"Amikor felment, mintha kicserélték volna! Ott semmi nem látszott rajta. Igaz, olyan volt, hogy amikor kint álltunk a közönség előtt, akkor odasúgta, hogy most „mivel is kezdek”. Folyton hülyült, de visszagondolva már nem vagyok benne biztos, hogy ez az az utolsó időkben is így volt..." - vélekedett Zalatnay Sarolta.