Visszabeszél, tiszteletlen és rám csapja az ajtót! "Elromlott" az eddig cuki gyerekem, mit tegyek?
Minden család életében előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor szeretett csemetéje az addigi mézes-mázas stílusát hirtelen levetkőzve embertelen hangnemet üt meg, visszabeszél és tiszteletlenül viselkedik. Mit kell tudni a gyermeki lázadásról és mégis hogyan kell ezt kezelni?
Mindig is vártam, hogy mindkét gyermekem kimondja az első szavát, és egész kicsiként ez meg is történt, de azt nem gondoltam, hogy az „apa” mellett elsők között elhangzó „nem” tiltószó még sokáig a listán fog szerepelni, sőt, az évek előrehaladtával a tiltakozás megnyilvánulása ebben az egy kis szavacskában fog a leginkább megnyilvánulni.
Természetesen egy kisgyereket még nem szid meg az ember, ha piciként kontrollálatlanul viselkedik vagy elutasít minket, hiszen ez is a személyiség fejlődésének teljesen normális velejárója. Eljön azonban egy pont, amikor már nyugodtan kijelenthetjük, hogy szemünk fénye igenis tiszteletlen velünk szemben.
Sajnos azonban a határ olykor összemosódik az életkori sajátosságok következtében történő bicskanyitogató stílus és a tényleges tiszteletlenség között. Ha gyermekünk ugyanis egyik percről a másikra „elromlik” és visszabeszél, valószínűleg csak annak tudható be, hogy próbálgatja, meddig mehet el, feszegeti a határokat, és kísérletet tesz arra, hogy minden körülötte lévő dolgot megkérdőjelezzen, kétkedésének pedig sokszor hangot is adjon. Nyilvánvalóan ez nekünk szülőknek sokszor nem tetszik, hiszen nem tudjuk elképzelni, hogy lehet, hogy az addig kedves, tisztességesen beszélő, csupaszív gyermekünk hirtelen szemtelenné válik?
Lehet, hogy csak próbál átvenni egy viselkedési mintát
Könnyen lehet, hogy csemeténk azért kezd el egyik pillanatról a másikra csúnyán beszélni velünk, mert valahol, valakitől ezt a fajta magatartást látta. Hallotta, amint az óvodatársa tiszteletlenül beszélt az anyukájával az udvaron, megtetszett neki, ahogy a szomszéd kislány oda nem illő hangnemben válaszolt a szüleinek, esetleg a tévében valamelyik mesében látta, amint valamelyik szereplő vagy mesehős kicsit odapirított a másiknak. Mindig vizsgáljuk meg, nincs-e a gyerek közelében olyan impulzus, mely kiválthatta a bántó szavakat vagy ellenálló magatartást, mert a gyerekek köztudottan szeretnek mindent ellesni egymástól – legyen ez jó vagy rossz dolog.
Ássunk a probléma mélyére
Mindig vizsgáljuk meg az adott szituációt, amikor a gyerek tiszteltlen velünk szemben. Tudom, ez nem könnyű, hiszen adott esetben nincs mindig idő arra, hogy higgadtan átgondoljuk, mit miért cselekszik a gyerek, de mégis, ha van egy perc türelmünk, gondoljuk végig, mi okozhatta nála a szemtelen magatartást.
Sok kisgyerek valamilyen – számára bántó vagy nehezebben feldolgozható – helyzetre próbál úgy reagálni, hogy ellenáll a szülőnek, és ezt olykor egy-egy oda nem illő szó vagy mondat formájában teszi meg. A nagyobb testvéreket felidegesítheti a kisebb testvérek viselkedése vagy a testvérek közötti eltérő bánásmód is a szülő részéről. Például, ha valamit nem engedünk meg a nagyobbnak, amit valamilyen okból hagyunk a kicsinek, szinte biztos, hogy az idősebb gyerek a helyzetre úgy fog reagálni, hogy ellenáll és nemtetszését visszabeszéléssel próbálja kifejezni.
Figyeljük meg, hogy mikor felesel velünk gyermekünk, mert előfordulhat az is, hogy valamiért túl van pörögve vagy éppen álmos és fáradt már, és ezért kísér egy-egy hisztit csúnya beszéddel vagy tiszteletlen magatartással. Fontos, hogy ne szidjuk meg ilyenkor, hiszen nem akar ő rosszat, csak indulatainak és fáradtságának nem tud gátat szabni, ezáltal akaratlanul is megbánthat minket vagy feleselhet velünk.
Hogyha gyermekünk nem úgy gondol valamit, ahogy mi azt szeretnénk és elvárnánk tőle, szintén tiszteletlen magatartást tanúsíthat. Ilyenkor próbáljunk meg nyugodtak maradni és ha valami nem tetszik neki, választási lehetőséget kínálni egy másik alternatívára vonatkozóan – már amennyiben a helyzet megengedi. Például, ha nem akarja felvenni azt a ruhát vagy cipőt, amit kikészítettünk neki, ajánljuk fel, hogy ha szeretné, választhat egy másik darabot. Fontos azonban, hogy ne hunyászkodjunk meg vagy hódoljunk be neki, hanem a választás lehetősége mellett minden esetben mondjuk el, hogy legközelebb beszélhet szépen is velünk, és a hangerőt is nyugodtan lejjebb veheti, mert mi nem akarunk neki soha rosszat.
Fontos az otthon melegsége, a dicséret, de következmény is kell, hogy legyen
Általánosan igaz a gyermeknevelés minden területére, hogy a gyerek a szülőtől tanul a legtöbbet, és azt próbálja ellesni tőle, amit otthon a négy fal között lát. Tehát, ha szemtelenül viselkedik velünk, lehetséges, hogy tőlünk is hasonló magatartást látott, így nagyon fontos mindig odafigyelni, hogy otthon szeretetteljesen teljenek a mindennapok és az egymással való kommunikáció hangulatát átjárja a tisztelet és a figyelem a másik felé. Mindig fontos tudatosítani a gyermekben, hogy azzal, ha udvariasan beszél a környezetével, sokkal többet elér, mint az erőszakos, visszabeszélő stílussal és a tiszteletlen magatartással.
Ha valamit szépen és udvariasan kér vagy fogalmaz meg, dicsérjük meg, hogy milyen ügyesen reagált az adott helyzetre. Természetesen ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy minden „normális” megmozdulása után az egekbe kell dicsérni egy gyereket, de néha nem ártunk vele, ha egyszer-egyszer kedvesen megjegyezzük, milyen szépen és tisztelettudóan beszélt velünk.
Ugyanakkor ügyeljünk rá, hogy a rendszeres csúnya beszéd és fokozott hangnem valamilyen következménnyel járjon. Mindezt azért, hogy tudja, most túl messzire ment, és ezt a beszédet, stílust és hangnemet nem ütheti meg velünk szemben. Igen, néha fájó tud lenni, hogy szülőként szankcionáljuk a tiszteltlen viselkedést, de a következetes nevelésben muszáj valahogy hatni a gyerekre, hogy megtanulja, sem velünk, sem mással nem beszélhet illetlenül.
Kicsiként az átélt történet fantasztikuma és az általa megtestesített képzeletvilág mindenek felett áll, ám szülőként az ember már tudja, hogy mindezeken kívül mennyi hasznos hozadékkal jár, ha rendszeresen olvas mesét gyermekének.
Leadfotó, fotó: Pixabay.com
Oldalak
