Spanyolországig ment a magyar anya, mert nem fogadták el a gyermekét - Ma már kiköltöző táborokat szervez
Nagy Emőke két évvel ezelőtt döntött úgy, hogy hazánkat elhagyva Spanyolországban folytatja életét kisfiával. Kiköltözésüket követően elhatározta, hogy lehetőségei szerint mindent meg fog tenni, hogy másoknak segíthessen, akik hozzá hasonlóan Spanyolországban képzelik el a jövőt, példaértékű munkásságával rengeteg embernek könnyíti meg a költözés folyamatát.
Miért éppen Spanyolország?
Emőke munkássága igazán példaértékű. A költözést illető döntésében több tényező is szerepet játszott, elsősorban viszont az a cél lebegett előtte, hogy egy olyan közegben nevelhesse fel kisfiát, Liamet, ahol elfogadják és becsülik őket, itthon ugyanis egyáltalán nem ezt tapasztalták. Emőke írói pályafutása mellett költözési tanácsadóként dolgozik, az elmúlt néhány évben több igaz történeten alapuló könyve is megjelent, emellett pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy támogassa a Spanyolországba költözni vágyók útját és felkészítse őket az esetleges nehézségekre. Emőke ún. kiköltöző táborokat is szervez, melyek során a résztvevők sokkal mélyebben beleláthatnak abba, hogyan is fog kinézni spanyolországi életük és milyen feltételekre is lesz szükségük ahhoz, hogy megvalósulhasson, amit elképzeltek, azaz hosszútávon is problémamentesen telepedhessenek le ebben a gyönyörű országban. Mit is kell átgondolni, mielőtt valaki a spanyolországi költözésbe vágja a fejszéjét? Milyen nehézségekre kell számítani, ha valaki úgy dönt, inkább egy másik országban folytatná életét? Miért is lett Spanyolország az elmúlt években az egyik legnépszerűbb desztináció a külföldi kiköltözést illetően? Ilyen és ehhez hasonlóan fontos témákról beszélgettünk Emőkével, aki azt is elárulta, számára milyen út vezetett a költözéshez és miért döntött úgy, hogy kisfiát inkább egy másik országban neveli fel.
- Mikor fogalmazódott meg benned, hogy Spanyolországba költöztök a kisfiaddal?
- Nagyjából két éve jöttem rá, hogy én nem fogok Magyarországon maradni. Egyedülálló anyukaként nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést, az volt a legfontosabb számomra hogy olyan országban éljünk, ahol pozitívan állnak a kisfiamhoz, aki karamella színű, mivel az édesapja Kenyából származik. Ez sajnos otthon abszolút nem jellemző. Persze vannak anyukák, akik azt mondják, semmilyen atrocitás nem érte őket és a színesbőrű babájukat, de velünk sajnos nem ez a helyzet. Az én kisfiamat már az óvodában is lehülyézték, mert az angol alakult ki nála anyanyelvként, azon szólalt meg először és a magyart csak ritkán használta.
- Egyből Spanyolországra gondoltál, amikor eldöntötted, hogy elköltöztök?
- Először Görögország jutott eszembe, mert én korábban már éltem ott tíz évig. Ha oda költöztünk volna, akkor viszont a kisfiamnak egy teljesen más betűrendszert kellett volna megtanulnia és nem akartam további nehézségekkel terhelni. Utána eszembe jutott még Dubaj is, ahol korábban dolgoztam, egyedülálló anyukaként viszont ott biztos, hogy nem tudtam volna fenntartani magunkat. Aztán jutott eszembe Spanyolország, mert arról korábban is hallottam már, hogy ott bőrszíntől, identitástól függetlenül elfogadják egymást az emberek.
- A költözési tanácsadás előtt mivel foglalkoztál akár itthon, akár Görögországban, illetve Dubajban?
- Görögországban és Cipruson az idegenforgalomban dolgoztam (idegenvezetőként és hotelben is), mivel okleveles idegenvezetői végzettségem is van a diplomáim mellett. Dubajba a lakáshitelem törlesztése miatt próbáltam pályázni és megkaptam egy HR menedzseri állást. A hazaköltözés után pedig az IBM-nél helyezkedtem el, ahol egy pénzügyi csoportot vezettem. Az emberekkel való kapcsolódás, segítségnyújtás szinte az egész életemet végigkísérte.
- Hogyan ismerkedtél meg a költözési tanácsadás, mint szakma lehetőségével, és mikor fogalmazódott meg benned, hogy hivatásszerűen szeretnél ezzel foglalkozni?
