Pasta - az olaszok védjegye

„Mit is főzzek ma este?” - hangzik el a nagy dilemma, és sokszor találjuk rá ezt a megoldást: „A tésztához mit szóltok?” Ez nem is csoda, hiszen a tésztát könnyű elkészíteni, finom és laktató. De mikor is lett olyan nagy divat a pasta?

Tészta-történet

Nápoly lakosai súlyos élelmezési gondokkal néztek szembe a XVII. században, majd egy találmány, a mechanikus prés szolgált reményül nekik. Ennek segítségével olcsón és egyszerűen tudtak előállítani tésztát, amely így széleskörben elterjedt. Az első tésztakészítő műhely 1740-ben nyílt meg, amikor Paolo Adamin megkapta az engedélyt rá Velencében.

Nem telt el sok idő, és már az udvari menüben is szerepelt a tészta, és az egyik udvaronc feltalálta hozzá a négyágú villát. Amikor Amerikából behozták a paradicsomot, a pasta elnyerte igazi értelmét, és ezzel indult hódító útjára ez az oly sokak által kedvelt étel. A XIX. századra már majdnem 200 -féle tésztát gyártottak, és több, mint fél millió mázsát exportáltak, főleg Amerikába.

Tészta-tippek

A pastából évente ma közel 3 millió tonnát termelnek a világ minden táján. Legolcsóbb még mindig Olaszországban, amelynek közel azonos az ára, mint egy kiló kenyérnek. Arról már ne is beszéljünk, hogy a választék olyan óriási, hogy akár egy évig is ehetnénk minden nap más és más fajtát.

Ebből a több, mint 300 fajta tésztából hazánkban körülbelül 5-6-ot ismerünk csupán, de az összeset megismerni szinte lehetetlenség. Ha tésztát veszünk, akkor érdemes odafigyelni a minőségre, ezért mindenképpen durumlisztből készültet vásároljunk.

Fejenként általában 100-120 gramm az adag, ami főzés előtt elég kevésnek tűnhet, de mivel a tészta sok vizet szív magába, így ez a mennyiség is laktató lesz. 100 grammonként 1 liter vizet forraljunk, és a forrás után, de csakis utána tegyük bele a sót, literenként 1 teáskanálnyit. Bár régebben tettek olajat is a főzővízbe, de attól nem fog kevésbé összeragadni a tészta, sőt csak ártunk az étel minőségének.

A fedő nélküli főzés addig tartson, ameddig a csomagolás írja, és jó, ha percenként ellenőrizzük, hogy elég puha-e már a fogyasztáshoz. Nem szabad szétfőzni, tehát csak addig főzzük, amíg fogkemény nem lesz. A kész tésztára érdemes közvetlen tálalás előtt rászórni a sajtot, hogy az ráolvadhasson. Ha halat keverünk a tésztába, akkor felejtsük el a sajtot, mert csak rontja az ízélményt.