Miért csak gyerekként hiszünk olyan erősen a csodákban?
Legyünk jók!
A gyerekeknek a Télapó hozza az jutalmat, az ajándékot, megtanítva őket arra, hogy „jó tett helyébe jót várj!”. A felnőtteknek már ezt tudni kellene, észrevenni, hogy ha adnak, akkor kapnak. Mindennap Mikulás nap van, hisz a gondolatoknak, szavaknak, tetteknek teremtő erejük van. Ahogy gyerekkorunkban meglátta Télapó, ha összehajtottuk a ruhánkat, zokszó nélkül mostunk fogat, kérés nélkül írtuk meg a leckénket, teremtve meg ezzel a mikuláscsomagot, a karácsonyi ajándékokat, úgy felnőttként is lássuk meg, mikor nálunk járnak az angyalok - ki van téve reggel az asztalra a kávénk, megvár a busz bennünket, észreveszik kollégáink, hogy névnapunk van, segítenek az utcán a szétgurult almáinkat összeszedni, stb.
Igaz, a Télapót most társunknak, gyerekeinknek, kedves idegeneknek, kollégáknak hívják, nincs puttonyuk, nem kell hozzá hóesés, hogy jöjjenek – de itt vannak! Mindennap Télapó, mindennap Karácsony van – csak felnőttesen. Kapjuk az apró csodákkal teli ajándékainkat, s kapjuk a magunk által teremtett, gyerekként is a télapócsomaghoz tartozó virgácsot. Ne vegyük el gyerekeink hitét, biztassuk őket, hogy higgyenek a csodákban! A világegyetem az egyensúlyra törekszik, az tarja fent. Amit adunk, azt kapunk, kicsiként is felnőttként is – ez nem lehet másképp! Legyünk jók! Gondoljunk, mondjunk, tegyünk szépeket, szívvel és szeretettel – legyen mindennapunk egy csodálatos, angyalokkal teli ünnepnap!
Az ember egyik legnagyobb hibája, hogy mindenkinek meg akar felelni, mindent megtesz, csak hogy értékeljék. Annak azonban, amit ad, csak a töredékét kapja vissza. Tényleg muszáj így viselkedni, belerokkanni ebbe?