- Már a görögországi életem során is sokszor segítettem ismerősöknek kint állást vagy lakást találni, később pedig amikor Dubajban menedzserként dolgoztam nagyon sokan megkerestek, hogy segítsek nekik kint munkát szerezni. Gyakorlatilag szinte az utóbbi 10 évem alatt, ha nem tudatosan is sokszor segítettem munkakeresésben és letelepedésben. Mivel íróként már többen követték az életutamat, így a Spanyolországba költözésünk után számos olyan megkeresésem volt, ahol konkrétan a letelepedésben kérték a segítségemet. Úgy gondoltam, hogy ez egy tökéletes munka lehet számomra az írás mellett, mivel szeretek embereknek segíteni, a kellő tapasztalatom is meg van hozzá, így 5 országváltás után, valamint megfelelő nyelvtudással rendelkezem (magyar, angol, görög, és már egészen jól megy a spanyol is). Mivel egyre többen szeretnének ebben a napsütéses országban élni, ezért úgy döntöttem, hogy vállalkozás formájában, mindent megteszek, hogy a költözéstől a letelepedésig segítsem az országváltókat. Számos szolgáltatást nyújtunk: NIE szám megszerzése, lakcímbejelentés, bankszámla nyitás, iskolai-óvodai beiratkozásban segítség, reptéri transzfer, lakás kezelés, amikor a tulajdonos befektetés céllal veszi meg a lakást, emellett 4 e-könyvet írtam a költözéssel kapcsolatban és havonta kétszer kerül megrendezésre a letelepülő tábor, ahol a költözni vágyók minden információt megkapnak tőlem helyben, illetve megtapasztalhatják azt a bizonyos „spanyol életérzést”.
- Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást, miután kiköltöztetek?
- A legnehezebb a nyelvtudás hiánya volt. Hiába beszélek három nyelven, – magyarul, angolul és görögül – bizony szükségem volt egy tolmácsra. Sokszor találkoztam már különböző fórumokon olyan emberekkel, akik azt állították, Spanyolországban egyáltalán nincs szükség nyelvtudásra, a hivatalos ügyintézés viszont egyszerűen nem megy anélkül. Ha az embernek nincs gyereke, akkor is nehéz, hiszen a letelepedési papírokat akkor is el kell intézni, ha viszont gyerekkel megy ki valaki, akkor még nehezebb, mert az iskolai beiratkozások során is szükséges a nyelvtudás, illetve nyelvtudás nélkül az oktatókkal sem tud kommunikálni. Nagyon fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy egy tolmáccsal bizony számolni kell, mert szükség lesz rá, ha valaki nyelvtudás nélkül költözik Spanyolországba.
- A kisfiad hogyan viselte a költözést?
- Sokkal rosszabbra számítottam. Mivel nem voltak odakint ismerőseink, csak én álltam mellette, hogy megadjam neki azt a segítséget és támogatást, amire szüksége volt és van. Egy hónapot kellett várnunk a lakcímbejelentésre és egy hónap volt a várakozási idő az óvodai beiratkozáshoz is, az elején rengeteg időt töltöttünk ketten. Lementünk a tengerpartra, jöttünk-mentünk, ami eleinte nagyon jó volt, de aztán a kisfiam számára kezdett nehéz lenni, többször említette nekem, hogy neki nincsenek barátai. Ez nagyon nehéz egy szülő számára, és akkor felmerült bennem a kérdés, hogy jól döntöttem-e. Miután elkezdődött az ovi, három-négy hónap telt el, mire megszokta az új helyzetet. Egyébként azóta is nagyon hálás vagyok az óvónéninknek, mert amikor látta, hogy Liam nagyon maga alatt van, akkor spanyol helyett angolul beszélt hozzá egy kicsit, hogy megnyugodjon. Az elején rettenetesen nehéz volt, az első hónapban rengeteget sírtam, mert nagyon sajnáltam, hogy Liam nem tudott kommunikálni, nem beszélte a nyelvet és egy idő után nem akart bemenni az óvodába. A költözés utáni pár hónap tényleg nehéz volt, de az biztos, hogy az óvónénik mindent megtettek, hogy úgy integrálják Liamet a közösségbe, hogy minél kevésbé sérüljön.
- Ha valaki úgy dönt, hogy a gyermekeivel külföldre költözik, hogyan tudja előre felkészíteni őket lelkileg erre az óriási változásra?
