10 dolog, amit az anyaság adott (hideget-meleget)
A mostani a 10. Anyák napja, amit már én is ünneplek. Ennek alkalmából összeírtam 10 dolgot, amit az anyaság adott nekem. A teljesség igénye nélkül. Ha van kedved, ragadj Te is ceruzát és írd meg a saját listád még mielőtt elolvasnád az enyémet! Utána várlak vissza szeretettel pár elgondolkodtató kérdéssel, amiket magamnak is feltettem.
.jpg)
Megvan a saját listád? Hova írtad? Átgondoltan vagy inkább ösztönösen dolgoztál? Nehezen szedted össze vagy még többet is tudtál volna írni? Hányszor avászkodott be a „10 dolog, amit az anyaság elvett tőlem” lista gondolata?
Ahogy a laptop mellé vettem a „femanyus” jegyzetfüzetemet a tíz pontos vázlatommal, elgondolkodtatott a sorrend. Vajon prioritást tükröz, hogy mit tartok a legfontosabbnak és onnan haladtam visszafelé? Vagy inkább a jelenlegi fókuszomról árulkodik, hogy mi az, ami leginkább foglalkoztat most az anyaságommal kapcsolatosan?
Lássuk, mit adott az anyaság első tíz éve!
1. Önismeretet
Az anyaság számos lehetőséget adott arra, hogy jobban megfigyeljem és megértsem mindazt, ami bennem zajlik. Persze időnként ezt „a lehetőséget” sokkal inkább éreztem kényszernek egy alapos önvizsgálatra, ami során kényelmetlen volt szembesülni a hiányosságaimmal.
2. Korlátokat
Ironikus, de az a Goethe-idézet jutott eszembe, hogy: „A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” Ehhez képest a szülő mit kap? Korlátokat. Keserédeset derültem ezen a képen és az emléken, amikor először szembesültem az anyalét korlátaival. Aztán szemet szúrt egy érdekes működés: sokszor elég volt csak ventillálnom róla, és fejben megtervezni a lehetőségét annak, hogy valami megtörténjen, mert valójában nem a valódi korlát nyomasztott – hogy nem mehetek ide vagy oda úgy, mint régen –, hanem a „nem tehetem meg” gondolati rabsága. Vagyis a korlátok valóban lehatárolták a mozgásterünket egy időre, de egyúttal visszaterelték a fókuszt oda, ahol gyökeret eresztettünk. Ahol növekednünk kellett.
3. Keretet
Keret a napi ritmus, rendszer, ami elég sűrűn változott az első években, mégis strukturálta az életünket. A struktúra pedig kiszámíthatóságot jelent, fokozza a biztonságérzetet. Tény, hogy nemcsak komfortos lehet, hanem szűkös is. Már egy ideje inkább nagyobbacska jelzőkövek sorának élem meg, ami a napjainkat szegélyezi. Ami mentén haladunk, amibe nehezebb napokon kapaszkodunk, amik mellett vidámakon letáborozunk.
4. Önbizalmat
Fisher-Price
Minek köszönheti a Fisher-Price, hogy a szülők kedvence? Annak, hogy a babák imádják. A kedves karaktereknek. A sok-sok magyar mondókának és dalnak. A prémium minőségnek. És annak, hogy minden játékkal fejleszti is a legkisebbeket.
Itt ugrott be először, hogy az „ö” betűseket írhatnám egymás után, de megtartom a sorrendet, mert a végén még kiderül, hogy volt jelentősége. Tehát önbizalom. Az egyik első, meghatározó élményem az anyává válásról: „Kételkedtünk-e a testünkben, hogy ki bírja hordani, világra bírja hozni a magzatot vajúdás után? És megéreztük-e, hogy a karunk szinte magától tudja, hogyan ölelje a őt, a szánk hogyan puszilja, a szívünk dobbanása hogyan nyugtassa meg? Szerintem ezzel nyertünk valódi ön-bizalmat. Önbizalmat a testünkben, hogy sokkal szilajabb, a lelkünkben, hogy sokkal határtalanabb, a pszichénkben, hogy sokkal bölcsebb, mint gondolnánk.”
5. Szeretetforrást
Korai élményem ugrik be most is, ahogy hazafelé tartunk a reptéren és rámtör a „vége a vakációnak” melankólia, mint a sulis tàborok utolsó napjàn a busznál sorakozva. Mégis felderültem, amint térdmagasságban beért a piros gurulós bőrönd a mögötte lépegető fiunkkal. Hát nem lesz szürkèbb otthon sem, mert már nem csak a bőröndöt visszük haza a szennyessel...
6. Új szemszöget
Az időhöz és látómezőhöz való viszonyunk egészen bámulatos váltásokra képes az anyaságban. Idézzük csak fel az első napokat, amikor semminek sincs eleje, se vége! Aztán az első hónapokat, ahogy a legapróbb mozdulatok bűvöletében (és bődületében) élünk, egészen ráközelítve a mikrókörnyezetünkre. Onnan kezd el tágulni a látómezőnk, centiről centire nő a gyerekkel. Majd az anyaság olyan magasságba kap, ahonnan belátni egy egész életet, benne minden kezdeti lépést, amire hatással vagyunk.
7. Békés szemléletet
Csodálkozom, hogy nem ezt írtam elsőként, hiszen nagy kincsemnek tartom. Valamikor az első éveinkben találtam, pici volt és piszkos, egyenetlen, nem passzolt sehova az addigi „gyűjteményemben”, de éreztem, hogy már az enyém. Törölgettem, csiszolgattam, fényesítgettem, míg nem megláttam benne magamat, ahogy a helyemen vagyok.
8. Új barátságokat
Az anyaság életre hív új barátságokat, akár teljesen különböző nők között is. Már nem gondolom, hogy a barátság egy mindig intenzív kapcsolat. Inkább hiszek abban, hogy a baráti kapcsolataink hol meglazulnak, hol szorosabbra fonódnak, de mindig a megfelelő embert tudjuk magunk mellett. Nekem ezt jelenti a barátság szabadságát.
9. Az újrakezdés lehetőségét
Az anyaságban kétségtelenül átrendeződünk. Nemcsak testben, hanem fejben és lélekben is. Számtalan nő választ más foglalkozást a gyermekvállalás után – de minimum megtanul makramézni, csak hogy egy példát hozzak a kreativitás, alkotás megnyilvánulására. Az én életembe is az anyaság bontakoztatta ki az írást, és hozta vissza egy csapásra azt az érzést, hogy a segítő hivatás felé kell fordulnom.
10. Önbecsülést
És akkor itt a harmadik „ö” betűs, ami valamiért a végére maradt. Ahogy áttekintem ezt a 10 dolgot, pont olyan hektikusnak tűnik elsőre, ahogy a felfedezésüket megéltem. Mégis eggyel közelebbről vizsgálva látni vélem a rendező elvet, ami egyiket a másikhoz kötötte, fonta, hurkolta, hogy a 10. Anyák napján a világ leggazdagabb emberének érezzem magam. És akinek ennyi kincset adott a jó Isten, az becsülje meg magát! – ahogy a Mama mondaná.
leadfotó: 123rf.com
Oldalak
