Világvégére várva
A keresztények azt hitték, hogy az 1000. esztendőben véget ér az akkori világ, s helyén létrejön a földi mennyország. Zarándokok ezrei özönlöttek Jeruzsálembe, miután eladták minden tulajdonukat.
Az ezredik év
Egy bizonyos Druthmar nevű szerzetes még az apokalipszis pontos dátumát is megjelölte - március 24-ét vélte a végzetes napnak. A különleges események által kibontakozó pánikról szól a XII. században Sirgebert de Gembloux által összegyűjtött történetek gyűjteménye, mely minden rendkívüli jelenséget összeírt. 500 évvel később egy Trithemius nevű krónikás úgy nyilatkozott, hogy az emberek megítélése szerint ezek a jelek a világ végét harangozták be. Persze akkoriban az ,,ezredik évnek" nem sok értelme volt, hisz még nem volt elterjedt a Krisztus születéséhez kötött időszámítás.
A második eljövetel
Lényegében minden vallásban szerepel az ,,utolsó ítélet", amikor kinek-kinek a saját istene eljön majd a mennyből, hogy megbüntesse a gonoszokat és megjutalmazza a jókat. A keresztények esetében ez voltaképpen a második eljövetel, azaz Krisztus visszatérése a földre.
Előjelek
Persze a korai idők keresztényei hiába várták a visszatérést. Később a zsidó felkelést - amely 66-ban tört ki a rómaiak palesztinai uralma ellen s 70-ben, a jeruzsálemi templom lerombolásával ért véget - vélték a Jézus visszatérését megelőző eseményeknek. Még később Augustinus és Szent Ágoston nyomán terjedt el az a nézet, miszerint az apokalipszis 1000 évvel Krisztus megszületése után valósul meg. Az 1000. év betöltésekor persze átalakították a számításokat, s Fiorei Joachim a bibliai Jelenések könyvének egyik szereplőjére való hivatkozással 1200-ra datálta a földi mennyország beköszöntét.
Milleniumi gondolat
A 2000. esztendő beköszöntével a millenniumi gondolat újra egyre növekvő népszerűségnek örvendett a végítélet prófétái körében, ám a várva várt megsemmisülés ismét elmaradt.