- Ez mindig egyfajta gyászfolyamat a gyermek lelkében. Mindegy, hogy 5 éves, vagy 18, elveszíti a régi megszokott környezetet, a barátait, és egy új helyre kerül, amit meg kell szoknia és be kell illeszkednie, ami nem könnyű folyamat. Az egyik lehetőség, hogy magába fordul és megjelennek nála bizonyos problémák, amik korábban nem voltak jellemzőek, például rágni kezdi a körmét, vagy ha még kicsi, akkor lehet, hogy bepisil még akkor is, ha már rég szobatiszta. Az is előfordulhat, hogy egy csendes gyerek agresszívvá változik, de ez fordítva is előfordulhat, egy nagyon beszédes gyermek is válhat hirtelen visszahúzódóvá. Amikor ezeket a problémákat észleltem Liamnél, felkerestem egy pszichológust, aki több tanácsot is megosztott velem. Először is, nagyon fontos, hogy már a költözés előtt felkészítsük a gyereket lelkileg, többször mondjuk el neki, hogy el fogunk költözni, máshol lesz az otthonunk, esetleg mutassunk neki képeket az új helyről, tervezzük meg, hogy milyen lesz az új szobácskája. Ezáltal a gyermek előre tisztában lesz azzal, hogy egy másik közegbe fog kerülni, változások fognak történni körülötte. A költözéskor fontos, hogy elsőként pakoljuk ki azokat a kis személyes dolgokat, amik sokat jelentenek a gyermeknek, amik segítenek neki abban, hogy az új helyen is otthon érezze magát. Ami pedig szintén fontos, hogy a korábbi otthonban kialakított rutin, tehát az evés, alvás időpontja, az a lehető leginkább megmaradjon az új otthonban is.
- Mit tanácsolnál azoknak, akik fontolgatják a kiköltözést, de nem mernek belevágni?
- Azt, hogy mindenképpen beszéljenek egy szakértővel. Nagyon fontos, hogy olyan személytől kérjünk segítséget, aki személyesen nem érintett a költözésben, teljesen kívülálló, de megbízunk benne – például egy olyan magyartól, aki odakint él és segítő szándék vezérli. Erre például remek lehetőség a kiköltöző tábor, mely során több lakóparkot is megnézünk, az összes letelepedéssel és költözéssel kapcsolatos információkat átbeszéljük, és több partmenti települést is meglátogatunk.
- Melyek a legfontosabb előkészületek, ha úgy döntünk, Spanyolországba költözünk?
- Nagyon fontos kiemelni, hogy ne induljunk neki a dolognak csak azért, mert az ismerősünknek bevált. Nem mindenkinek ugyanaz válik be és hozzá kell tenni, hogy Spanyolországban is nagy a munkanélküliség. Ha valaki úgy dönt, hogy ideköltözik, minimum fél évre elegendő pénzzel érdemes belevágni, mert nem biztos, hogy pár hónapon belül találunk munkát. Sajnos azt látom, hogy rengeteg hamis információ terjeng az emberek között, azt hiszik, ez itt a Kánaán. Persze nagyon sok pozitívuma van ennek az országnak, de azért rengeteg dolgot meg kell fontolni, hogy pár hónap után aztán ne kényszerüljünk arra, hogy mégis visszaköltözzünk Magyarországra. Költözési tanácsadóként a szívem szakad meg, amikor végignézem, hogy egyes családoknak vissza kell költözniük, mert nem tudták megoldani itt az életüket, még jobban megérint, amikor gyerekes családokról van szó. Sokszor előfordul, hogy nagyon nem valós információk alapján tájékozódnak, mielőtt kiköltöznek, ez pedig aztán gyakran jár szomorú következményekkel és válságos élethelyzetekkel.
- Milyen típusú emberek fordulnak hozzád segítségért, kik akarnak leginkább Spanyolországba költözni?
- Teljesen változó. Mivel Spanyolországban 2022-ben a spanyol parlament elfogadta a nemváltoztatást megkönnyítő törvényt, ez lehetővé teszi, hogy a 16 évesnél idősebbek orvosi diagnózis nélkül megváltoztassák hivatalosan a nemüket. Eddig is az egyik legelfogadóbb országok közé tartozott Európában Spanyolország, de ezután egyre népszerűbb lett az LGBT közösség körében. De jönnek ide szinglik, több gyermekes családok és nyugdíjasok is, akik az idős éveiket egy kellemes klímájú országban szeretnék eltölteni. A letelepedők között vannak kétkezi, nyelvet nem beszélő munkások, és magasan kvalifikált diplomás emberek is. Rájuk inkább az a jellemző, hogy már korábban jól működő saját vállalkozásukat telepítik ki Spanyolországban, vagy itt nyitnak egy vállalkozást.
