Pokorny Lia: Megbénított a szorongás, lépnem kellett - Interjú
A színésznőnek a magánéletében kiemelt szerepet kap a fenntarthatóság, éppen ezért környezet- és egészségtudatos szakácskönyvet írt a közelmúltban. A projekt kapcsán kérdeztük gasztro-kalandozásairól.
Holnapra is marad
"Kapsz tejet, vajat, holnapra is marad" - egy sor, amit mindenki ismer a Csigabiga, gyere ki kezdetű, magyar gyerekdalból. Hogy ez a csigacsalogatóba oltott filozófia mennyire igaz 2020-ban, azt a bőrünkön érezzük, hiszen a fenntarthatóság egyre égetőbb szükséglete az emberiségnek. A politikai törekvések mellett, egyre több háziasszony dönt úgy, hogy a család fogyasztását minél inkább a környezettudatosságra hangolja, de vajon a munka és a család érzelmi életének menedzselése mellett hogyan juthat idő és energia egy újfajta háztartási szemlélet bevezetésére? Pokorny Lia színésznő és önkéntes ökoharcos ebben nyújt segítséget a sorstársai számára, a Holnapra is marad című új, innovatív szakácskönyvével, ami a közelmúltban jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában.
A színművész vallja, hogy a bolygónk védelme a konyhában kezdődik. Már évek óta nagyon tudatosan táplálkozik, és ennek következtében rengeteg tudatosan főző, hasonlóan gondolkozó barátot ismert meg. Rendszeresen kiáll a természetvédelem mellett, következetesen, érzékenyen, a rá jellemző finom karakánsággal. Az egész világra ható kedves mosolya a könyv lapjain is felbukkan, eltökélt szeretete pedig, amellyel környezetünket akarja óvni, reform konyhai ötletek és receptek formájában jelenik meg. A rendhagyó megjelenés kapcsán exkluzív interjúban kérdeztük a színésznőt.
A szakácskönyv előszavában gyerekkorodról írsz, megelevenedik Hatvan, a nagyszülői ház ízei, a családi hagyományok, a fenntartható háztartás gondolata. Milyen egyéb értékeket hozol otthonról az étkezés területéről? Milyen volt egy átlagos és egy ünnepi étkezés a családban?
Bár az édesapám szakács, a hétköznapokban mégsem az volt a jellemző, hogy ő főzött otthon, hanem az anyukám és a nagymamám. Ha az embernek a munkaköri kötelessége a sütés-főzés, akkor érthető módon a családi környezetben már nem erre vágyik, hanem arra, hogy őt kényeztessék a finomságokkal. Főként magyaros ételek készültek a konyhánkban, a kamra pedig telis-tele volt befőttekkel, lekvárokkal és savanyúságokkal, amiket mi raktunk el a saját kezünkkel. Ez nagyon praktikus volt, hogy a téli időszakban sem kellett lemondanunk a gyümölcsökről, zöldségekről. Az ünnepi menü természetesen nálunk is más volt, mint azok az ételek, amiket a hétköznapokban fogyasztottunk. Karácsonykor klasszikus, magyar fogásokat ettünk, a halászlevet a mai napig megfőzöm az ünnepek alatt. De készült nálunk mákos guba és rengeteg egyéb sütemény. A főétel változott évről-évre, de mivel mindannyian imádjuk a halat, az mindig volt. A másik nagy kedvencünk a kocsonya.
Gyerekkorban talán válogatósabb az ember. Rád ez mennyire igaz? Mennyit változott az ízlésed az évek alatt?
A gyerekkor ízei bennem nagy nyomot hagytak, nem igazán emlékszem olyan ételre, amit egyáltalán nem voltam hajlandó megkóstolni. Valójában ma, felnőtt családanyaként keresem és igyekszem reprodukálni azokat az ízeket, amiket annak idején úgy szerettem. Vannak ételek és ízvilágok, amik simogatóak, az otthont idézik, ilyen téren nem változott az ízlésem. Az évek alatt sok dologgal kiegészült a táplálkozásom, nyitott vagyok a reformkonyha felé, ugyanakkor visszatérek a gyökerekhez is, nagymamám receptjeihez és tanításaihoz. Ő még a spórolás miatt, én viszont a környezettudatosság miatt igyekszem hulladékmentesen vinni a háztartást, hogy ne kelljen kidobni semmilyen ételt. Az utóbbi években már egészen mesteri szinten űzöm ezt, néhány barátommal együtt. Szinte versenyt csinálunk abból, hogy maradék ételeket vagy mondjuk kiszáradt kifliket hogyan lehet új köntösben feldolgozni és megmenteni a kidobástól úgy, hogy közben finomat eszünk.
