Köszöni szépen, "pro" nélkül is megvan - Avagy, Huawei P40, ahogy mi látjuk
A Huawei P40-et a legtöbb platform mindössze egyfajta viszonyítási alapként használja, amit összevethetünk a P40 Pro-val, a márka jelenlegi nagyágyújával. Ebből kifolyólag viszonylag kevesen tekintenek rá önálló készülékként, ami önmagában is megállhatja a helyét, s bár a nagy testvér már nálunk is járt, mindenképp érdemes a "kisöcsivel" is egy kicsit bővebben foglalkoznunk.
A Huawei P40-et sokan a Pro változat valamivel gyengébb, - nem túl szépen fogalmazva - "lebutított" verziójaként azonosítják. Ám nagy hiba lenne ezt az amúgy sok tekintetben remek, - másrészről viszont valóban egy kis hiányérzetet keltő - készüléket csak így egyszerűen beskatulyázni. Éppen ezért mi most megpróbálunk mindenféle családi összehasonlítgatás nélkül, kifejezetten a P40-re fókuszálni.
Van jó és rossz hír is, melyikkel kezdjem?
Inkább kezdem a rosszal, ezen úgyis mindig jobb hamar túlesni. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy lenne olyan ember, aki ha csak érintőlegesen is, de ne hallott volna a Huawei-t érintő amerikai-kínai kereskedelmi problémákról. Namármost ez bizony a márka minden igyekezete ellenére - a sorozat többi tagját is beleértve - a P40-en is erősen érződik, így sajnos már ez a készülék sem támogatja a licenszköteles Google szolgáltatásokat.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Kibontod az új telót, a régiről pedig értelemszerűen szeretnéd átmenteni rá a személyes adataidat és kedvenc alkalmazásaidat, majd egyszercsak azt veszed észre, hogy néhány app bizony nem szinkronizálódik. Na, hát ezek azok az alkalmazások, amiket Google licensz hiányában, ha megszakadsz sem tudsz majd használni.
Huawei P40
Ami nagyon rendben van:
- Letisztult forma, optimális méret
- Dizájnos színvilág
- Minőségi anyaghasználat
Amit hiányoltunk belőle:
- Vezeték nélküli töltés funkció
- Google szolgáltatások
Ami viszont jó hír, hogy a Huawei saját fejlesztésű szoftveres környezete (HMS) tényleg elég dinamikusan fejlődik, aminek folyamatosan bővülő kínálatát az AppGallery nevű alkalmazásbolton keresztül böngészhetjük át. Ehhez elég egyet koppintanunk az áruház ikonjára a telefonon, és máris kedvünkre válogathatunk az elképesztő mennyiségű app-ból, amik között jó eséllyel találhatunk megfelelő alternatívát a kieső Google szolgáltatások helyett. Ebben egyébként nagy segítségünkre lehet a Huawei júniusban elindított applikáció keresője, a Petal Search is, ami szintén a szükséges alkalmazások megkeresését és telepítését szolgálja. Persze ez mind idő és energia, de mindenképp előremutató dolog.
Külsőleg (majdnem) hibátlan
Ami a külcsínt illeti, a Huawei P40-re ezen a téren tényleg nem lehet panasz, a készülék ugyanis kifejezetten letisztult formákkal és női kézben is tökéletes, pont optimális méretekkel bír. A P40 egységes jégfehér, fekete és ezüst is színekben is elérhető, a nem csillogó, matt felületváltozatok pedig extrán jól néznek ki. Méretéből adódóan az érintőképernyő elemei könnyen elérhetők, a hátlapi kamerarendszer viszont egy kicsit talán túlzottan is eláll a borítástól, ezért az asztalra helyezve eléggé billegősre veszi a figurát. Ezt persze egy vastagabb szilikon tok beszerzésével gyorsan orvosolhatjuk, és amúgy is kár lenne a csodás hátlapért, ha a mindennapi használat során csak úgy hagynánk összekarcolódni.
Bírja szusszal
A P40-be bivalyerős hardver került, a Kirin 990 5G processzor a piacon jelenleg elérhető leggyorsabbak egyike. Éppen ezért tökéletesen és megszakadás nélkül kezeli még a nagyobb teljesítményt igénylő applikációkat, játékokat is, amik a felhasználói élmény javításáért felelős, beépített NPU-nak köszönhetően grafikailag is több mint rendben vannak. A 3800 mAh-s akkumulátort a gyorstöltés funkció - és a kezdőszettben is megtalálható 22,5 wattos gyorstöltőfej - segítségével szinte pillanatok alatt feltölthetjük, ami viszont e kapcsán egy kicsit fájó pont, hogy a P40 vezeték nélküli töltésre sajnos nem alkalmas. Kár, igazán kár...
A 6,1 hüvelykes, 1080 x 2340 pixeles OLED kijelző remek képet ad, s bár engem mondjuk a sarokban található szelfikamera az elején egy kicsit zavart, (egészen feltűnően takarja ki a kijelző bal felső részét), ezen viszonylag hamar túl tudtam tenni magam. A készülék egyébként 60 Hertz képfrissítésre alkalmas, ami átlagos, mindennapi használat esetén bőven elegendő, bár jól tudjuk, hogy van olyan tagja is a sorozatnak, ami már 90 Hz-en műveli ugyanezt. Az ujjlenyomat olvasó egyszerűen villámgyors, ám ha nem éreznénk elegendőnek ezt a védelmet, még mindig ott van a 2D-s arcfelismerő funkció, ami szintén a másodperc tört része alatt old fel a vonásainkat észlelve.
És akkor jöjjön a lényeg
A Huawei régóta eszméletlen energiákat és pénzt fektet abba, hogy minél professzionálisabb kamerarendszerek kerülhessenek a készülékekbe, és nincs ez másképp a P40 esetében sem. A benne található 50 megapixeles főkamera rendszer jelenleg az egyik - ha nem a legjobb - a piacon, ami mellé társul még egy háromszoros, veszteségmentes illetve ötszörös hibrid zoomot nyújtó 8 megapixeles, valamint egy széles látószögű 16 megapixeles lencse is. Ezekkel felszerelkezve a Huawei P40 szinte már a profi fotósok szintjére emeli a képek minőségét, s bár tudjuk, hogy ennél is lehet még feljebb, minket abszolút meggyőzött.
Fotó mód
Az 50 megapixeles főkamera már a legalapabb fotó módban is csodálatosan teljesít, az AI-t is hozzácsapva pedig a készülék már automatikusan generálja az algoritmusokat attól függően, hogy a fotón állat, növény, étel, vagy éppen személy szerepel, hogy a lehető legélethűbben örökíthessük meg az adott témát.
Éjszakai mód
Az alábbi fotót egy kínkeserves hajnali futás előtt lőttem a koromsötét konyhában, mindössze a morzsaporszívó fénye pislákolt. A fotón viszont, mintha már fényes nappal lenne.
Szupermakro mód
Kezdő botanikusok és gyakorló entomológus növendékek figyelmébe ajánljuk a szupermakro módot - elképzelésem sincs, mi mást mit lehetne még fotózni vele ezeken a témákon kívül, de nyilván ezzel csak én vagyok így, - amivel igen erős felvételeket készíthetünk akár a minket körülvevő legapróbb részletekről is.
Zoooooom
A háromszoros optikai zoommal pedig szintén elég jól el lehet játszogatni, például így: