„Ismertük egymást, klubtársak voltunk. Sokszor találkoztunk a pályán, de a kapcsolatunk sokáig legföljebb annyi volt, szervusz, szervusz... Egyszer a Klapka utcai kispályán voltunk egy meccs vagy edzés után, azt a pályát egyébként magunk hoztuk rendbe magunknak a háború után. Volt egy pici öltözőépület, ott öltözködtünk, mosakodtunk lavórokban. A fiúk kint várakoztak, s én kiszóltam, hogy nincs-e valakinek fésűje. Öcsi ugrott elsőként. Mindig volt nála fésű, hogy örökké jól fésült legyen” – emlékezett vissza a kezdetekre Bözsi néni Szöllősi György Puskás című könyvében.
„Ismertük egymást, klubtársak voltunk. Sokszor találkoztunk a pályán, de a kapcsolatunk sokáig legföljebb annyi volt, szervusz, szervusz... Egyszer a Klapka utcai kispályán voltunk egy meccs vagy edzés után, azt a pályát egyébként magunk hoztuk rendbe magunknak a háború után. Volt egy pici öltözőépület, ott öltözködtünk, mosakodtunk lavórokban. A fiúk kint várakoztak, s én kiszóltam, hogy nincs-e valakinek fésűje. Öcsi ugrott elsőként. Mindig volt nála fésű, hogy örökké jól fésült legyen” – emlékezett vissza a kezdetekre Bözsi néni Szöllősi György Puskás című könyvében.