Közeleg a kutyások rémálma, a tűzijáték: Már most kezdd el felkészíteni a kedvenced!
Mindjárt itt van augusztus 20-a, sok kutyás rémálma.
Erről olvashatsz a DogBlogban
Nyugtassuk vagy ne?
Rengeteg kutya rettegi végig az ünnepi szórakozásunkat, miközben gazdáik kétségbeesetten próbálják az ilyen-olyan tanácsokat alkalmazni, hátha végre valami beválik… könnyű távolról bagatellizálni a problémát, és tényleg van, hogy csak kisebb stresszt okoz a tűzijáték, azonban vannak kutyák, akik nyálzanak, maguk alá pisilnek, rohamoznak egy ilyen eseménytől, és sajnos olyan is van, hogy belehalnak a stresszbe. Nagyon fontos tehát, hogy hatékonyan kezeljük a problémát, ehhez pedig az kell, hogy értsük, mi áll a hátterében.
Az egyik leggyakoribb tipp, hogy ne simogassuk, ne nyugtassuk a kutyát, lehetőleg ne is figyeljünk rá, nehogy megerősítsük a félelmét.
De tényleg megerősíthető a félelem kellemes dolgokkal?
Az a szerencsénk, hogy ha nem is vagyunk a témának doktorai, a félelem egy evolúciósan konzervált érzelem, vagyis a különböző fajokban nagyon hasonlóan működik. Nem lövünk tehát nagyon mellé valószínűleg, ha egyszerűen beleképzeljük magunkat a kutyánk helyébe.
Robbanások, furcsa fények, nyüzsgő vendégség, szaladgáló, sikítozó gyerekek, akik mindenáron püfölni akarják a fejedet. Kínodban már az asztal alatt szűkölsz, de bármit csinálsz, nem múlik a világvége. Ha valaki odakuckózna melléd és duruzsolni kezdene, hogy nincs baj, rosszabbul éreznéd magadat? Esetleg ha megkínálna egy szelet tortával? Oké, lehet, hogy annyira félsz, hogy nem kívánod a tortát, de magától a tortától biztosan nem az jutna eszedbe, hogy “Heuréka, minél jobban rettegek, annál finomabb falatokat kapok, tehát elkezdek mégjobban rettegni, még magam alá is pisilek, és jöhet egy szelet dobos!” Sőt, ha minden alkalommal, amikor félsz, megjutalmaznának mondjuk egy szabad szemmel is jól látható összeggel, nem tudnál gyakrabban/erősebben félni, hiszen ez egy erős alapérzelem, nem tudatosan irányítható viselkedés. Ha viszont ignorálnának, könnyen lehet, hogy belehergelnéd magadat a pánikba. A kutyákat is nyugodtan lehet tehát nyugtatni, etetni, bármit lehet csinálni, amitől jobban érzik magukat.
A Berni egyetemen az egyik kutatásban egyébként konkrétan azt vizsgáltuk, hogy hány másodpercenként kell adagolnunk a lazackrémet ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban csökkentsük a kutya stressz szintjét az állatorvosi vizsgálóasztalon.
.jpg "Az állandó rágcsálás szorongás vagy fájdalom jele is lehet")
Félelem és szorongás
A szorongást magát sem mindig ismerjük fel viselkedés alapján. Ennek a belső állapotnak a jele lehet például hangérzékenység, félősség, ijedősség, anhedónia, apátia, szóródó, nem könnyen megtartott figyelem, “pörgés”, reaktivitás (hirtelen, intenzív reakció adása a környezeti ingerekre), zihálás, erős rágcsálási hajlam, zabálás, étvágytalanság, nem ehető dolgok megevése (azaz pica), gyakori hágás, agresszió, remegés, rombolás, vokalizáció, figyelemkeresés, közelség keresés.
Míg a szorongás esetében nincs konkrét inger, amitől tartanánk, sokkal inkább általános “pesszimizmusról” van szó, a félelem alapvetően teljesen normális, adaptív viselkedés, azaz megfelelő keretek között a túlélést segíti elő, amikor egy konkrét, fenyegetést jelentő ingerre így reagálunk. Probléma akkor van, amikor a félelem patológiás alakot ölt, félelmi- vagy szorongásos zavarrá alakul, vagyis túlzott reakciót mutatunk, vagy nem valós fenyegetést észlelünk annak.
Ilyen félelmi zavar lehet például a hangérzékenység, a PTSD (azaz poszttraumás stressz szindróma), a szeparációs stressz, a fóbia, a generalizált szorongás, a depresszió és a reaktív depresszió, hogy csak néhányat említsek. Sajnos ezek a kóros állapotok gyakran járnak együtt olyan hormonális és immunrendszeri változásokkal, amik különféle betegségekre hajlamosítanak, és akár az élettartam jelentős rövidülését is okozhatják.
.jpg "Hangfóbia esetén a kutyák gyakran megpróbálnak elbújni")
Kihat az agyműködésre is
Említettem, hogy a félelmi mechanizmusok nagyon hasonlóan működnek különböző fajokban. Humán vizsgálatokból tudjuk, hogy a szorongásos zavarokban szenvedő alanyokban rendellenes agyi hálózatokat találunk, és egy friss kutatás szerint a szorongó kutyák agya nagyon hasonlóan működik.
