Ezért ne rohanj kétségbeesetten az álmaid után - A türelmetlenséged mindent tönkretehet
Hol akad el a boldogságunk? Valóban elképzelhető, hogy azért nem érezzük magunkat kiegyensúlyozottnak, mert türelmetlenek vagyunk? Asztrológus szakértőnk, Kováts Krisztina most ebben a témában osztja meg a gondolatait.
Mi is türelmetlenség?
Akarat. Akarat, mely nem fogadja el azt, ami épp van. Máshol szeretnénk lenni. Rohanunk a következő percbe, állomásra, és elveszítjük ebben a nagy rohanásban a” Jelen” pillanat csodáját. A „van”-ságunkat, a Létet. Nem éljük meg a lehetőségeket - megsemmisítjük, elutasítjuk, mi magunk megöljük.
És valóban, hova is rohanunk? Netán a boldogság után? Igen, igen. Mindig jobbat és jobbat akarunk. Ami van, kevés. Érezzük, hogy valami hiányzik. Azt gondoljuk, hogy ott messze, amit elképzelünk, ott ez a hiány nem lesz, ott boldogok leszünk. És megyünk az „ott”-ba, az új cél felé, és persze gyorsan akarunk ott lenni, türelmetlenek vagyunk. Nehéz a zsákunk, amit cipelünk, szeretnénk már letenni.
A körülöttünk levőknek nem segítünk, és az még csak hagyján, ha nem segítünk, de még el is lökjük őket. Talán nem is szándékosan, csak akaratlanul - hogy hamarabb odaérjünk az „ott”-hoz, hogy kiteljesedjen az űr, a hiány.
Mi is hiányzik? Ha az „ott” – „ itt” lenne, nem is kellene rohanni? Azt gondoljuk, hogy akkor már nem futnánk. Ám be kell látnunk, hogy bármit akarunk, amiért türelmetlenek vagyunk - mikor „ott” vagyunk, mikor már elérjük - megint és megint valami újra hiányzik. Hiába lesz meg az ötös, a siker, a ház, az új ruha, az autó, párunk, stb. – az első jó érzés után ismét bennünk van a hiányérzet.
Mi lehet az, amit kergetünk türelmetlenül, és mégsem tudjuk elérni?
Az álmaink azok. Melyek csak elképzelések, mert az „árnyék” részüket sosem képzeljük hozzá – pl. hogy „horkolni fog, rosszkedvű, unalmas is lehet”, stb. – és újra, meg újra kitalálunk újabb álmokat, rohanva feléjük.
Mit tegyünk az álmok ellen, hogy ne vegyék el életünket, ne rohanjunk feléjük, ezzel tönkretéve boldogságunk? Legyünk a Jelenben! A jelen a közép, a boldogság vékony pallója. Attól üres a Jelen, hogy nem tudunk kapcsolódni hozzá, mert már a jövőben vagyunk.