Figyelek arra, hogy kevesebb húst egyek és a tejtermékeket is igyekszem kiváltani növényi alternatívákkal. Régen óriási húsfogyasztó voltam, konkrétan nem volt olyan étkezésem, amibe ne lett volna valamilyen állati eredetű táplálék. Már két éve átálltam az ayurvédikus táplálkozásra, mert az egészégi állapotom indokolta. Ez nem jelenti azt, hogy állandóan diétázom, de áthangoltam az étkezésem, már nem a hús az első és a legfontosabb. Ünnep, amikor néha húst eszem, a marhahúst pedig kerülöm, hiszen ennek a haszonállatnak a tenyésztése a legkártékonyabb az üvegházhatás szempontjából. Ha ízlés tekintetében nem is változtam, az biztos, hogy tizenöt évvel ezelőtt még teljesen máshogy gondolkoztam a háztartásról, főzésről és az étkezésről, mint ma.
Sok közismert ember adott már ki szakácskönyvet, énekesnőktől kezdve egészen a politikusokig. Benned hogyan fogalmazódott meg, hogy előállj egy saját kiadvánnyal?
Ez egy komoly csapatmunka volt. A kiadvány szellemisége és a benne résztvevő szereplők összeállítása volt az én feladatom. A szöveget Hajós Alexandra írta, az én és mások receptjei alapján. Nem az volt a lényeg, hogy az én titkos, családi receptjeimet kaphassa meg az olvasó, hanem az, hogy elkészüljön egy olyan szakácskönyv, amiben a recepteket a fenntarthatóság határozza meg. Az elmúlt években egyre inkább nőtt bennem a klímaszorongás, megbénított, tehetetlennek éreztem magam. Láttam, hogy szaladunk egy katasztrófa felé, de túl kicsi pontnak éreztem magam ahhoz, hogy ezen változtassak. Tudtam, hogy ez sem jó hozzáállás. Tavaly, mentő ötletként jött a 10 millió fa-mozgalom, ami egy olyan civil kezdeményezés, amellyel széles társadalmi bázison, hálózati kapcsolatrendszert kiépítve ültetünk tízmillió új fát Magyarországon. A projekt kapcsán jöttem rá, hogy nekünk, akik tenni akarunk, nem azt kell harsognunk, hogy mit nem szabad csinálni a környezetünk megóvása érdekében, mert ez vagy teljes elutasítást vagy pánikot vált ki az emberekből. A faültetés egy használható, produktív megoldást adott a kezembe. Csodálatos, hogy egyre többen veszünk ebben részt.
Ugyanezen az elven született meg a szakácskönyv ötlete, hogy konkrét és átvitt értelemben is adjunk az emberek kezébe receptet arra, hogyan lehet egészség- és környezettudatosan főzni. Az evés egy központi kérdés az életünkben, ami a testünk fenntartásán túl a szellemi jólétünkért is felel. Nem szeretjük benne a kompromisszumot, hiszen azt esszük, amit megkívánunk, éppen ezért a tiltás itt sem megoldás. Ha megmutatjuk, hogy lehet jót enni és közben a környezetünkre is vigyázunk, az egy nagyon jó üzenet és sokkal hatékonyabb kommunikáció. Ez a könyv egy alternatíva, nem csak egy stoptáblát állít elénk.
Színésznőként izgalmas lehetett bábáskodni egy könyv születésénél. Mennyire volt nehéz folyamat, míg a receptek és a hozzájuk kötődő misszió gondolata könyv alakot öltött?
Abszolút mindenről együtt gondolkodtunk. A karantén alatt folyamatosan figyeltem a környezetemben lévő embereket, különösen azokat, akik szívesen és magabiztosan mozognak a gasztronómia területén. Jó volt megtapasztalni, hogy sokan pozitívak tudtak maradni ebben a nehéz helyzetben is és örömet tudtak adni másoknak a receptjeikkel, élhető tanácsaikkal. Rendszeresen követtem kollégámat, a Vegán Hegylakót, Karalyos Gábor színészt, aki a színpadon és a tévén túl paradicsomi életet él és csoda, mit művel a konyhájában. Megismertem Berényi András séfet és feleségét, Cilit, akik olyan szinten környezettudatosak, hogy a saját maguk által készített termékeket biciklivel viszik el az éttermekhez és még az újrahasznosított csomagolásra is odafigyelnek. A recepteken keresztül ezt a fajta gondolkodást próbáltuk átadni az embereknek. Izgalmas volt látni, hogy sikerült könyvbe csomagolni azt a jószándékot és tudást, amit most már közreadhattunk.
A koronavírus-járvány okozta helyzet sok nehézséget generált, és még mindig nem látni a végét és a következményeket. Egy dologra talán mégis jó volt, hogy a karantén időszaka alatt nagyobb hangsúlyt tudott kapni a család, az egymással való törődés. Sokan fordultak a konyhájuk felé, hogy kísérletezzenek receptekkel. A te életedben is hasonlóan alakult?
A karantén alatt legelőször a vásárlási szokásaim változtak meg, hiszen én is igyekeztem minél rövidebb idő alatt, minél hosszabb időtartamra bevásárolni a boltokban. Korábban velem is előfordult, hogy elfelejtettem valamit megvenni a nagybevásárláskor és le kellett szaladnom a boltba, de a koronavírus-járvány miatt ma már kétszer meggondolja az ember, hogy milyen sűrűn megy zárt térbe, sok ember közé. Folyamatosan ellenőriztem az otthoni éléskamrát és a hűtőt, hogy minek járhat le a szavatossága a leghamarabb és úgy főztem, hogy ne kerüljön semmi a szemetesbe. Ez az időszak engem rászorított arra, hogy ne pocsékoljak, ehhez pedig elő kellett hívnom a kreativitásomat, így én is sok új receptet találtam és próbáltam ki. Ezt a fajta figyelmet reményeim szerint sokan tanulják mostanság.
