Egy különös házasság hagyatéka: bárki beleolvashat Babits Mihály és Török Sophie levelezésébe
Babits Mihály és Tanner Ilona házassága
Babits Mihály irodalmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, az élet azonban az egyik legnagyobb magyar költő számára sem csak az irodalom körül forgott. Babits, aki már életében is nagyon sikeres és elismert volt, sok fiatal író, költő életére és karrierjére gyakorolt komoly hatást, köztük a fiatal Szabó Lőrincére, aki mentoraként tekintett rá. Babits amellett, hogy bevezette az irodalmi életbe, valamint bemutatta minden fontos embernek, még az otthonába is befogadta ifjú tanítványát.
Szabó Lőrincért megvesztek a nők, Babits azonban sokkal zárkózottabb volt, ha az ellenkező nemről volt szó. Tanner Ilona fiatal költőnő volt, művei olyan helyeken jelentek meg ekkoriban, mint az Új idők, azonban ez számára nem volt elegendő, célja a Nyugatba való publikálás volt. Mindenáron be akart törni művészetével a köztudatba, és ebben az akkori irodalmi élet egyik legjelesebb képviselőjének, Babits Mihálynak a segítségét akarta kérni. Ellátogatott a költő lakására, de mivel Babits éppen nem volt megborotválkozva, inkább Szabóhoz küldte a feltörekvő írónőt, aki rögtön beleszeretett.
Kapcsolatuk hamar komolyra fordult, már eljegyezték egymást, amikor Babits – miután véget ért a kapcsolata Ady özvegyével, a fiatal Csinszkával – megkérte barátját, engedje át neki a lányt. Furcsán nyugodtan intézték az ügyet, nem voltak nagy sértődések, Szabó egyszerűen beleegyezett a dologba. Együtt hívták fel Ilonát, akivel közölték a döntésüket, miszerint Babits veszi majd őt feleségül, ami 1921-ben meg is történt.
Bár a két férfi barátsága megromlott, a házasság egészen Babits haláláig kitartott, és bár nem volt a legszenvedélyesebb vagy kiegyensúlyozottabb, a korszellemmel ellentétben kifejezetten egyenlő volt benne a férj és feleség szerepe, azt leszámítva, hogy Tanner Ilona – akinek férje a Török Sophie írói álnevet adta – mindig is férje, a nagy költő árnyékában volt kénytelen élni. A költőnő verseiben a tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg. Szabadversei szélsőséges énképet sugároznak: a mély önmegvetés és a kritikátlan önimádat skáláján minden szín megtalálható bennük. Prózája a modern női lélek sokoldalú, érzékeny rajzát mutatja.
Nagy fájdalma volt, hogy nem születhetett saját gyermeke, feltehetően egy fiatalkori abortusza miatt. 1928-ban azonban a Babits házaspár örökbe fogadta Tanner Ilona testvérének csecsemő kisgyermekét, Babits Ildikót, akit sajátjukként neveltek. Babits Mihály halála után Ilona néhány év alatt testileg és lelkileg is összeomlott. Bár lányával az ötvenes évek közepéig együtt éltek, kapcsolatuk már nem a régi volt, sőt a költőnő halála előtt ki is tagadta gyermekét az örökségből, aki később magányosan halt meg 55 éves korában Angliában, egy lakókocsiban, negyven macska társaságban.