Hogyan tanítsuk meg önállóan öltözködni a gyereket?
Legutóbb az óvodai beszoktatásról beszélgettünk Schnell-Szepes Éva óvó nénivel, akit most az önálló öltözködéshez vezető útról is kikérdeztem. Éva kulcsszavai e téren az önállósodás, idő, türelem, technika és kapcsolódás. A folytatásért görgessetek lejjebb!
Szokás szerint összecseng a megközelítésünk Évivel abban, hogy legyen szó bármilyen témakörről, mindig a szülővel kezdünk. Ő hogyan tekint a feladatára, szerepére, ő hogyan van benne a folyamatban? Még az öltözködés kapcsán is, ami első blikkre egyszerűnek tűnhet – „megmutatom és leutánozza a gyerek” –, mégis ennél komplexebb folyamatról van szó. Pontosabban érdemes így szemlélni és résztvenni benne, mert akkor ebben az interakcióban is felfedezhetjük a humor, a nevetés, a kapcsolódás lehetőségét (idegtépő harcok helyett, amikről anyukaként sem állítom, hogy teljesen elkerülhetőek, de föltétlen minimalizálható a számuk a megfelelő szülői hozzáállással).
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
„Az öltözködés az önállósodási folyamat része”
Az édesanyák hajlamosak lehetnek a legjobb szándékuk mellett, tudattalanul visszafogni a kisgyereket az önállósodásban azzal, hogy azt is megcsinálják helyette, amire már önállóan vagy segítséggel képes lenne a gyerek, mert úgy könnyebb, gyorsabb. „A gyermek, ha egy egészséges fejlődési folyamaton megy keresztül, akkor mindezt magával hozza. Nyílik az értelme, az érdeklődése és egyre nagyobb fokban igényli azt, hogy saját maga megtegyen dolgokat. Mindebben partnernek kell lennie a szülőnek. Próbálkozásaival nyer tapasztalatot a gyermek. Tapasztalatai által pedig olyan tudás birtokába jut, amit később rendkívül jól tud alkalmazni.” – magyarázza a szakember. Fontos tehát tisztáznunk a szerepünket e téren is ahhoz, hogy ne gátló tényezőként legyünk jelen, hanem segítője, kísérője legyünk a gyerekünknek.
„Az öltözködés alapja, hogy a gyerek legyen tisztában magával”
Vagyis ismerje a saját kis testét, legyen tapasztalata arról, hogy hogyan „működik”. Ezt a tapasztalatot a mindennapi tevékenységei során szerzi meg, ha ebben támogatjuk és hagyjuk próbálkozni. Például, ahogyan kézbe kapja a kanalat és próbálja a szájához vezetni, vagy amikor kúszó-mászó korában zoknival játszhat és ún. matató-könyvecskét is kap, amiben először találkozik zipzárral, patenttal, gombbal. Évi előszeretettel javasolja az öltöztetős mondókákat is, amikben megnevezzük a kicsi testrészeit és a ruhadarabokat, miközben öltöztetjük. „A lendület, a ritmikusság nagyon fontos része az életnek. Mert az élet ugyanúgy, mint az évszakok váltakozása, mind-mind ciklikus, ritmikus és ezt adjuk tovább a gyereknek a mondókával.”
„A gyerekeknek tér kell”
Játsszátok el!
Barbie igazán szuper. Nem csak azért, mert divatos és vidám, hanem azért is, mert már sok-sok éve segíti a lányokat (és a fiúkat is), hogy először eljátsszák, aztán pedig megvalósítsák az álmaikat. Nem véletlenül hirdeti: Lehetnél, ami csak szeretnél.
„Egy beszűkített helyzetben öltözködni, kiismerni magát a ruhaneműk között nagyon nehéz. Tér kell ahhoz, hogy átlássa az egészet. A rendszerhez, a rendezettség kialakításához is hely kell, amihez ő hozzászokik.” – kitér Évi a praktikus megoldásokra is. Vagyis legyen a gyereknek egy kis sámlija, ahova leülhet cipőt húzni. Tudja, hol lakik a kabát, a sapka, sál. A ruhácskái legyenek elérhető helyen, áttekinthetően. Az öltözködés technikáiról, a jobb-bal, a föntről-lentről irányok kialakítására számos videót találhatunk a neten. „A jobb, bal cipő felismerése is jó játék szokott lenni a kacsa hangjának utánzásával. »Háp-háp-háp! Fordítsuk csak meg gyorsan azt a cipőt! Milyen jó lenne, ha egymás felé nézne a cipő orra!«” Rosszallás helyett mindig játékosan figyelmeztessük, vezessük a gyereket, mert akkor marad nyitott és együttműködő!
