Csodálatos Angkor
Hatalmas terület
Már legalább egy órája sétáltunk, de még mindig nem értünk a főtemplomhoz, tényleg hatalmas területen nyúlnak el az egykori főváros romjai. Jól megférnek a különböző árusok is, mi vizet kerestünk és szinte ez volt a legnehezebb. Pólók, képeslapok, hűtőmágnesek, nadrágok. Egy csomag képeslapra rábólintottunk, 10 kép 1 dollárért igazán jó vételnek tűnt. Csakhogy amint megkötöttük az üzletet már nem volt menekvés, egy szempillantás alatt öten álltak körbe, mindenki a saját portékáját kínálva. Vehettünk volna ágytakarót, nadrágot, hagyományos khmer hangszert és ami rögtön feltűnt, hogy mindenki nagyon jól beszél angolul. Megtaláltuk közben a vizet is és igen, itt még a vízárus is kerek, egész mondatokban használja az angolt. Nyilván ez egy turistákból élő településen nem kéne meglepetés legyen, de nekünk Thaiföld után igazán az volt. Persze lehet, hogy Phuketen, Koh Samuin más a helyzet, a mi kis Hua Hinünk még csak most indul felfelé, pár év múlva talán ott is teljesen más lesz minden.
Feljutottunk a legtetejére
Fontos a megfelelő öltözet
A legtöbb helyre be lehet jutni kisgatyában, trikóban is, de a legfőbb pontoknál ellenőrzik, hogy megfelelően öltöztél-e. Előttünk pont visszafordítottak egy rövidnadrágos lányt én pedig ekkor kezdtem el értékelni, hogy hosszúgatyában vagyok. Vajon milyen lehetett ezer évvel ezelőtt lenézni innen? Akkor is ott álltak ezek a fák? Ezer éves romok közt, ezer éves fák közt járunk. Libabőrös leszek, ha csak rágondolok.
Következő állomásunkon kevésbé éppen maradt romokat találtunk és eddigre már rendesen el is fáradtunk, igaz, ezeket kicsit korábban elkezdték építeni, mint az elsőnek megnézett (és egyben leghíresebb) épületegyüttest.
Angkort úgy építették meg, hogy lakói tökéletesen hasznosítani tudják a vizet. Az esős évszakban megteltek a hatalmas víztározók, míg a száraz évszakokban elegendő vizet biztosítottak a környező rizsföldeknek. Ma is tökéletesen látszik, hogy ahol akár csak egy kis víz is van zöldülni kezd, élettel telik meg. Kíváncsiak lettünk, vajon hogy fest ennek az ezer éves birodalomnak a maradványa, amikor mindent elönt a víz. Nem kizárt, hogy visszatérünk, hiszen most a felét sem láttuk.
Oldalak
Hasonló cikkek