- És mi a helyzet a spanyol árakkal? Mennyire nehéz ott a megélhetés?
- Szintén óriási tévhit, hogy itt minden olcsó. Itt kétszer annyiért bérelem most a lakást, mint amennyiért otthon, az áram is nagyon drága és a nyári szünet megoldása már ovis korban problémát jelent. Itt nincsenek nyáron összevont óvodák, mint otthon, hanem nyári kempingekbe lehet beadni a gyerekeket, aminek a költsége nagyjából 50-90.000 forint havonta. Ami pedig a mindennapi megélhetést illeti, azért egy két-háromfős családnak szüksége van legalább 1500 euróra egy hónapban, hogy meg tudjanak élni. Ez nagyjából 600.000 forintot jelent. De emellett ki kell emelnem, hogy ha az kiköltöző illetőnek van állása és nem a minimálbért kapja, azért kellemesen meg tud itt élni, valamint sokan úgy élnek kint, hogy más országnak dolgoznak online és onnan kapják a fizetésüket.
- A költözési tanácsadás mellett íróként is tevékenykedsz. Hogyan építed be személyes tapasztalataidat a művekbe?
- Az első két igaz történeten alapuló regényemben a saját történetemet és kalandjaimat írtam le. Mivel számos kérdés érkezett hozzám az elmúlt években a költözéssel kapcsolatban, ezért a kiköltözés utáni kis pihenő időmet arra szántam, hogy négy témát felölve megírtam a saját tapasztalataimat és tanácsaimat az országváltásra készülőknek. A www.solotravellingmommy.com oldalon minden könyvem megtalálható. Minden egyes e-könyvemben a saját tapasztalataimat is leírtam. Hasznos tanácsokat próbáltam megosztani a költözni vágyókkal a gyermekek felkészítésével kapcsolatban, a költözés utáni lelki válságról is azt gondoltam, hogy írnom kell, mivel erről inkább nem beszélnek az emberek, pedig ez is sokszor velejárója a költözésnek. Valamint a Spanyol költözési kisokosban minden hasznos információt megtalál az olvasó a letelepedéssel és a költözéssel kapcsolatban.
- Miben különbözik Spanyolország a leginkább hazánktól? Melyek azok a drasztikus eltérések, amikre mindenképpen érdemes felkészülni?
- Az éghajlat itt a déli részen, Orihuela Costán, ahol élünk már teljesen mediterrán. Tehát itt nyáron igen csak meleg van, cserébe még karácsonykor is szandálban lehet járkálni. Na, meg persze az emberek is másmilyenek, a spanyolok sokkal lassabbak nálunk, itt valószínűleg több időbe telik például az ügyintézés, de van ennek előnye is. Jó, ha nem kell mindig rohanni, pörögni, itt tényleg le tud lassulni az ember és ez pozitív is tud lenni. Az viszont biztos, hogy teljesen más az emberek mentalitása, itt senki sem panaszkodik. Míg otthon nem voltak barátai a kisfiamnak, addig itt nagyon hamar lettek barátaink, közös programokat szervezünk, ez pedig nagyon építi a lelkünket.
- El tudnád még képzelni Magyarországon az életed? Vagy már teljesen Spanyolország jelenti számodra/számotokra a jövőt?
- Őszintén megmondom, hogy a budapesti lakásunk hiányzik. Nem azért jöttünk el onnan, mert nem szerettem Magyarországot. Hanem azért, mert már nem éreztem jól magam az otthoni légkörben. Most azt érzem, hogy itt boldog vagyok, de azt persze nem tudhatom, hogy életünk végéig Spanyolország lesz-e a lakhelyünk. Az viszont biztos, hogy nagyon szeretem, de a jövőben természetesen azt is figyelembe kell vennem, a kisfiam mit szeretne, ő hol érzi igazán jól magát. Mindenképpen valami ilyen típusú országban szeretnék élni, mert itt elfogadnak minket, segítenek nekünk és jó érzéssel tölt el, hogy itt ha mosolyogva megyek végig az utcán, az emberek vissza mosolyognak rám, sőt még akár oda is köszönnek.
Gyerekekkel nyaralni és kikapcsolódni szuper élmény, de mielőtt útnak indulunk, gondoljunk át néhány dolgot, hogy biztos mindent bepakoltunk-e, illetve minden szükséges intézkedést megetettünk-e. Nincs is rosszabb ugyanis annál, amikor felkészületlenül és a kellő kiegészítők hiányában indulunk el egy családi nyaralásra.
Leadfotó: Nagy Emőke
Oldalak
Hasonló cikkek
