Az igazság! Így csinálják a kedvenc bűvésztrükkjeinket
Tényleg ennyire egyszerű lenne?
Nyuszi a kalapban
A trükkhöz szükség van egy nyúlra, egy terítővel leborított asztalra, egy kendőre és természetesen egy kalapra. Még mielőtt a közönség elé lépne, a bűvész összefogja a kendő négy sarkát, így kap egy szütyőt, amibe beleteheti az állatot. A csomagot egy kampóra akasztja, amit az asztal egyik (nem a színpad felé néző) sarkára erősít. Itt válik világossá, miért fontos a terítő: minél nagyobb, fodrosabb, annál jobb, hiszen annál inkább eltakarja a kampón függő csomagot. Ezután kezdődhet a trükk: a művész megmutatja a közönségnek az üres kalapot, majd ráteszi az asztal szélére úgy, hogy a fejfedő szája az asztal lapjára feküdjön. Ügyes és gyors mozdulatokkal felemeli a kalapot és betolja alá a csomagot. Már csak annyi a dolga, hogy prezentálja a közönségnek a nyuszit.
Lebegő ember
Vásárokon, kirakodásokon vagy más nagy rendezvényen kifejezetten népszerű a botjára támaszkodó, lebegő ember trükkje. Laikusként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tényleg valamiféle varázslat emeli fel a földről. Pedig nem erről van szó, hanem egy ügyesen kivitelezett és elrejtett emelő-és tartószerkezet okos használatáról. A bűvész a szemfényvesztéshez kifejezetten hosszú, lógó ruhát vesz fel: az öltözék így eltakarja a testén futó szerkezetet, ami a "botjában" folytatódik és az alatta lévő szőnyeg alatt áll meg. Mielőtt még benépesülne a hely, a bűvész ráül a szerkezetre, felveszi a pózt, a közönség pedig csak ámul és bámul.