Az anya, aki két gyermek mellett indított saját vállalkozást - Interjú Beh Mariannal
A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj egyik jelöltjével beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb gasztroteljesítmény kategóriában várja a közönség szavazatait.
Inspiráló Nők Díj
Díjátadó gála: 2019. március 21-én, a gyönyörű Várkert Bazárban derül ki, kik lesznek az év leginspirálóbb női. Még több információért kattints ide!
Az esemény fő támogatója: Szerencsejáték Zrt.
Ismerd meg a jelölteket! – Beh Mariann
Mariann mindig is a természetben, a kertben érezte magát a legjobban, így szinte egyenes út vezetett a Kertészeti Egyetemre, ahol többek között a gyógy- és fűszernövénytermesztést, a felhasználásukban rejlő sokszínűséget is elsajátíthatta. 2014-ben vágott bele a Bazsalikomos kert brand építésébe. A Szabadszállás melletti kertjükben termő növényekből prémium minőségű teákat, pestókat, lekvárokat, fűszersókat készít, valamint gasztro workshopokat tart, ahol mindenki egyedi és egészséges finomságokat alkothat. Tavaly jelent meg első könyve, A kert konyhája címmel a Boook Kiadónál. Két kislánya nevelése mellett, ha teheti, horgászni megy a családdal. Nem hiába lett 2019-ben Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj, A Leginspirálóbb gasztroteljesítmény kategória egyik jelöltje.
Mit szólsz ahhoz, hogy inspiráló nőnek jelölt a Femcafe.hu?
Először azt éreztem, hogy nagyon megtisztelő, aztán átfutott az agyamon, hogy „Jézusom, miért engem?”. Nagyon meglepett, mert bár tavaly voltam kerekasztal beszélgetésen az Inspiráló Nők gálán, akkor eszembe sem jutott, hogy idén majd jelölést kaphatok. Nagyon büszke vagyok, csak még mindig hihetetlen, hogy ott vagyok a másik két jelölt mellett, mert azt gondolom, amit ők letesznek az asztalra, ennek én még nem érek a nyomába sem. De nagyon megtisztelő.
Mennyire tudsz azonosulni azzal a szóval, hogy inspiráció? Jellemző rád, hogy inspirálsz másokat?
Az inspiráció nálam egyenlő a folyamatos megújulással. Azt, hogy minden nap úgy keljek fel, hogy lehet ebben a napban is olyan öltet, vagy érhet olyan impulzus, amitől jobbá tehetem a munkámat vagy az egész Bazsalikomos kertet, vagy bármit, ami ehhez kötődik. Folyamatosan jobbnak lenni, fejlődni, mind a munkámban, mind a két kislányommal kapcsolatban. Mindig kitalálni valami újat nekik, mindig türelmesebbnek lenni, de ez nehezen megy. Nagyon szeretek Pinterestezni, mert rengeteg újat látok, amiből egyből jön az ihlet. Egyébként meg nagyon szerencsésnek érzem magam, mert csupa olyan ember van körülöttem, akik folyamatosan fejlődnek, amivel engem is inspirálnak. A munkámnak köszönhetően olyan emberekkel ismerkedek meg, akik hasonló cipőben járnak. Jó, hogy tudok beszélni olyanokkal, akikkel hasonló dolgokkal küzdünk meg, de ez mind pozitív küzdelem. Ezekkel az emberekkel nagyon jó ölteteket, energiát cserélni, mert ezáltal együtt tudunk fejlődni.
Ezek szerint te is inspirálsz másokat…
Remélem, ha már jelöltetek a díjra. Viccet félretéve, most a könyvnek a kapcsán sokan írtak, hogy régóta szerettek volna egy fűszerkertet, de nem tudták, hogyan vágjanak bele. Jó ötleteket kapnak ahhoz, hogy ha valamiből sok lett, akkor hogyan tudják felhasználni. Teák, olajak, pestók, praktikus tanácsok. Az emberi oldal is fontos, főleg azok, akik hasonló cipőben járnak, mint én. Pont tegnap beszélgettem nagyjából két és fél órát egy barátnőmmel, majd utána úgy tettük le, hogy tök jó, hogy beszéltünk, mert válságban volt, hogy csinálja-e tovább azt, amibe belevágott, vagy sem.
Szinte tündérmesébe illő, ahogy ezt a vállalkozást létrehoztad. Ez tudatosság volt vagy szerencse?
Mindig is megvolt a növényekkel a kapcsolódás. Virágos akartam lenni, azt gondoltam, hogy virágboltom lesz. Akkor vágtam bele, amikor Anna, a nagyobbik lányom fél éves volt. Szerencsére nem az történt, hogy otthagytam csapot-papot, és kiszálltam egy munkából, ahol napi 8-10 órát dolgoztam, hanem gyakorlatilag volt 3-4 évem a gyerekek mellett, hogy annyit dolgozhattam, amennyit akartam. De nem munkának fogtam fel, semmi nem volt tudatos, hogy idén négy féle teát készítek, jövőre már nyolcat fogok, meg még három lekvárt, mert akkor milyen sok pénzem lesz belőle. Minden szerelemből tudott születni, mert nem volt semmi külső nyomás még magam felé sem. Aztán 2017-ben volt a fordulópont. A nagylányom akkor két éves volt és elhatároztam, ha ez az év jól sikerül, akkor a következő évet teljesen rászánom, ezzel fogok foglalkozni. Aztán jól sikerült és onnantól már élesben ment a dolog. Érződik, hogy nem volt benne görcsösség. Szerencsésnek mondanám magam, jött egy jó hullám, amire fel lehetett pattanni.
Nagyon sokat beszélsz a lányaidról, milyen a kapcsolatod velük?
Mindig mondom nekik, hogy olyan jó érzés, hogy én lehetek az anyukájuk. Nagyon vagány kiscsajok lettek. Mi horgászunk, ők is teljesen rákaptak, simán a három éves is húzza ki a pecabottal a halakat, meg leszedi a horogról, de megfogják a békától kezdve az összes vízi állatot. A könyvre is nagyon büszke vagyok, mert ez inkább egy művészeti alkotás. Bele tudtunk tenni egy csajos játékosságot a fotókba és a kiadó is partner volt ebben.
Biztos, hogy voltak nehéz pillanataid is…
A nehézség az, hogy megtaláljam a balanszot a gyerekek, a bazsalikomos kert, és aközött, hogy hol vagyok én a sztoriban. Mert mindemellett nőnek maradni nehéz. A legnehezebb időszak két éve volt, amikor nagyon sok betegséget elkaptak a gyerekek és én is beteg lettem. Na, ott volt egy pont, amikor fel kellett tennem magamnak a nagy kérdést: meddig lehet csinálni ezt még? Hova visz ez az egész? Minden nap egy küzdés és felteszem magamnak a kérdést: van ennek értelme? Aztán úgy fekszem le este, hogy persze, hogy van. Azt nem tudom, hogy jó vagyok-e, de az biztos, hogy nagy szerencse, hogy úgy alakult ki ez a küldetésem - ha lehet így mondani -, hogy észre se vettem és teljesen természetesnek tűnt.
SZAVAZZ MARIANNRA ITT!
A jelöltek közül az olvasók az online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet a március 21-i Femcafe Inspiráló Nők Estje gálán, a Várkert Bazárban hirdetünk ki.
Oldalak
Hasonló cikkek
