Keleti Andrea: "Nagyon mozgékony család vagyunk!"
A Szombat esti lázon kívül szerepeltél a Vacsoracsatában, a Kalandra fal-ban és a Celeb vagyok, ments ki innen-ben is, és mindet meg is nyerted. Mi a titkod? A profi sportoló múltad közrejátszik ebben?
A hozzáállásomban biztos benne van a sportoló mentalitásom, hiszen azt nem lehet kitörölni. Amihez hozzáfogok, azt maximalista módon szeretem csinálni, de én így érzem jól magam, így nem is esik nehezemre. A Vacsoracsata volt az egyetlen olyan műsor, ahol mi magunk választottuk ki egymás közül, hogy ki a jobb, de a többi műsorban a nézők szavaznak, azt pedig nem tudom befolyásolni. Az ember nem tud a nézők kedvében járni, mert nem ismeri őket. Csak annyit tehet, hogy olyan amilyen, ez pedig vagy tetszik a közönségnek, vagy nem.
Melyik műsort élvezted a négy közül a legjobban?
Természetesen a két nagy show műsor volt a két igazán nagy dolog. A Szombat esti láz mindig elkísér majd, hiszen alaposan megváltoztatta az életem. Ha nem is tetőtől talpig, de mondjuk deréktól fölfelé. Már akkor is az ország legnagyobb tánciskolája volt a miénk, szóval már tudtuk, hogy ebben az irányban akarunk haladni. Viszont rengeteget adott hozzá a műsor, és annyi minden adódott ennek kapcsán, hogy tényleg megváltozott az életem. Egy új világ nyílt meg előttem, sok új ismerősre tettem szert, az RTL Klubnál is számtalan csodálatos embert ismertem meg. A „Celeb” szintén fantasztikus élmény volt, és ha megkérdeznek, mindig azt mondom, hogy bármikor visszamennék. Nagy kaland volt és érdekes tapasztalat, hogy az ember milyen könnyen befolyásolható, és miként veszti el a realitásérzékét nevetségesen rövid idő alatt. Itthon nem sok dolog visel meg, főleg, hogy olyan ember vagyok, aki mindig azt nézi, hogyan tudná megoldani az adott problémát, így általában nem is szoktam kétségbe esni, mert tudom, hogy valahogy ki tudok belőle kerülni. Ehhez a műsorhoz is úgy álltam hozzá, hogy odamegyek és klasszul végigcsinálom ezt a három hetet, ugyan mi baj lehet belőle? A játék igazi nehézsége valójában az elzártság, nem tudod, hogy mikor van reggel, hány óra van, mik a hírek a nagyvilágban, kezd kicsúszni a talaj a lábad alól. Én, aki amúgy teljesen reális vagyok, másfél hét után kezdtem azt érezni, hogy innen nem jutunk haza, és ilyen lelkiállapotban feszültségek gerjednek, hiszen mindenki így érez.
Szóval nagyon érdekes tanulmány volt, megfigyelhettem saját magamon és a társaimon keresztül, hogy az emberi agy és lélek milyen irreális tud lenni. Örökké tartó, maradandó emlékeket szereztem.
A főzés is fontos szerepet játszik az életedben, hiszen még szakácskönyvet is írtál. Miket szeretsz főzni? Milyen konyha jellemző rátok?
Az én ízlésvilágom elég különleges, ma például tintahalat ettem, tegnap pedig rákot. A férjem most már nagyjából alkalmazkodik az én szokásaimhoz, de a gyerekek egyelőre még nem mernek belevágni az ilyen ételekbe, ők még tartanak a mediterrán ízektől. Én viszont abszolút a mediterrán konyha és a tengeri herkentyűk rajongója vagyok. Ha nyaralni megyünk, akkor biztos, hogy Olaszország az úti cél, ahol rögtön keresünk egy jó éttermet. Vannak ezek a tipikus, várostól távolabb eső, kietlen tájon álló éttermek. Oda kell bemenni, ugyanis ha ott meg tudnak élni, és az emberek képesek 20-25 percet autózni, hogy ott egyenek, az garancia rá, hogy nagyon jó a hely, és biztosan különleges ételeket kínál. Egyébként mindenféle konyhát szeretünk, szoktunk járni néha Törökországba vagy Egyiptomba is nyaralni, és ott is hasonló az ízvilág, sok zöldséggel, sok fűszerrel, sok hússal és kevés tésztával.
Tésztát nem is eszel?
Szeretem a tésztát, de nem nagyon eszem, muszáj, hogy egy-két dologról lemondjon az ember. Egy idő után meg lehet szokni. Ha valaki egyedül él, akkor biztosan könnyebb a lemondás, az én esetemben viszont nehezebb, hiszen a gyerekek még nem álltak át erre az egészségesebb étkezésre, és bizonyos dolgokat a férjem sem szeretne beáldozni. Szóval egyedül én álltam át, és a főzés iránti érdeklődésem tulajdonképpen ebben gyökerezik. Az a cél, hogy az ember ne csak salátát egyen, mert az rendkívül sanyarú élet. Fel kell fedezni új dolgokat, és rájönni, hogy a zöldségeket hányféle módon el lehet készíteni úgy, hogy a végeredmény finom és izgalmas lesz. Például, ha a gyerekek lasagnát esznek, én is ugyanazt eszem, csak padlizsánt meg cukkinit rakok köré. Vagy ha milánóit esznek, én a milánói szószt félbevágott paradicsomra rakom és kicsit megsütöm. Egyébként nagy felfedező és nagy ínyenc vagyok, az étkezések elég központi helyet foglalnak el a kikapcsolódásomban.
És mit csinálsz akkor, ha nem táncolsz és nem főzőcskézel?
Az életem nagy részét a gyerekeim teszik ki, főleg idén, mert ez elég rendkívüli év nekünk. A lányom hatodikos, és azon gondolkozunk, hogy gimnáziumban folytatja, a fiam pedig most ment első osztályba, úgyhogy mindkettőjüknek nagyobb erőpróba ez, mint az eddigi évek. Nekem is még jobban rájuk kell koncentrálnom. Emellett persze a munkahelyemen is igyekszem megfelelni, a tánciskola mellett sok más megkeresésem is van, illetve van egy táncszínházam, akikkel fel szoktunk lépni. Jómagam már egyre kevesebbszer táncolok benne, de a körülötte adódó szervezési munkákban részt veszek, műsort vezetek, és néha-néha azért táncra is perdülök.