Várjunk a szexre?
A kapcsolatokat, főleg az újakat érintő egyik fontos kérdés a szex, és hogy mikor legyen az első.
A vélemények és a tapasztalatok megoszlanak ez ügyben, így végül is nincs egy univerzális jó tanács, amit minden helyzetre rá lehetne húzni. Van aki egy kaland után találta meg a szerelmet, van akinek egy inkább baráti kapcsolatból alakult ki, egy viszont biztos, a vége szex lett. Így hát a kérdés is jogos, hogy kell-e várni a szexszel, és ha igen mennyit, és megéri-e? Hiszen végül mégiscsak megtörténik, akkor meg minek szemérmeskedni az elején, ha később korbáccsal a kezünkben bilincseljük az ágyhoz? Nyilván azért, mert nem mindenki érdemli meg azt a fajta bizalmat, ami egy egészséges, kiegyensúlyozott szexuális kapcsolathoz kell.
Sokan amiatt aggódnak, hogy mit szól hozzá a másik fél, ha gyorsan beadják a derekukat, mások amiatt, hogy ha túl sokat halogatják, akkor megunja-e a várakozást a férfi, vagy sem. Ezekre a problémákra általában az a válasz, hogy a férfi bárhogy is reagáljon, azzal saját magát is minősíti. Ha kevesebbek leszünk a szemében azzal, hogy a legintimebb pillanatainkban osztoztunk vele, akkor legalább kiderül, hogy mennyire nem érdemel meg minket -sajnos nem a legkellemesebb módon. Fordított esetben is így van, ha a másik fél türelmetlen, legyen az nő vagy férfi, és nem érti meg, miért szeretnénk várni, és ezen borul ki a bili, akkor jobb is ha a szex egyáltalán nem következik be. Hiszen akkor csak ennyit látott bennünk és nem éri meg az egész.
Egyesek a bizalmat, mások a jó szexet gondolják egy kapcsolat előfeltételének. De létezik egy kapcsolat bármelyik nélkül? Egy kapcsolatban sosem lesz igazán jó a szex, olyan, amilyennek lennie kellene, ha nem bízunk meg feltétel nélkül a másikban. Viszont nem garantált, hogy jó lesz valakivel a szex, akiben megbízunk, ezért is mondják sokan, hogy a testiséget kell előtérbe helyezni, és aztán lehet építeni a többire.
Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a szex két fél pillanatnyi egymásra találása, amin nem kell sokat gondolkodni, ha a pillanat hevében úgy érezzük, hogy ez lesz a legjobb nekünk, akkor nem szabad túlbonyolítani a dolgot, mert bármi lehet belőle. Nem kevés kapcsolat indul kalandként, és amikor túllépi annak határait, akkor növi ki magát igazi kapcsolattá, amik aztán gyakran erősebbek is lesznek, mint azok amik eleve annak indultak. Ráadásul az sincs meghatározva, hogy mennyit kellene várni, ha várunk. Lehet-e egyáltalán mérni azt az időt, amíg kialakul az a fajta kötödés, ami ehhez szükséges, és amíg kialakul egyfajta bizalom.
Sokan azt a politikát folytatják, hogy nekik kapcsolat kell, és úgy kezdenek bele, hogy nem is igazán ismerik a másikat, ami persze jól is elsülhet, de elég sok helyen meg is bukhat. Rádásul elég sokan nem is szeretik a megkötéseket, ezért ha egy viszony növi ki magát kapcsolattá, sokkal könnyebben kezelik a helyzetet, mint fordított esetben, ahol először voltak a megkötések és csak utána a móka része.
Bárhogy is döntenénk, nem szabad túlkombinálni semmit, a lényeg, hogy nekünk jó legyen, és lehetőleg hosszútávon.