Metál, A fekete zongora és zombik - Interjú ByeAlex-szel
Vers és dalszöveg között sok az átfedés, szerinted hol húzódik a határ e kettő között?
Szerintem a legfontosabb különbség, hogy a dal csak zenével együtt érvényesül, míg ahhoz, hogy a vers elemi erejű hatást váltson ki, nem szükséges zenei kíséret. Éppen ezért egyáltalán nem szeretem, amikor verseket zenésítenek meg, szerintem ez egy teljesen felesleges műfaj. Ha egy vers üt, akkor üt zene nélkül is, a kísérettel nem tudod kijavítani. Amikor például József Attila valamelyik versét elkezdik énekelni, azonnal feláll a hátamon a szőr.
A slam poetry az elmúlt egy-két évben nagyon népszerűvé vált hazánkban, te mit gondolsz ennek a műfajnak a térhódításáról?
Mindenképpen örömtelinek tartom, hogy ennyire felkapták a slam poetryt Magyarországon, jó tudni és látni, hogy ilyen sok embert vonzanak ezek az estek. Jártam én is egy-két ilyen előadáson, ám korántsem tetszett annyira mindegyik, sokszor ugyanis azt éreztem, hogy a színpadon egy kevésbé tapasztalt és rutinos szerző erőlködik egy felettébb kínos szöveggel, ami se nem vicces, se nem laza. Az Akkezdet Phiaiban tevékenykedő Saiidot és Újoncot viszont nagyon nagyra tartom, szerintem ők ennek a műfajnak jelen pillanatban a legjobbjai.
Véleményem szerint olyan legendás dalszerzők és énekesek hagyományát folytatod, mint Bob Dylan, Bruce Springsteen, Neil Young, Paul Simon vagy az újabbak közül Bon Iver és Asaf Avidan. Hogyan és mikor írsz? Van valamilyen különleges rituáléd, ami az alkotáshoz kapcsolódik?
Nincs semmiféle rituálém. Az írás sem egy tervszerű folyamat nálam, nincs olyan, hogy rám tör az ihlet és akkor papírra vetem a sorokat. Ha váratlanul beugrik valami, például egy sor vagy egy dallam, mondjuk utazás közben, egész egyszerűen fogom a telefonomat és felírom vagy felveszem vele az adott részletet. Aztán előfordul, hogy hónapokig hozzá sem nyúlok az ilyen jegyzetekhez és forgácsokhoz, mert tudom, hogy előbb-utóbb úgyis kezdek velük valamit. A dalszerzés ebből a szempontból nem tudatos folyamat, hagyni kell, hogy érzésből csinálja az ember. Nem lehet erőltetni, kényszeríteni, különben pont a lényege veszik el. A spontaneitás és a könnyedség, melyek nélkül nem születhetnek jó szerzemények.
Hipszternek tartod magad?
Kezdjük ott, hogy pontosan mit is jelent az, hogy hipszter? Ha jól tudom, pár éve terjedt el Magyarországon ez a szó, igazán felkapottá pedig csak a közelmúltban vált. Bármennyire is igyekeznek beskatulyázni a stílusomat, nem tartom magam hipszternek – még akkor sem, ha a sapka és a szemüveg sokak számára ezt jelenti. Én már akkor is így öltöztem, amikor ezt a szót még senki sem ismerte.
Ha jól tudom, angolból több könyvet is lefordítottál magyarra.
Igen, szám szerint kettőt, amelyek közül egyelőre csak az egyik jelent meg, ez Martin Faulks Pillangó Tai Chi című könyve. A másik egy filozófia munka, Pierre Soille Mítosz analízis című könyve, amely sokkal közelebb áll hozzám, arról nem is beszélve, hogy ez egy igazán fontos referencia lesz majd, ha végre kapható lesz a könyvesboltokban.
Ha már irodalom, dalok és versek, akkor ki a kedvenc költőd?
Francois Villont nagyon szeretem, az ő balladáiban hihetetlen sok a szépnek egyáltalán nem nevezhető mozzanat. Nagyon tetszik, ahogyan a magasztos témákat is a földközelbe hozta. Egy ócska, elhasznált és teljesen átlagos Villon-kötetet olvasok már évek óta, hozzá egy ilyen kiadás passzol a legjobban szerintem. Aztán ott van még Ady. Ő is örök kedvencem.
Melyik a kedvenc versed tőle?
A fekete zongora.
Mit láttál legutoljára a moziban?
Nehéz kérdés. Nem túl gyakran járok moziba, a mozgókép ugyanis nem az én világom. A filmek korántsem gyakorolnak rám olyan hatást, mint mondjuk az irodalom vagy a zene. De ha már itt tartunk, A kaptár: Megtorlást láttam utoljára moziban, borzalmasan rossz film volt. De mivel imádom a horrorfilmeket, azon belül is a zombifilmeket, elmentem rá. Ami a horrorfilmeket illeti, a az elmúlt időszakból a Sinister tetszett nagyon, leszámítva a fináléját, amivel szerintem az egész történetet nagyon elrontották.
Kitől kérnél autogramot?
Senkitől. De ha elmehetnék valakivel meginni egy pohár bort vagy csésze kávét, az Marilyn Manson lenne.
Fotó: Laurenczy Miklós
Oldalak
Hasonló cikkek
