"Nem érdekel, mit írnak rólam a 18-19 éves bloggerek" - Interjú Borsa Brownnal
Számodra mit jelent az olvasás?
A lányom azt szokta mondani, látnom kellene magamat, miközben írok: nevetek, sírok, pofákat vágok, szerinte olyan vagyok, mint aki bedilizett. Ehhez tudnám hasonlítani az olvasást is. Átalakulsz, más világba kerülsz, más valakivé változol. Olyan ez, mint egy álom: abszolút hitelesnek és életszerűnek érzed, hogy olvasás közben ott vagy, ahol. Ehhez persze egy jó könyv is kell. Sokan mondják, hogy nem szeretnek olvasni, mert nem került még a kezükbe olyan kötet, ami közelebb hozta volna hozzájuk ezt a tevékenységet. Én azonban azt gondolom, folyamatosan keresgélni kell. Anyukám állandóan falta a könyveket, amit tiniként még nem értettem, csak később jöttem rá, mi a jó benne. Nem olyan voltam, mint most a lányom.
Ő igaz könyvmoly?
Igen, bemegy egy könyvesboltba, és az az első, hogy kinyit egy könyvet, beleszagol és megkérdezi: „Érzed, Anya?” Én meg csak nézem, és arra gondolok, hogy de jó neki, én 10 évesen nem voltam ennyire fanatikus.
Említetted, hogy otthonról dolgozol. Hogy tudod különválasztani a munkát és a magánéletet?
Amíg a gyerekek meg nem értették, hogy nem csak szórakozásból vagyok otthon, addig iszonyúan nehéz volt. Hazajöttek és megkérdezték, miért nem főztem, hiszen egész nap itthon voltam. Ilyenkor persze mondtam, hogy dolgoztam, és nem volt időm, de ők csak a harmadik könyvem megírása után fogadták el, hogy ez már munka, nem hobbi. Ha tetszik, ha nem, reggel nyolckor le kell ülnöm és írnom kell, különben nem leszek kész. Ráadásul csak akkor érzem jól magam, ha produktív vagyok. Ha egy évben mindössze egy könyvem jönne ki, azzal nem lennék elégedett. Minimum 5-10 történet van a fejemben, legszívesebben csak diktálnék valakinek egész nap (nevet). Sokszor egyébként szabályosan lelkiismeret-furdalásom van, ha nem írással, hanem valami mással foglalkozok: mostanában egyre több helyen kell megjelennem, interjúkat adok, jövök-megyek, és sajnálom rá az időt.
Pedig a személyiségedből szerintem az következne, hogy szeretsz szerepelni, megjelenni.
Pedig nem szeretek, nem is tudok, remeg kezem-lábam. Állítólag jól leplezem…
Nagyon jól.
Én azért látom magamon, meg a férjem és a lányaim is észreveszik, ha izgulok. De vannak helyzetek, amikor ki kell állni és elő kell adni magad, nincs mese. Ha rejtőzködnék, azzal két dolgot érnék el: vagy azt gondolnák az olvasók, hogy na, ez tesz rá, vagy azt, hogy nagyképű vagyok.
Mi az, ami lenyugtat?
A zene. Írás közben is szoktam zenét hallgatni. Ha most elém tennéd valamelyik könyvemet, beleolvasnék, és rögtön tudnám, hogy ott éppen milyen dallamok szóltak a fülemben. A zenehallgatás mellett olvasni is szeretek, bár ritkán van rá lehetőségem, mert amikor írok, akkor nem olvasok semmit. Szeretek jógázni, tornázni is, gyerekkorom óta sportolok. De most, ahogy jobban belegondolok, igazából nincs kedvenc szabadidős elfoglaltságom, mert minden szabad percemben írok. Ha elmegyünk nyaralni, elvonási tüneteim vannak, és 3-4 nap alatt rájövök, hogy azért vagyok idegbeteg, mert nem írhatok (nevet). Nekem ez fizikális kielégülés, öröm; ha reggel kinyitom a laptopom, belekortyolok a kávémba, és elkezdek gépelni, az maga a boldogság.
A férj prostija című könyved a közeljövőben fog megjelenni. Mik a terveid utána?
Március végén, április elején jelenik meg, utána lesz egy új trilógiám, aminek azt a nevet adtuk, hogy Gyalázat. Itt szintén két kultúrát fogok ütköztetni, az egyik főszereplő például egy amis lány lesz. Dolgozunk egy mesekönyvön is, ami régi álmom. Szeretnénk egy pályázatot is kiírni iskolás korú gyerekeknek: különböző mesecímekhez kell rajzot készíteniük, a legszebbek pedig benne lesznek a mesekönyvem végén névvel együtt. Muszáj a lurkóknak megmutatni, hogy jó írni, jó olvasni, mert amíg nem szembesülnek vele, addig nem fogják megérteni.
Remélem, azért pihenésre is lesz időd…
Próbálom úgy időzíteni, hogy a nyaram szabad legyen. A következő könyvem októberben jön ki, és nyárig szeretnék annyira előre dolgozni, hogy utána már csak apró simításokat kelljen végezni a regényen.
Új könyve kapcsán beszélgettünk az egyre népszerűbb íróval.
Fotó: Facebook/Borsa Brown szerzői oldala
Oldalak
Hasonló cikkek
