Töltsd föl magad 3 lépésben!
Megfigyeltétek már, hogy teljesen általánossá vált, hogy úgy beszélünk magunkról, mintha gépek volnánk, de legalábbis egy okoskészülék? „Teljesen le vagyok merülve!” – mondja anya. „És mi töltene fel?” – kérdezi apa. „Csak jár az agyam és nem tudok kikapcsolni.” – érkezik a válasz. „Min kattogsz ennyit?” Miközben azzal viccelődünk, hogy bárcsak megtalálnánk már azt a hangerő gombot a gyereken...!
Az ember megalkotta a gépet. A gyárak után a háztartásokban is megjelentek a masinák, majd pár száz év alatt tele lett a kezünk egyre okosabb eszközökkel. Mintha ennek hatására belefonódott volna a gondolkodásunkba, hogy magunkat a gépeink működéséhez hasonlítjuk. Vajon az elvárásainkat is? Az eszközeinken vég nélkül futtatjuk a programokat, egyszerre több ablakot tartunk nyitva. Ha elfelejtettük töltőre tenni éjszakára, másnap útközben töltögetjük a kocsiban azt remélve, hogy estig kibírja. A tárhely rendszerint vészesen tele van, amitől bosszantóan belassul a működése. Mégis halogatjuk, hogy tárhelyet szabadítsunk fel. Egyre kevésbé vigyázunk rá, itt-ott megkarcolódik, leejtjük és bizony előfordul az is, hogy rajta töltjük ki a dühünket, mondjuk földhöz vágjuk.
Vajon jobban bánunk-e magunkkal?
Amilyen szavakat, kifejezéseket használunk, az a gondolkodásmódunkról árulkodik. Ezért mielőtt tuti tippekről volna szó, értsük meg, hogy mitől tudunk olyan irtózatosan lemerülni. Erős a gyanúm, hogy a „lemerülésünk” hátterében ott éktelenkedik, hogy úgy bánunk magunkkal, mint az okoseszközeinkkel. A hús-vér ember nem arra lett alkotva, hogy folyamatosan „be legyen kapcsolva”, mindig ugyanúgy teljesítsen. Az embernek egy belső ritmus szerint jó élni, amit a természet is diktál. Van nappal és éjszaka, alvás és ébrenlét, indulás és érkezés és a többi, ami értelmetlenné, akár szenvedéssé is válhatna, ha egy idő után nem következne a „párja”. Vagyis az egyetlen állandó a változás maga, Hérakleitosz megmondta. Ha ennek értelmében elfogadjuk, hogy vannak aktívabb, sikeresebb, hatékonyabb periódusaink, akkor talán nem értékeljük alul a csendesebb, eseménytelenebb időszakaink jelentőségét, amik a teljes kiégéstől óvnak.
Térjünk rá a tippekre!
Barbie
Barbie igazán szuper. Nem csak azért, mert divatos és vidám, hanem azért is, mert már sok-sok éve segíti a lányokat (és a fiúkat is), hogy először eljátsszák, aztán pedig megvalósítsák az álmaikat. Nem véletlenül hirdeti: Lehetnél, ami csak szeretnél.
3 lépést ígértem, amivel tapasztalatom szerint messze kerülhetünk a testi-lelki kimerültségtől.
Sokan érzik, hogy lehetnének jobb szülők, de valahogy nem megy. Ez azért van, mert a türelmesebb szülővé válás első lépése valójában az, hogy hogyan bánunk önmagunkkal. Csak azt fogjuk tudni adni, ami bennünk van. Igaz, hogy időnként letérünk az általunk helyesnek vélt útról és életszerű, hogy nem nyújtjuk mindig a maximumot. De ne feledjük, ha három lépést teszünk előre és akár egyet vissza, attól még előrefelé haladunk.
1. lépés: ismerjük fel a jeleket
Van felelősségünk abban, hogy meddig toljuk ki a határainkat. Nem lehet büntetlenül a végtelenségig. Lehet, hogy most elég volna egy fél óra elvonulás, két kör a bringán vagy 3 oldal olvasás ahhoz, hogy lazuljon a figyelmünk, pihenjen az idegrendszerünk a gyerekek mellett. De öt nap múlva már a duplájára lenne szükségünk, amit még nehezebb lenne megszervezni. Próbáljuk megadni magunknak apránként, de rendszeresen a szükségest!
2. lépés: tudatosítsuk a jelent
Amikor azt érezzük, hogy száguldanak a gondolatok a fejünkben és elönt a fenyegető érzés, hogy a feladatok, az aggodalmak túlnőnek rajtunk, akkor érdemes megálljt parancsolni magunknak. Ha ott lennék melletted, neked sem mondanék mást, mint amit magamnak szoktam ilyenkor. Hunyd be a szemed pár percre! Jönni fognak a problémák, a legrosszabb verziók villannak fel, mocorogni kezdesz a fotelben és legszívesebben felpattannál. Nem lesz semmi bajod. Maradj az érzésben, mert attól fog elmúlni! Érezd meg, ahogy a talpad alatt tart a padló, a tested belesimul a fotelbe. Figyeld a lélegzeted: 4 ütemre beszívod a levegőt, pillanatra benntartod, aztán 8 ütemre kifújod. Amíg a légzésedre figyelsz, nem tudsz másra. A gondolatok megállnak a fejedben és a tehetetlen, baljós jövőből, a sok „mi lesz, ha” közül visszakerülsz a jelenbe. Ide, ebbe a szobába, ebbe a fotelbe, ebbe a testbe. Kinyitod a szemed és sokkal nyugodtabb állapotban foghatsz neki a teendőidnek. Ha kell, a nap folyamán ezt többször is megismételheted.
3. lépés: „Mit szerettem régen csinálni?”
Egyáltalán nem mindegy, hogy az időnket eltöltjük, vagy úgy töltjük, amitől testileg-lelkileg jobban leszünk. Térjünk vissza oda, hogy mit szerettél csinálni régen? Lehet, hogy nem minden megvalósítható már vagy csak másként. De fontos felismerés lehet, hogy időnként marha jól esik egy pohár bor a kedvenc sorozatukkal a kanapén, azonban emellett egészen könnyű megfeledkezni arról a lányról, aki esténként telerajzolt egy óriási papírlapot régen, verset, naplót írt, olvasott. Vagy csak kibámult az ablakon a csillagos égre, mert jólesett a szemének, hogy távolabb ellát, mint ameddig napközben képes volt.
Lead fotó: Pexels /Vincenzo Malagoli/
Oldalak
Hasonló cikkek
