Hogyan legyünk jó digitális szülők?
Több, mint 10 éves hír, hogy a tech óriások sem adnak kütyüt a gyerekeik kezébe. Mégsem azt látni, hogy a kisgyermekes szülők offline életet biztosítanának a legkisebbjeiknek. Ugyan nem tartom ezt akkor rejtélynek – magam is gyakorló szülőként –, de kiemelten fontos kérdésnek igen. Erről kérdeztem Fülöp Hajnalkát, aki öt gyermek édesanyjaként, médiaértés-oktatóként írásaival, előadásaival és workshopjaival segít hozzá bennünket a digitális jóllét megteremtéséhez.
Hajnalka kérdésfeltevése azért tetszett meg, mert kiemelten fontosnak tartja azt a tényt, hogy a digitális világ az életünk része lett. Szerinte ez nem is egy külön világ, ahova „az internet előtti világban” felnőtt szülőknek nincs bejárása, hanem a fizikai világunk kiterjesztéséről van szó. Ezt a digitális környezetet pedig mi építjük fel a gyerek köré kezdve azzal, ahogyan az eszközhasználatunkkal mintaként szolgálunk a gyerekeink számára.
Szerep és felelősség
Bátorkodom most is onnan közelíteni, hogy felismerjük a szerepünket és a felelősségünket e téren, mert anélkül vajmi kevés eséllyel tudjuk a tudatos kontrollunk alá vonni. Már pedig elkél a háttértudás a helyes döntésekhez és hatékony kommunikációhoz, hiszen, ahogy Hajnalka rávilágít: „Mi, mai szülők vagyunk az egyetlen olyan generáció, aki még internet nélkül nőtt föl, de már digitális környezetben kell gyereket neveljen. Nincs is erre mintánk, ezért ezt nekünk kell kitalálni, megtanulni. Lényegében ezen a téren is értékeket kell átadni a gyerekeinknek.”
A minta mi vagyunk
Az egyik legnagyobb probléma a felnőttek korlátlan kütyühasználatával, hogy a gyerekben könnyen az csapódik le, hogy nem olyan értékes, mint a kütyü. Azt érezheti a gyerek, hogy apát jobban érdekli a telefonja, mint ő, mert akkor is azt nyomkodja, amikor vele van. Érdemes ilyen szemmel is átgondolnunk a saját eszközhasználatunkat. Erre megoldásként hozza a nagycsaládos édesanya: „A napi rutinunk alapvetően legyen offline. Ezen belül pedig legyen kerete a digitális időnek. Például, ha el kell intéznünk egy telefonos ügyintézést, levélírást stb., akkor azt előre mondjuk meg a gyereknek. És akkor tudni fogja, hogy Anya visszajön majd hozzám. Ez egy behatárolható idő, így nem kell a gyereknek versenyre kelni a kütyünkkel. Ha nem tudjuk előre, akkor is jelezzük, hogy ez egy feladat és be fogjuk fejezni, újra jelen leszünk a gyerek számára.” A mindennapokat segíti, ha figyelemmel vagyunk a határok meghúzására, amivel megadjuk a nap ritmusát. Ahogy a kilégzés-belégzés, alvás-ébrenlét, éhség-fogyasztás, mozgás-pihenés természetes ritmusát megadja az emberi szervezet, úgy kell nekünk is egyik tevékenységet lezárnunk a másikkal. Merthogy, emlékeztet a szakember: „eljutottunk egy olyan korba, ahol a végtelenségbe kerültünk: a digitális világ olyan, mint a város, ami sosem alszik, online térben is mindig van új tartalom, 24 órán át nyitva tartó üzlet... Az online játékoknak sincs vége! Miközben egyszer mindennek van vége, amit meg kell tapasztalnia annak a kis embernek, hogy aztán tudja magát szabályozni, és majd tanulni, munkát vállalni, jól élni.” Mindez összefüggésben van a gyerek figyelmének, képzeletvilágának fejlődésével: „Ha az elmélyülést a videójátékban élik meg, akkor a szülő ugyan megkapja azt az élményt, hogy a gyereke képes koncentrálni, de a probléma az, hogy ez egy mesterségesen fogva tartott figyelet. Az irányított figyelem akkor fejlődik, amikor saját szabad akaratából megpróbálja a fakockákat összetenni vagy a fantáziavilágában teremtve egy környezetet pl. felkiált, hogy „Vigyázz, anya, ne lépj be, ott víz van!”
