Álmodozz, és boldog leszel - Erről az egy dologról azonban ne felejtkezz el
Meg kel tanulni elengedni
Soha nem találhatjuk meg a földi világban, mert nem ide tartozik! Egyet tehetünk – helyére tehetjük álmainkat. Ők nem a valóság, de ők a fontos vezetőink! Tudnunk kell, hogy adják az irányt. Ők vannak a magunk által kijelölt ”lépcső” tetején, de ahhoz, hogy oda feljussunk, sok lépcsőfokot kell megmászni. Hogy egyre feljebb jussunk, ahhoz erőre van szükségünk, mely legyőzi a gravitációt, az anyag vonzását. Meg kell tanulnunk elengedni dolgokat, hisz nagy zsákkal nehéz felfelé haladni!
Ha már tudjuk, melyik ”lépcsőn” megyünk fel, már nem kell folyamatosan felfelé nézni, mert közben orra esünk! Akkor már csak az épp adódó feladatot kell elvégezni, csak a pillanatnyi dolgokra kell koncentrálni. Egy lépés, két lépés, még egy lépés… és egyszer csak azt látjuk, hogy fent vagyunk, megérkeztünk, elértük az álmunk – nézhetünk egy újabb után. Álmunk így tenni tudja a dolgát, kijelöli a célt, az utat. Valójában az út a cél, az ott szerzett tapasztalások, az ott bennünket próbára tett elengedések, mely nem is könnyű feladat.
Mi kell az elengedéshez?
Hit. Hit, hogy amit ma elengedek, arra már nincs szükségem, azt már meghaladtam, de ha mégis lenne, körém fog rendeződni. Ha hitünk van, már nem tud a félelem begyűrűzni, mely mindent fogna, mindenbe kapaszkodna, hogy biztonságot teremtsen. És épp ez az álbiztonság, az anyaghoz való ragaszkodás miatt leszünk képtelen feljebb jutni, ragadunk bele életünkbe.
Megint csak a mérték! Keressük mindenben a mértéket, a közepet! Az egyensúly tudja megteremteni egyre szebb életünket. A befektetett munka gyümölcse lesz az áldás – minden területen. Álmodjunk, és haladjunk! Megint csak álmodjunk, és megint csak haladjunk! Ahogy a kilélegzés, belélegzés, és újra a kilélegzés, és újra a belélegzés. Ez a ritmus adja az életet!