Mióta véget ért a karantén, mennyire tudod úgy alakítani az idődet, hogy kizárd az impulzusvásárlást és célirányosan menj az élelmiszerboltba?
Én ezt teljesen át tudtam hangolni és a környezetemből is ezt a visszajelzést kapom. Az új korlátozások miatt pedig még inkább tudatosan, odafigyelve kell dönteni arról, hogy mi kerül a kosárba. Számomra az is fontos, hogy lehetőleg helyi, kis termelőket támogassak a vásárlásommal és hogy az áruház vagy webáruház olyan legyen, ami odafigyel arra, hogy újrahasznosított csomagolásban teszi elérhetővé a termékeit. Engem már nem lehet elcsábítani a szép csomagolással, sokkal fontosabb az, hogy milyen minőségű terméket teszek az asztalra és az honnan származik.
Van a gasztronómia területén példaképed, akinek a receptjeit leginkább kedveled?
Jellemző rám, hogy az internetet böngészve bukkanok új receptekre, mert jónéhány gasztronómiában jártas amatőr és profi szakácsot, séfet követek. Nagy kedvencem Mautner Zsófi és a blogja, a Chili & Vanilía, ezt rendszeresen olvasom, de Havas Dóra magazinját, a Lila fügét is sűrűn nézegetem. A külföldi oldalakról is informálódom, de a barátoktól tanulom a legtöbbet. Az ismeretségi körömben szuper háziasszonyok és ügyes kezű férfiak is vannak, mind kiválóan bánnak a fakanállal és versenyt űznek abból, hogy ki-ki milyen lakomát tud varázsolni egy-egy morzsapartiból. Teljesen egyedi, megismételhetetlen ételek születnek ilyenkor. Szabadon kell gondolkodni és jóformán bármit fel tudunk használni a konyhában. Annyira jó látni, hogy ez számukra nem kényszer, spontán jön, lenyűgöző könnyedséggel, szem előtt tartva a bolygónk védelmét.
Talán a pandémia időszaka mindannyiunkat lelassít egy kicsit, de te még így is pörgős, eseménydús életet élsz. A kisfiad nevelése, a színház és egyéb munkák mellett hogyan tudtad ráhangolni a mindennapokra a környezettudatos életmódot? Ehhez gondolkodni kell, ami sokszor időrabló.
A nyár folyamán már ugyanolyan pörgős életet éltem, mint a karantén előtt. Nagyon hálás vagyok a színházba járó közönségnek azért, hogy nem hagytak bennünket cserben és sokszor tudtunk a rendelkezéseknek megfelelő teltház előtt játszani az elmúlt hónapokban. Tény, hogy rengeteg munkám van, de emellett is muszáj odafigyelni. Számomra jó dolog otthon főzni, de ez nem jelenti azt, hogy sosem járok étterembe vagy nem eszem meg néha egy finom stake-et. Ha valami fontos nekünk, akkor a legnagyobb elfoglaltságok közepette is tudunk dolgozni érte, ez a tudatos vásárlás és háztartás esetében is így van.
.webp "A természet és a saját egészségünk számára sem mindegy, hogy mit és milyen arányban fogyasztunk")
Elképzelhető, hogy a jövőben más kiadvány is köthető lesz a nevedhez?
Van egy másik ötletem, de az annyira speciális, hogy még gondolkozunk, hogyan lehetne ebből könyvet írni. Egyelőre dédelgetem az ötletet, ezért nem beszélnék róla részletesen, de nem kizárt, hogy valamikor újra könyvkészítésben veszek majd részt.
A Beugrót generációk imádták a tévében. Mikor láthatunk újra a képernyőn?
Már nem titok, hogy hamarosan a Konyhafőnök VIP egyik versenyzőjeként láthatnak újra engem a nézők. A műsorban is azt a szellemiséget szeretném képviselni a konyhában, ami rám jellemző és nagyon bízom benne, hogy ez egy újabb hatékony platform lehet arra, hogy széles körben terjesszem a környezettudatosság szemléletmódját. Ne felejtsük el, hogy a jövőnk a tét, amiért igen sokat tehetünk egyénenként is a konyhánkban.
A divat iránt érdeklődők házi könyvtárában alapmű lehet Csalár Bence: Színfalak mögött című enciklopédiája, ami 352 oldalon keresztül mutatja be az elmúlt évtizedek szakmai sikereit a magyar divatra hangolva. A szerzővel és a könyvborítón szereplő világhírű modellünkkel, Mihalik Enikővel beszélgettünk a hiánypótló kötet kapcsán.
Leadfotó és fotók: 21. Század Kiadó, facebook.com/pokornyliahivatalos
Oldalak
