hogy a vírustesztet megcsinálták. Egyáltalán nem így képzeltem a szülésemet, nehéz volt végig egyedül lenni.
Apás szülést terveztetek eredetileg?
Az nem volt tervben, hogy a párom ott lesz velem a szülés alatt. Annak viszont mindketten örültünk volna, ha a szülőszoba előtti folyosón várakozhat, amíg én bent vajúdok és világra hozom a babánkat. Szerette volna ő is a kezébe fogni a csöppséget, de erre nem volt lehetőség. Utólag úgy könyveltem el ezt magamban, hogy örülök, hogy ilyen elővigyázatosak voltak a kórházban, mert ez a mi védelmünket szolgálta. Szeretem mindennek a pozitív oldalát látni.
Attól tartottál egy kicsit is, hogy esetleg ti is megfertőződhettek?
Persze. Szerintem ezen a legtöbb ember élethelyzettől függetlenül is stresszel, pláne egy frissen szült kismama. Még most sem nyugodtam meg ilyen téren, bár mi is tartjuk az önkéntes karantént és kizárólag a doktornénihez látogatunk el a kötelező dolgok miatt. Muszáj egy kicsit úrrá lenni ezen, mert az életet nem lehet teljesen megbénítani a vírus miatt.
Olyan szempontból talán szerencsésebb helyzetben vagy a pályatársaiddal szemben, hogy most egyébként is egy passzívabb időszakra készültél. Hogy élted meg, akár a kollégáid által, hogy a védelmi intézkedéseknek miatt a színházak kongnak az ürességtől?
Borzasztó ezt látni. Furcsa a sors, hogy az én életem mennyire másképpen alakult, hiszen a következő hónapokban amúgy is az anyaság játssza majd a főszerepet, így a színház mindenképp parkolópályára került volna az életemben egy időre. Nehéz kitalálni, hogy mitévő legyen egy színházi ember jelen helyzetben. Megéri átképezni magunkat? Óriási a bizonytalanság, ahogyan sok más szakmában is. Jó, ha az embernek van egy hivatása, amibe szerelmes, de pénzt is kell keresni. Nem tudom rá a választ, hogy mi lesz így velünk.
Ha nem alakul ki ez az őrült forgatókönyv, mikor terveztél volna visszamenni a színpadra?
Ősz végére, a karácsonyi időszakra már szerettem volna visszaállni. A Madáchban ekkor vannak a családi darabok, a téli szünetben, a Mary Poppins és a Rocksuli. A béke időkben még azt terveztem, hogy addigra már elég nagy lesz Anna Róza ahhoz, hogy pár órára nélkülözni tudjon. Van segítségem, az apukája és a nagymamája is sokat segítenek nekem. Úgy gondolkoztam, hogy neki is jó, ha egy boldog anyukája van, engem pedig a színpadi játék tesz boldoggá. De, Mahó Andrea tervez, a jóisten meg végez... (nevet)
Egy szenvedélyes, nagy munkabírású színésznő vagy. Az anyaságba ebből mit tudtál átépíteni? Mit élvezel a legjobban ebben a szerepben?
Nagyon boldog vagyok, amikor Anna Róza elégedetten rám néz a gyönyörű szemeivel és látom, hogy jól van. Ez az érzés mindent felül tud írni, még a legkínzóbb fáradtságot is. Most az a helyzet, hogy háromóránként eszünk, tehát éjjel is fel kell kelni hozzá többször, amihez én egyáltalán nem vagyok hozzászokva. Mindig is jó alvókám volt, este lefeküdtem, reggel felkeltem, szinte ugyanabban a pózban. Látni, ahogy fejlődik, megmagyarázhatatlanul jó érzés.
Sugárzol a boldogságtól, ahogy róla mesélsz. Állandó a nyugalom a keléseket leszámítva?
Sajnos történt egy váratlan esemény, amire nem számítottunk. Anna Róza besárgult, ami aluszékonyságot okozott nála, nem tudott felébredni még az etetésre sem. Félálomban kellett belediktálni az ételt. A mamával ketten csináltuk, egy kis fecskendővel etetgettük. Már az elején megvolt így az izgalom, de hála istennek ez elmúlt, most már ő ébreszt engem, hogy ha megéhezik.
A családra vonatkozóan a legnagyobb vágyad teljesült. Van még szerepálmod, amit szeretnél megvalósítani?
Nagyon szeretném kipróbálni magamat filmben, ez idáig kimaradt az életemből. A másik álom, hogy a Webber által készített, Operaház fantomjának a második részének, a Love Never Dies-nak a női főszerepét szeretném eljátszani. Az egész karrieremet végigkísérte Christine szerepe, így nagyon boldog lennék, ha ez a darab Magyarországra érkezne és megkapnám a karaktert. Izgalmas, mert eltelik tíz év, Christine édesanya lesz, ami teljesen rímelne a saját életemre.
Tordai Teri lánya nem bánja, hogy a színészi hivatás mellett kötelezte el magát, de örül, hogy az anyaságról sem kellett lemondani. A háromgyerekes színésznő és színiiskola vezető őszintén mesélt a Femcafe.hu riporterének a szakmai kihívásokról, karrierjéről, családjáról és arról is, milyen nagy vágya van a pályán, ami még nem valósult meg.
Leadfotó és fotók: Mahó Andrea engedélyével ; Kaszás Bence
Oldalak
