Élet a (sí)paradicsomban - Külföldi munkavállalás
Ausztria a téli sportok hazája, ahol számtalan szálloda, panzió és „hütte” várja – immáron nem csak az aktív pihenést kedvelő turistákat, hanem – a vendégmunkásokat is. Több tucat álláshirdetés közül válogathat az, aki úgy dönt, külföldön szeretne munkát vállalni.
„Azelőtt, hogy kijöttem, személy- és vagyonőrként dolgoztam. Eljött az ősz és a helyzet egyre kilátástalanabbá vált. Nem akartam egy gyárban robotolni, attól többre vágytam, minthogy a létminimumot keressem minden hónapban.” Zoli (22) esete nem egyedi. Szomszédos országunkban rengeteg magyar fiatal keres munkát kalandvágyból, nyelvtanulás céljából és persze a jobb fizetés reményében.
„Hazánkban a munkaidő-beosztás sem a szabadidővel, sem a járandósággal nem volt arányos. Itt a magyarországi bér négyszereséért, vagy akár ötszöröséért dolgozom úgy, hogy az otthoni napi nyolc és fél óránál itt csak napi fél órával kell többet dolgozni – igaz heti hatnapi elosztásban.” – tette hozzá Balázs (27), aki korábban árellenőrként dolgozott egy hipermarketben. Mindketten életük egyik legfontosabb fejezetéhez érkeztek tavaly novemberben. Lakóhelyükhöz közeli munkahelyükön felmondtak, hogy külföldön – teljesen új környezetben és munkakultúrában – próbáljanak szerencsét.
Aki mer, az nyer!
Az álláskeresőknek meglehetősen könnyű dolguk van, hiszen az Interneten több olyan naponta frissülő portálra lelhetünk rá, melyekre a szállodatulajdonosok álláshirdetéseket tesznek fel, s melyek alapján a munkakereső el tudja dönteni, hogy megfelel-e neki az állás, illetve hogy a jövőben ő is alkalmas lesz-e a meghirdetett munkára.
„Kezdetben felmerült bennem az állóképességen kívül a nyelvtudás kérdése is, miszerint bírni fogom-e az itteni tempót és hogy megfelel-e a német nyelvismeretem az itt elvártnak.” – mondja Balázs és töprengve néz maga elé. Sok év telt el azóta, hogy leérettségizett, s ebből kifolyólag a nyelvtudása némileg már megfakult. Habár a munkaadó számára fontos szempont, hogy a leendő alkalmazott képes legyen az adott nyelven kommunikálni, ennek ellenére akadnak olyan munkakörök, melyek nem igényelnek különösebb nyelvi jártasságot. Az alacsonyabb beosztásban dolgozóknak, például a szobalányoknak, mosogatóknak vagy házmestereknek elég, ha a közvetlen vezetőjükkel meg tudják értetni magukat, míg a rangosabb állásokat betöltők esetében, így a recepciósok, főpincérek körében a németen kívül még az angol nyelv – legalább társalgási szintű ismerete – is elvárt. „A jelentkezésnél inkább a nyelv a fontosabb, nem a végzettség, az persze csak előny, ha van munkatapasztalat is!” – jelentette ki az Ausztriában házmesterként dolgozó fiatal férfi.
Nem minden arany, ami fénylik...
A magas jövedelemmel kecsegtető szezonális munkák azonban csak pár hónapra szólnak, hosszú távú terveket nem érdemes szőni. Ha mégis sikerül állást szereznünk mind a téli, mind a nyári idényre, pár éven belül a fizikai és a lelki megterhelés hatásai jelentkezni fognak. Zoli elárulta, „Nem szeretnék örökké itt lenni, ha mégis akkor éves állást kell keresnem, mert ezt nem lehet bírni egy örökkévalóságig.” Mindketten meg vannak győződve arról, hogy az előrelépés lehetősége csekély, és maximum az alkalmazottra bízott teendő milyensége változhat – az is csak idővel. Balázs szerint „ugyanis a legtöbb hotel alkalmaz munkaköri vezetőket, és náluk már a gyakorlaton kívül a nemzeti hovatartozás is dominál.”
Oldalak
Hasonló cikkek
