Hogyan segíthetünk a gyerekeknek barátkozni?
Szívfacsaró képként lebeghet szülői szemük előtt, ahogy a gyerekünk magányosan babrál, amíg a társai együtt játszanak. De az sem örömteli képsorozat, ahogy folyton balhéba keveredik a többiekkel, vagy a kiközösítés vezérhangja. „Dirtekbe” nem sokat tehetünk ezek ellen, ha nem akarjuk még jobban elszúrni a kortárs kapcsolatait, de a közvetett szerepünk meghatározó. Mit tehetünk és mit ne tegyünk?
Hamar átfuthatjuk, hogy mit ne tegyünk, mert ez a lista rövidebb és egyértelmű. Vagyis pár szempont mentén végiggondolhatjuk, hogy eddig milyen hatással voltunk a gyerekre e téren, hogy aztán változtatni tudjunk a hozzáállásunkon, viselkedésünkön.
A piedesztálra emelt gyermek
Ha a gyerek abba nő bele, hogy ő a „kis király”, akkor egyenrangú, szeretetteljes baráti viszonyok helyett minduntalan azt keresi majd, hogyan tud felülkerekedni másokon. Ennek fonákja, amikor a szülői kritika és állandó elégedetlenség árnyékában nem alakul ki egy pozitív énkép a gyermekben önmagáról, ami az egyik legfontosabb feltétele az eredményes társas viselkedésnek, így inkább félszegen elkerüli ezeket a helyzeteket.
Ne hibáztassuk!
A szülői aggodalom mélyen tehetetlenségbe csaphat át, ami testet ölthet a gyerek hibáztatásában. Ha minduntalan „jótanácsokkal” látjuk el, hogy mit kellene csinálnia, vagy burkolt kritikaként megjegyezzük, hogy „Nem értem, mi nekünk soha nem volt ilyen gondunk annak idején!”, még inkább aláássuk az önbecsülését, elbizonytalanítjuk és érzelmileg eltávolítjuk magunktól – pedig erre van szükség legkevésbé.
Másként kell célt érnünk
Én feltételezem, hogy a fentiek egyikét sem szándékosan teszi a szülő. Ezért írok ennyire lényegretörően róla, mégha komplex lélektani folyamatok is állnak mögötte, mert nem a bűntudatkeltés a cél, csupán az elgondolkodtatás. A legnagyobb szeretet mellett is aktivizálódhatnak olyan viselkedésminták, beindulhatnak olyan dinamikák a saját gyerekünkkel szemben is, amik nem érik el a tudatosság szintjét, viszont kártékonyak.
Mit az, amit tehetünk?
Hogy miként segíthetjük a gyerekeinket a barátkozás terén, indítsuk onnan, hogy milyen készségek szükségesek hozzá? „A barátság kiépítése a gyerek érzelmi képességeitől, önszabályozási készségétől és szociális kompetenciájától függ. Szülőként fontos szerepet játszunk a velük született képességek kibontakoztatásában.” – állítja a terület egyik szakértője, Gwen Dewar, Ph.D., aki az alábbi listát közölte arról, hogy egy jó barátság kialakítása milyen alapvető képességeken múlik.
„Képes legyen a gyerek:
- szabályozni a saját, negatív érzelmeit,
- megérteni mások érzelmeit és nézőpontját,
- együttérzést kifejezni és segíteni másnak,
- biztonságban érezni magát és megbízni másokban,
- kezelni interakciókat és résztvenni beszélgetésekben,
- az együttműködésre, a kompromisszumra és nyitott a konfliktusok megvitására,
- bocsánatot kérni és elismerni, ha hibázott,
- és képes legyen megértő lenni mások hibáival szemben.”1
Ez egy hosszú lista, ami megmutatja, hogy az érzelmek kifejezésére, megértésére és szabályozására olyan lehetőségekkel születünk, amely készletet a tapasztalat, a tanulás, a szocializációs folyamat egészít ki, gazdagít. Legfontosabb eleme a közvetlen környezettel való folyamatos interakció, ezen belül kezdetben az anya-gyermek viszonya.2 Éppen ezért elgondolkodtató, vajon mi, felnőttek mennyire vagyunk ezen képességek és készségek birtokában?! Nyugodtan pontozhatjuk magunkat a felsorolás mentén, hogy képet kapjunk saját magunkról. Így a gyerekünkkel együtt tanulva, gyakorolva – példát mutatva – kezdhetünk „szert tenni” egyik-másikra.
