Nemesi családba született a magyar zenész, aki 38 évesen egy hajléktalanszállón lett öngyilkos
Latzin Norbertet már kiskorában igazi csodagyereknek tartották, amit az évek alatt be is bizonyított - kivételes tehetség volt, az élete azonban nem úgy ért véget, ahogyan az méltó lett volna hozzá.
Kivételes tehetség
Latzin Norbert 1946. május 16-án született Budapesten egy nemesi családba, tehetségére pedig hamar felfigyeltek: igazi csodagyerek volt, akit már 12 évesen felvettek a Zeneakadémiára, azonban Latzint soha nem a komolyzene, hanem a beat vonzotta. 14 éves volt, amikor megismerkedett Bergendy Istvánnal, az azóta Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerzővel, szaxofonossal és énekessel, akivel igen hamar jó barátok lettek, és szoros kötelék alakult ki közöttük, hiszen a zene szeretete összehozta őket. Bergendy hívta fel a figyelmet arra is, milyen különleges tehetség volt Latzin: egy alkalommal megnézte a francia a zenés filmet, a Cherbourgi esernyőket, majd még aznap este emlékezetből lejátszotta egy zongorán a film teljes zeneanyagát a baráti társaságának. Latzin Norbert tehetségéhez tehát kétség sem fért, így nem is volt csoda, amikor felfedezték őt, 1963-ban pedig a Metro zenekar tagja lett. Egy évig mentek rendben a dolgai, eddig tartott itthoni pályafutása, ugyanis 1964-ben két barátjával együtt Hollandiába disszidált, ahol egy ottani énekes zongoristája vált belőle, akivel európai turnén is részt vett. 23 évesen viszont úgy döntött, hazatér, de már közel sem volt a régi…