„Kérjük az együttműködését!”
Az óvó néni jótanácsa felidézte bennem azt a mókás emléket, amikor én is lépten-nyomon elfelejtettem, hogyan is kell felhúzni a pólómat, bedugni a lábujjaimat a zokniba, vagy megkeresni a pulcsim elejét. Tiszta szerencsém volt, hogy mindig akadt segítségem...! „Kérhetjük a gyerek segítségét. Mihelyst ő kap erre felhívást, már érzi annak a súlyát, hogy ő már tud valamit, tud nekünk segíteni és ezzel ösztönözni tudjuk abban, hogy aktívan vegyen részt az öltözködésben. Tudjuk majd neki például azt mondani, hogy «„Segíts bebújtatni a karodat a póló ujjába” és már emeli, engedi.»”
„Követelek tőled, mert tisztellek.”
Évi szerint „manapság” idegenkedünk a követelés szótól. Én is felkaptam a fejem erre az idézetre tőle, amiről elgondolkodtató véleménnyel – tapasztalattal – van. „Van ennek a «követelek tőled» kifejezésnek egy olyan érzülete, ami feltételezi azt, hogy a gyermek a fejlődésében a helyén van. Feltételezi azt, hogy én tisztelettel fordulok felé, és az az információ, tudás, ami benne van, azt én azért várom el tőle, mert az lesz a következő pillére, ugródeszkája a későbbiekben. Tehát, ha én ezt a követelést, elvárásrendszert – például az öltözködésben, hogy tudja a ruháit összehajtani, megismerje őket, tudjon számot tartani abban, hogy melyik ruhája van ott, melyiket vitték haza már az oviból, melyiknek hol a párja – nem tudja a saját önállósodási fokán véghezvinni, vagy tudja és nem hagyom, hogy ezt kiélje, akkor később majd az iskolában, amikor már kevesebb figyelemet és segítséget fog kapni, akkor egy nagy szakadék lesz abban, hogy hogyan is fogja mindezt megtenni. Tehát van a követelésnek egy rendkívül jó, hasznos és a gyermek odalát tekintve egy tisztelet és egy mérhetetlen nagy szeretet és egy elfogadás abban, hogy a gyermek, amilyen fejlettségi szinten van, azt igen is tudja meglépni, hogy a következő fejlődési szintet is meg tudja később ugrani.”
„A türelem a felelősség kinyilvánítása”
Mi segít bennünk abban, hogy türelmesebbek legyünk? – szeretem innen megközelíteni ezt a kérdést, hiszen nem minden helyzetben lehet/könnyű megőrizni a türelmünket. Segíthet ebben a pedagógus intelme, aki arra figyelmeztet, hogy a gyerekek idő nélküliek. „Nagy szerepe van „a most” játékának. Hogy ha egy gyerek a ruhát elhúzza a szüleitől vagy ágáll az ellen, hogy belebújjon a nadrágba, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő ellenkezik, ellenszegül, hanem inkább egy felhívás a keringőre, hogy »Légy velem!»” Mondhatjuk, hogy „persze nehéz olyankor erre gondolnunk, amikor már indulnunk kellene, de a gyereken még nincs pulóver!”, akkor nem ilyesmik szoktak átfutni a szülő agyában. Utolsó pillanatban való igaz, hogy nem lehet türelemmel tanítgatni és nézni, ahogy elvéti a gyerek a nadrágszárat. Itt jön az előrelátás része: hagyjunk több időt az öltöztetésre, próbálkozásra ebben az időszakban, mert akkor fogja jól megtanulni a mikéntjét.
Lead fotó, fotó: Pexels /August de Richelieu, Cottonbro Studio/
Oldalak