A rendellenesen működő amygdalát (konyhanyelven félelmi központ) például az idegenektől való félelemmel és ingerlékenységgel hozták kapcsolatba, míg a hippokampuszhoz (konyhanyelven az emlékközpont) a ragaszkodást, figyelemkeresést, tréningezhetőséget és érintésérzékenységet kapcsolták. A homloklebeny működése erős összefüggést mutatott a zsákmányossággal és az ismerős kutya elleni agresszióval.
Rengeteg még a megválaszolandó kérdés, ami segíthet, hogy mind az embereknek, mind a kutyáknak hatékonyabban nyújthassunk segítséget.
Ha már közeledik az államalapítás, nézzük először, hogy mi fán terem ez a hangfóbia, és jelenlegi tudásunk szerint hogyan lehet rajta segíteni.
Nézzünk a mélyére!
A hangos, mély hangoktól való félelem természetes. A Morton-szabály szerint, melyet Eugene S. Morton ornitológus (1977) fogalmazott meg, a madarak és emlősök esetében vannak olyan alapvető akusztikus elemek, amelyek meghatározzák a kiadott hang mögötti érzelmi állapotot. Eszerint a mély, érdes hangok a hangadó agresszivitását, dominanciáját jelzik, míg a magas, tonális hangokat kiadó egyed többnyire "barátságos". Gondoljunk csak a morgásra és a nevetésre.
Ha leejtjük a födőt, és a kutyánk összerezdül, az teljesen normális reakció. Az lenne a furcsa, ha nem ijedne meg.
A hangérzékenység, vagy hangfóbia esetén azonban a kutya bizonyos hangoktól megpróbál menekülni, gyakran keres búvóhelyet. Tartása jellemzően görnyedt, a gerince vonala domborúbb, mint egyébként. Ez az irracionális, intenzív félelem pedig bármikor kialakulhat.
A hangérzékenység oka lehet, hogy a kutya kölyökként nem találkozott hasonló ingerrel, vagy amikor találkozott, az hirtelen, nagyon intenzív élmény volt számára, azaz ún. ingerelárasztás történt. Ennek a patológiás viselkedésnek a hátterében nagyon gyakran találunk fájdalmat, és sokszor együtt jár szeparációs stresszel is. Mindenképpen érdemes egy alapos állatorvosi kivizsgálással kezdenünk a megoldás keresését, még akkor is, ha látszólag a kutyusunknak semmi baja.
Hasznos lehet továbbá a direkt és indirekt tréning. Előbbi esetén a hangokhoz fokozatosan kell hozzászoktatnunk a kutyánkat, méghozzá úgy, hogy azt kellemes élményekkel társítsa. A siker érdekében figyelnünk kell rá, hogy olyan erősségű hangokkal kezdjünk, amik látszólag nem hatják meg a kutyát, nem mutat semmilyen stresszjelet.
Közvetlenül miután megjelent a hang (például ajtón kopogtatás, felvételről lejátszott petárda durrogás, gyereksírás, mennydörgés, motorbőgetés), adjunk nagyon sok és nagyon-nagyon finom, nem szokványos finomságot a kutyánknak. Ha lehet, játsszunk is vele, huzizzunk, birkózzunk, kergetőzzünk, kinek mi… rágcsát is adhatunk neki. A lényeg, hogy gyenge intenzitáson bemutatott, egyébként félelmetes inger után következzen valami egészen elképesztő, látszólag teljesen irreálisan szuper dolog. Fontos, hogy a “szuperség” mértékét nem mi, csakis a kutyánk fogja megítélni. Többször keveset gyakoroljunk, ne egyszerre akarjuk megoldani a problémát! Ez a tréning pontos kivitelezés esetén a leghatékonyabb ismert tréning.
.jpg "Rengeteg fejlesztő játékkal lehet támogatni a kutyák megküzdési képességét")
Emellé olyan fejlesztő játékokat is érdemes időről időre beiktatnunk, mint például az ún. zajláda. Ezt úgy kell elképzelni, hogy veszünk egy alacsony peremű dobozt, és megtöltjük mindenféle csörgő-zörgő dologgal, például újságpapír galacsinnal, üres PET palackokkal, fém üdítős dobozokkal. Itt is fontos, hogy olyan tölteléket válasszunk, ami nem túl nagy falat még a kutyánknak. A töltő tárgyak közé finom falatokat szórunk, és indulhat a keresgélés. Ha azt látjuk, hogy a kutya habozik, nyakát nyújtogatva mer csak falatot keresni, túl nehéz szintű tölteléket választottunk, keressünk kevésbé hangosan zörgő tárgyakat, vagy vegyünk ki párat a dobozból. Ha az adott szinten magabiztossá vált a kutyus, jöhet a nehezítés.
A többi félelmi zavarról és a lehetséges kezelésükről, valamint a kutyák egyéb érzelmeiről annyit lehetne még írni, hogy ezekről később mesélek.
Viselkedésprobléma esetén patológiás működésről van szó. Az esetek túlnyomó többségében azonban a fenti viselkedés épp azt jelzi, hogy a kutyus köszöni szépen, jól van, sőt, nagyon jól van!
Fotók, leadfotó: Tóth Katinka
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
