Hozza az érzést a VW új vászontetős divatterepjárója - T-Roc Cabriolet teszt
Persze, hogy maga az érzés megér-e 10 milliót már más kérdés, de ha minden vágyunk egy SUV és egy kabrió szerelméből született vászontetős vagányság, akkor még az is lehet, hogy jó helyen tapogatózunk. T-Roc 1.5 TSI Cabriolet teszt.
Kabrióban szállni élvezet
Sokan nem értik, hogy mi olyan nagy szám egy lehajtható tetejű autóban, aminek a lényegi részét jó esetben 3-4 hónapig élvezhetjük. Éppen ezért nem véletlen, hogy a kabriókat legtöbben második, vagy sokadik autóként vásárolják - és nem, a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül csak kapuzárási pánikból, - hanem élvezetből. Egy kabrió akárhogy is nézzük, nem más, mint élményautó, ezt pedig Volkswagen új T-Roc Cabrio-ja is maximálisan hozza, a kérdés, hogy megelégszünk-e ennyivel.
A tesztautó adatai:
Típus:___ T-Roc Cabriolet Style
________ 1.5 TSI ACT DSG
Szín:_________Hófehér
Teljesítmény:__-110 kW/150 LE
Hengrtérfogat:_-1498 ccm
Csak semmi feltűnősködés
Bár egy vászontetős városi terepjáró már önmagában is szokatlan látvány - pláne hogy más jelenleg nem is kínál itthon SUV-kabriót - a T-Roc Cabriolet ezen túl nem igazán akar feltűnősködni. Talán a halál egyszerű fekete-fehér dizájn, vagy a sima T-Roc-tól már megszokott formavilág miatt, de nem éreztük azt, hogy indokolatlanul sok fürkész tekintet kísérte volna utunkat a tesztautóval. Persze közelebbről szemrevételezve már találhatunk rajta olyan apróbb finomságokat, mint például a csomagtartóajtó pici hátracsapott szárnya, vagy a szélvédő egyik szélétől induló krómcsík, ami az egész tetőt megkerülve a szélvédő túloldaláig fut, de ezektől eltekintve szinte 100%-ig a már megszokott VW formákat hozza. Mondjuk a kettővel kevesebb ajtó kifejezetten jól áll neki, bár ez nálam eleve évekre visszanyúló becsípődés...
Mivel a T-Roc Cabriolet - nyilván a lehajtható vászontetőn kívül - külsőleg nem hozott olyan nagy változásokat, az ember legalább a beltértől várna valami csavart, azonban sajnos ez a tűzijáték is elmarad. Mi több, ilyen árazás mellett az egész ajtópanelt és a műszerfal tetejét is uraló kemény műanyag még kifejezetten olcsónak is hat, bár legalább könnyű tisztítani. Ami a műszerfal elrendezését illeti, ez is abszolút az egyen VW belsők világát hozza, amire mondjuk eddig se volt panasz, bár lehajtott tetővel közlekedve a digitális kijelzőn idegesítően jobban látszanak az ujjlenyomatok, de ez is nyilván csak a női szemet zavarja.
A kormánykerék fogása szuper, - ezt már rég nagyon eltalálta a gyártó és szerencsére nem is változtatott rajta egy ideje, - illetve a szövetülések is kényelmesek, igaz, csak az első sorban. Bár egy háromajtóstól sosem várunk hatalmas tereket, a hátsó "részleg" ebben az autóban sajnos feltűnően szűkösre sikeredett, amit a szürke-fekete beltér optikailag is még zártabbá tesz. A hátsó ülések pozitívuma ugyanakkor, hogy a csomagtérből is dönthetők, így akár hosszabb dolgokat is tudunk szállítani, az amúgy tényleg csak hétköznapi használatra tervezett (mindössze 280 l-es) csomagtartóban.
Megy ahogy kell
A T-Roc Cabriolet meglepően kevés másfél tonnáját az 1,5-ös TSI 150 lóereje remekül viszi, (itthon egyébként más konstrukcióban egyelőre nem is kapható), viszont a kézi- vagy automata váltót (590 ezer Ft-os felárért) már mi választhatjuk ki hozzá. Tesztalanyunk szerencsére a hétfokozatú DSG váltós változat volt, amire egy szavunk sem lehet, sport és manuális módban is élvezetes vezetést biztosít. Ami a fogyasztást illeti, városban 9, autópályán 7,5-8 l körül mozgott, ezt mindenki maga döntse el, hogy sok vagy kevés, mi ennél talán egy kicsit kevesebbre számítottunk.
Az autóba számos vezetéstámogató rendszer is került, úgy mint a sávtartó-, vagy a „Front Assist” vészfékasszisztens gyalogosfelismerő funkcióval, de a tesztelés alatt számunkra szó szerint és átvitt értelemben is az opcionálisan választható beats hangrendszer szólt a legnagyobbat, ami 6 hangszóróval, erőteljes mélynyomóval és 400 watt összteljesítménnyel elengedhetetlen kelléke egy kabriós krúzolásnak a naplementében.
A nyitottság a lényeg
Kabriót vezetni már alapból király dolog, de ehhez a magasított kivitel még egy plusz élményfaktort is ad. Nem túlzás, hogy én speciel még a sarokra is lenyitott tetővel mentem vele. Ez egyébként 20 km/h alatti sebességnél mindössze 9 másodperc alatt nyitható, és 11 alatt zárható egy gomb hosszan nyomva tartásával, vagy távirányítóval, így tényleg nem nagy truváj az autó optikai tuningja és élményvezetése. Ennek fényében pedig az életérzést tökéletesen hozza, és végülis erre is lett kitalálva. Mindemellett a szélfogó háló a kabrió talán egyik legjobban kitalált része, amit a hátsó ülések felé egy mozdulattal be lehet tenni, 80-90 km/h-ig semlegesítve a huzatot.
A kabrióként való használat - a viszonylag szűkös belső adottságok keltette bezártságérzés enyhítése mellett - már csak azért is ajánlott, mert zárt állapotában a vászontető egyszerűen zörög. Mondjuk az amúgy is kissé rázós futómű mellett akár örülhetnénk is annak, hogy csak a tető bal felső illesztése érzi meg az úthibákat, a combos kezdőár azonban semmiképp sem enyhíti ezt a "fájdalmunkat". Mindenesetre ha szépen elsüllyesztjük az összes ablakot, egy mozdulattal felhúzzuk a szélfogót és lenyitjuk a vászontetőt, a tökéletes kabrió élmény még akár kárpótolhat is minket minden egyéb hibáért.
Oldalak
Hasonló cikkek