Hot Wheels
Tuning verdák, merész ugratók, félelmetes sebesség és még félelmetesebb óriáslények… és ez csak a kezdet. A Hot Wheels világa tele van kalanddal és változatossággal. A lélegzetelállító ugratásoktól a merész ütközésekig itt minden belefér.
A szülő a legjobb „fejlesztő eszköz”
Mind tudjuk, hogy lehetnek olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük, hogy szükségünk van a „digitális bébiszitterre”. De lehetőségünk van mérlegelni és tudatosabban élni vele, ha nem ringatjuk magunkat abba a tévhitbe, hogy ez kifejezetten jót tesz a gyereknek. „A képernyős tartalomfogyasztás nem szükséglet, de erős igény. A képernyő előtt töltött idő minimum 9 éves kor alatt nem szolgálja a gyerek biológiai fejlődését.” – fogalmaz tűpontosan a szakértő. Alaptalan az a szülői aggodalom is, hogyha kimarad a gyerek első éveiből a tabletezés, akkor nem lesz olyan fejlett. Valójában „a velünk töltött idő és közös tevékenység hatására fejlődnek robbanásszerűen a neurális hálók a gyerek agyában.” Ezért még a digitális eszközhasználat bevezetése előtt sokat tehetünk azért, hogy minimalizáljuk a későbbi használatban rejlő veszélyeket. „Ezt leginkább úgy érhetjük el, hogy sok mesét hall tőlünk és beszélgetünk vele, ami serkenti az agy belső képalkotási tevékenységét. Belső képekkel élni élmény, ami egyben az önmegnyugtatás lehetősége. Ha ilyen módon megtanítod megküzdeni a problémákkal, akkor ő bármikor visszavonulhat a belső „szentélyébe”, amikor nehézség éri. Mesékből pedig azt tanulja meg, hogy mindennek van megoldása és ő ebben aktív lehet, és nem csak passzív résztvevője egy teremtett világnak.”
Hogyan korlátozzuk a kütyüzést?
Talán nem meglepő, hogy az előző szálon haladunk tovább a korlátozás kérdésben is: „A gyerekeket nem lehet szoftveresen korlátozni, hanem az igényeket ismerjük meg és formáljuk.” Vagyis érdemes az aktív szülői jelenlétünk által „nevelni”: magasan tartani a gyerek igényeit a közös tevékenységekkel. Ilyen az említett olvasásra nevelés, ami egészen apró korban a fejből mondott meséztetéssel, az együtt lapozgatott könyvekkel kezdődik. „Ha megkapja a gyerek azt az élményt, hogy összebújsz vele a pokróc alatt mesélni, akkor később is ezt az élményt fogja keresni, amikor kézbe vesz egy könyvet. Olyan igényszintet növeltél benne, ha meglesz a belső képek iránti igénye, hogy a gyerek a gondolkodást fogja választani a tevékenységeiben. Illetve minél több offline programmal kínáljuk meg, azaz elegendő időt töltsön alkotással, közös tevékenységgel, szabad játékkal a szabadban, sporttal, alkotással, kortárs közösségben, és az őt sok mindenbe bevonó szüleivel.”
A digitális világ nem mumus
Fülöp Hajnalka nemcsak szakemberként, hanem a szülő szerepéből is jól ismeri a digitális világ kihívásait. Bátorít arra, hogy ne zárkózzunk el előle, hanem a gyerek érésével együtt figyeljük a digitális tevékenységét, legyünk ott vele, kísérjük figyelemmel az újdonságait, ismerjük meg a veszélyeit és váljunk digitálisan tudatos szülővé, hogy később se érezzük úgy, a gyerekünket elszigeteli tőlünk egy másik világ. „Ismerjük meg a digitális világát, az őt érdeklő játékokat, platformokat, a motivációját! Fedezzük fel a digitális világ újdonságait együtt, legyenek közös digitális élményeink és tudjuk, hogy tudjuk őket megvédeni. Mégis csak egy külön álló kis emberről van szó, aki bár sok mindenben hasonlít ránk, meg kell őt ismernünk. Miért ne beszélgethetnénk vacsora vagy séta közben a Minecraftról? Sokkal hatékonyabb lehet a kommunikáció, ha nem félünk tanulni a gyerekektől, alázattal fordulunk az ő tudásuk, világuk felé, és elfogadjuk, hogy valamiben ők a jobbak.”
Hasznos oldalak Hajnalka ajánlásával:
www.digitalisgyermekvedelem.hu
leadfotó:123rf.com
Oldalak
Hasonló cikkek
