A koszorún és a tűzugráson túl - Íme, a legbizarrabb Szent Iván-éji szokások
Szednél meztelenül gyógyfüveket az erdőben az igaz szerelem reményében? Te talán nem, pedig nagyvalószínűség szerint a dédanyád megtette, és nem csak ezt.
A leghosszabb nappal az évben
Szent Iván a nyári napforduló ünnepe, amelyet a világ minden kultúrájában az ősidők óta megünnepelnek a közösségek. Az északi félteke leghosszabb nappalát és legrövidebb éjszakáját egyházi és világi ünnepekkel éltetik évről évre, melynek a legfőbb célja, hogy minél messzebb kell űzni az ártó szellemeket, a fény erejével. Ennek nyomán alakult ki a tűzgyújtás szokása. Azt tartották ezek a tüzek megvédenek a betegségek, elsősorban a pestis ellen, a termést pedig védik a jégveréssel szemben. Az ünnep estéjén sok nemzet virágkoszorút köt, egyes vidékeken különös erőt tulajdonítottak, ezt a ház elejére szokták akasztani, ami tűzvész ellen véd - írja a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjtése.
Magyarországon a 16. század óta biztosan, de valószínűleg már régebben is örömtüzet gyújtottak ezen az ünnepen. Hazánkban régiesen a június hónapot Szent Iván havának nevezték, amelyhez nem csak a tűzgyújtás, hanem számos más népszokás is kapcsolódott -kiváltképpen a szerelmi kötések.