Mutassunk jó példát!
Egy pár arról panaszkodott, hogy a fiuk roppant visszahúzódó, alig áll szóba az osztálytársaival, idegenekkel pedig egyáltalán nem. A konzultáció alkalmával egy rövid beszélgetés után kiderült, hogy valójában a szülők is nagyon zárkózottak. Elmondásuk szerint a gyerek nem igen láthatta őket olyan szituációkban, hogy kedélyesen elbeszélgetnének akár az iskola előtt a többi szülővel, és a lehető legrövidebbre zárták az idegenekkel való interakciókat is az utcán, a boltban. Miután ezt felismerték, tudatosan kezdték feloldani a gátjaikat e téren, ami a gyermekükre is hatással volt.
Nyugodtan bátorítsuk a fiú-lány barátságokat!
Közös játék
A Hot Wheels Ultimate Garage 2023 tuning verdáit és merész ugratóit fiúk és lányok egyaránt élvezni fogják! Félelmetes sebesség és még félelmetesebb óriáslények: Hot Wheels világa tele van kalanddal és változatossággal. A lélegzetelállító ugratásoktól a merész ütközésekig itt minden belefér.
A szociális készségek már ún. „viselkedéstechnikai eszközök”, amelyeket tanulás (megfigyelés, modellkövetés, ismétlés és megerősítés) útján sajátítunk el. Ez teszi lehetővé a hatékony és megfelelő viselkedést, reakciót mások viselkedésére.3 Mondhatjuk úgy is, hogy aki csak a saját nemének tagjaival lóg, az lemarad. Annak, aki nem tanulta meg, hogyan kell kapcsolatot teremteni a másik nemmel, ez valószínűleg problémássá válik, ahogy idősebb lesz. A gyerekeknek fontos megtanulni, hogy mi a helyénvaló a másik nemmel való kapcsolatban, mit szabad és mit nem. Ebben meghatározó a családi háttér, de az intézményi nevelésnek is nagy szerepe van. Sőt, úgy tűnik, hogy egyre inkább, mert egy tanulmány arra is rámutat, hogy a globalizáció okozta szociális kohézió fellazulása miatt a spontán szocializáció egyre kevésbé kielégítő a gyerekek szociális kompetenciáit tekintve.4
És végül, de nem utolsó sorban...
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy vannak olyan öröklött alapokon nyugvó személyiségjegyek – a szociális összetevők közül az extraverzió, az érzelmi stabilitás és a nyitottság –, amelyek, ha megszilárdulnak, nehezen módosulnak.5 Vagyis figyeljük a gyermekünk vonásait és legyen bennünk elfogadás irányába. Még akkor is, ha mi teljesen mások voltunk az ő korában. Még akkor is, ha szülőként azt gondoljuk, hogy mennyivel könnyebb volna neki, ha nem volna olyan zárkózott! Meg jobban tenné, ha xy-nal kötne barátságot! Ahhoz, hogy idővel megtalálja a maga számításait, nem mást kell tennünk, minthogy a fentiekben tudatosan segítjük.
1 Gwen Dewar, Ph.D. , 2000
2,3,4,5 Zsolnai Anikó, 2008: A szociális készségek fejlődése és fejlesztése gyermekkorban. Iskolakultúra Online, 2, (2008) 119-140.
Leadfotó: 123rf.com
Oldalak
Hasonló cikkek
